Az elmúlt 30-35 évben többször nézett szembe a magyar gazdaság pénzügyi válsággal, egyensúlyi gondokkal. Egy akut pénzügyi krízisen segíthetnek a külföldi segélycsomagok és a belföldi megszorítások. Az Orbán-kormány öröksége azonban alapvetően nem adósság-egyensúly típusú válság, hanem növekedési, versenyképességi, bizalmi és morális
– mondta lapuknak Simor András, a MNB volt elnöke. Nem az a veszély fenyeget, hogy holnap fizetésképtelenné válik az ország, hanem az, hogy visszafordíthatatlanul lemarad Európától, évtizedekre sereghajtó marad.
A kormányzati válságkezelés ilyen helyzetben kevésbé fájdalmas, viszont hosszú, 5-10 éves folyamat
– vélekedik Simor András, aki pontokba szedte a szerinte leglényegesebb lépéseket.
Gazdaságfilozófiai változásra van szükség! Az elmúlt 16 évben az Orbán-kormányok nem gazdaságfejlesztő célzattal avatkoztak be a folyamatokba, hanem elsősorban szavazatvásárlási céllal – ezt állították a gazdaságpolitika fókuszába. A közgazdász ide sorolja a támogatott lakáshitelezést, az árstopokat, a rezsicsökkentést. Ezek a piactorzító intézkedések inkább rontottak, mint javítottak a gazdaság helyzetén, viszont az embereken segítő kormány illúzióját keltették. A romló gazdaság pedig minden ember életét nehezebbé tette.
A lakástámogatás például árfelhajtó hatással jár, amíg kevesebb új lakás épül, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Az árstopok kordában tartják a meghatározott árucikkek árát, az indokoltnál jobban drágulhat viszont az összes többi. A megelőző benzinárstop feloldása után az árak indokoltnál nagyobb megugrása következett be és most is ez várható. Az alacsonyan tartott rezsi pedig hosszabb távon nem váltja ki, csak elodázza a magas energiaárak mellett elkerülhetetlen takarékoskodást és az energiahatékonyságot célzó beruházásokat. Mindezeknek az intézkedéseknek a számláját végül az emberek fizetik meg, így összlakossági szinten nem hasznosak, hanem károsak. Még akkor is, ha egyes rétegeknek kedvezőek.
https://hvg.hu/360/20260413_valasztas-velemeny-gazdasag-jaksity-gyorgy-kozgazdasz-concorde
„Le kell erről jönni, mint a drogról”. Olyan gazdaságfejlesztési programokat kell indítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdaság természetes fejlődése valamennyi lakos életszínvonalát tartósan javítsa és ne csak az egyik zsebünkből tegyük át a pénzt a másikba, miközben helyben topogunk. Le kell számolni azzal a hiedelemmel, hogy a jólétet a kormány biztosítja: ez alapvető hazugság.
A jólétet vállalkozók és munkavállalók együtt, magunknak teremtjük meg. Nincs kormányzati adomány, a mi pénzünk van
– jelentette ki Simor. Ha a külföldi multikat terheli az állam, végső soron azt is az emberek fizetik meg.
Az államnak nem az a dolga, hogy olyasmibe fogjon, amit a versenyszféra jól tud (repülőtér-üzemeltetés, bankok, telekommunikációs cégek működtetése), hanem az, amit ő, vagyis az állam a szükségszerűen szűkös adóbevételekből jobban el tud látni. Ilyen területek az oktatás, az egészségügy, a vasúti hálózat fejlesztése, mert azokban az állam lehet a költséghatékonyabb, a magánszektor kevésbé versenyképes.
Halaszthatatlan, hogy az új kormány hozzányúljon a költségvetéshez. Ezen nem elsősorban a hiány lefaragását érti, bár az is fontos, hanem a kiadási és a bevételi oldal szerkezetének a lényeges átalakítását. Olyasmire kell költenie az államnak, ami elősegíti, hogy a magánszféra egyre inkább képes legyen magasabb hozzáadott értékű, külföldön is versenyképes termékeket és szolgáltatásokat előállítani.
