Mi befolyásolhatja azt, hogy egyik ország gyorsabban nő, mint a többi, és hogyan lehet azon változtatni, hogy a magyar gazdaság lemaradt a régiónk többi országától? Ezzel a kérdéssel kezdte Kármán András pénzügyminiszter az előadását a Portfolio Budapest Economic Forum nevű konferenciáján.
Idén 1,7-2 százalékos GDP-növekedés várható, annak a sávnak is inkább az alsó részén – számolt a miniszter. Jövőre már 2,5 százalék környéki adatot vár, azzal, hogy a fogyasztás robusztus marad, még ha a mostanihoz képest kicsit lassul is. Arra számít, hogy a beruházások nőni fognak sok év csökkenés után. A külkereskedelem még mindig gyengélkedik, és ez 2027-ben is így maradhat, az iparban pedig idén megkezdődött a fordulat és ez a folyamat folytatódhat. A szolgáltató szektor helyzete pozitív marad, az építőiparról és a mezőgazdaságról pedig azt mondta: kihívásokkal küzdenek, jövőre talán az ideinél jobb lehet a helyzetük.
2022 óta a magyar GDP mindössze 0,7 százalékkal nőtt, nem egy évben, hanem összesen – mutatta be a kiinduló helyzetet. 2010 és 2025 között egy olyan terület volt, ahol valóban sikert értek el a gazdaságban: a foglalkoztatottság jelentősen nőtt, azonban ez azt is jelenti, hogy már nincs hova tovább növekedni, ráadásul a demográfia ellenünk dolgozik. Ellenben a termelékenység – az egy munkaórára jutó hozzáadott érték – 22 százalékkal nőtt, amit azzal érdemes összehasonlítani, hogy Szlovákiában 37, Romániában 62 százalékos volt ez a növekedés. A termelékenység növekedése nálunk ráadásul 2019-ig történt meg, utána teljesen kifulladt.
Ebből kiindulva a kérdés az: mit lehet másképp csinálni? Hosszú távú jólétet Kármán szerint akkor lehet elérni, ha a termelékenység nőne. Ehhez szükség lesz
- vállalati innovációra, nem csak a technológiában, hanem a szervezésben is,
- új szereplők érkezésével nagyobb versenyre,
- valamint egy olyan állami szabályozásra, amely segíti, hogy a magas termelékenységű iparágakba áramoljon a befektetés és a munkaerő.
„Nem többet dolgoztak a lengyelek, vagy nem több tőkét vontak be a gazdaságba, hanem jobban használták fel” – mutatta be a regionális példán, miért maradtunk le.
Kármán András a Budapest Economic Forumon
HVG / Fazekas István
Mindez még jó helyzetleírás lehetne bármelyik elméleti közgazdásztól, de amikor a pénzügyminiszter beszél, az érdekli igazán a hallgatóságot, hogy a kormány mit tudna tenni. Kármán erről azt mondta:
Úgy kell működtetni az adórendszert, a közbeszerzéseket, a vállalati támogatási politikát, hogy a versenyképesebb vállalatokhoz és a magasabb termelékenységű iparágakba menjen a tőke és a munka.
Sokan azt mondják, hogy az új kormányzatnak már nem a megörökölt ügyekkel kellene foglalkozni, hanem a gazdaság építésére koncentrálni – folytatta. Azonban szerinte a megörökölt piactorzító struktúrák lebontása, a túlárazott állami szerződések felülvizsgálata, adott esetben felbontása vagy újratárgyalása, az alapvető szakítás a korábbi döntési mechanizmusokkal nem csak egy politikai kérdés, hanem az alapja annak, hogy megteremtsék a feltételeket a gazdaság fejlődéséhez, ahhoz, hogy a versenyképesebb iparágak tudjanak növekedni. Azt is hozzátette: tudja, hogy ennek lesznek rövid távon rossz hatásai is, csúszhat néhány beruházás, de ez egy befektetés, hogy 2-3 év múlva versenyképesebb legyen az ország. Mint mondta,
reálisnak tartja azt, hogy néhány éven belül másfél százalékos termelékenységnövekedéssel lehet majd számolni, és így a régiónk középső szintjére kerüljünk.
Az átmenetnek hosszú távon azok lehetnek csak szerinte a vesztesei, akik az elmúlt pár évben az állami megrendelések túlzott kedvezményezettjei voltak.
A miniszter szerint nagy segítséget adhatnak az EU-támogatások, valamint az alacsony kamatszint. A legnagyobb probléma most az lesz, amelyen egyben a legnehezebb is változtatni: hogy évente mintegy 50 ezerrel többen vonulnak majd nyugdíjba a következő években, mint ahányan dolgozni kezdenek. Akkor lehetne több embert bevonni a munkába, ha a rosszul képzetteket sikerülne bevonni a munkába, illetve ha a kisgyerekes nők hamarabb visszamennének dolgozni.