Azt támogassa az állam, amiben Magyarországnak komparatív előnye van és ne a távol-keleti befektetők alacsony hozzáadott értékű, környezetkárosító gyárépítéseit.
Az adórendszer „markáns és jelentős átalakításában” pedig annak kellene a vezérelvnek lennie – teszi hozzá -, hogy ne legyen lényegi különbség a vállalkozások adózása között, aszerint, hogy ki milyen szektorban gazdálkodik, hogy kicsi vagy nagy, hogy külföldi vagy magyar. Előbb-utóbb szűnjenek meg a különadók, mert azok „halálra ítélik a gazdaságot”.
https://hvg.hu/gazdasag/20260414_felcsuti-peter-tisza-bank-kozgazdasz-raiffeisen-gazdasagpolitika
„Lerágott csont, de elképesztően fontos a gazdaságpolitika kiszámíthatósága és hitelessége” – folytatja Simor. Például az, hogy „ne nézzék hülyének az emberek a gazdasági minisztert”, aki véletlenül sem találja el a legfontosabb gazdasági mutatókat. „Ne a voluntarista őrület, hanem a reális tervezés” jellemezze a kormányt, hogy „ne év közben kelljen folyamatosan buherálni a költségvetést és az adórendszert”.
A kormányzati hozzáálláson abból a szempontból is változtatni kell, hogy ne legyenek sikerre ítélt vállalkozók, akiket a kormány „nevez ki”, hanem a teljesítmény, a verseny szelektálja őket. Kinevezni kormánytisztviselőket lehet. Állami támogatást az érdemel, aki már bizonyított, főleg, ha a külpiacokra lép. „Adományból nem lesz sikeres vállalkozó!”
Központi kérdés a magyar gazdaságban a korrupció, ami morálisan tette tönkre a gazdaságot. Az eddigi kormánynak sikerült elhitetnie az emberekkel, hogy „korrupció mindenütt van”. Igen, mindenütt van, csakhogy „nem mindegy, mekkora a mértéke, Svédországban, Dániában nem a fél országot lopják el” – mondja Simor. A politikának nem természetes velejárója a rendszerszintű korrupció, s ezt a közbeszerzések rendszerének és a versenyhatóság működésének alapvető, lényeges átalakításával, a szabad verseny – mint kényszerítő és ösztönző közeg – helyreállításával bizonyítani is lehet.
Miután mindezekben csak hosszú idő alatt lehet eredményeket elérni, türelem pedig nincsen, a Tisza-kormánynak meg kell találnia a rövidtávú kitörési pontokat. Egy új kabinetnek mindig vannak mézeshetei, amelyek alatt be kell jelentenie az első, legfontosabb, fejlesztéseket ösztönző intézkedéseit. Ilyen lehet például egy, a piac által hitelesnek tekintett euróbevezetési program. Ez a forinterősítő hatásán keresztül jótékonyan hatna az inflációra és gyorsabb kamatcsökkentést tenne lehetővé, másrészt a magyar állampapírok kamatfelárát és ezen keresztül a költségvetés kiadásait is csökkenthetné. A gazdasági élénkülést segíthetnék, ha visszatérnének a GDP 2-3 százalékát elérő uniós pénzek.
A háborús félelemre építő kommunikáció helyett a gazdasági életben is azt az érzést kell erősíteni az emberekben, hogy a remény legyőzte a félelmet. A gazdasági aktivitás nem kis részben pszichológiai-hangulati tényezőkön múlik
– fejtegette Simor. A háborús hisztéria nem fogyasztásra, beruházásra ösztönöz, így visszafogja a gazdaság fejlődését. Szavai szerint ”ha elhisszük, hogy van szebb jövő, akkor az maga a kitörési pont.”
https://hvg.hu/gazdasag/20260413_tisza-magyar-peter-ketharmad-kiraly-julia-magyar-nemzeti-bank-volt-alelnok-mnb-kommentar
