Változások az adózás rendjében – mire kell figyelniük a cégvezetőknek?
Számos ponton változik az adózás rendje 2025-ben. Bemutatjuk a cégvezetők figyelmére is érdemes, jelentősebb változásokat.
A világ legnagyobb jegybankjai szerdán meglepetésszerű nyilatkozatot tettek, amely egészen péntekig lázban tartotta a tőkepiacokat. A hét központi bank megállapodást kötött, hogy kétoldalú egyezmények alapján a megszokottól jóval olcsóbban hajlandóak egymásnak dollárt hitelezni. A megállapodás kiegészítéseként előirányozták, hogy hasonló feltételek mellett bármilyen másik devizát bármely másik devizára is hajlandók egymással cserélni, ha a szükség megkívánja. Ez utóbbi döntésük kulcsfontosságúnak bizonyulhat, ha a hitelválság nem enyhül.
A megállapodás kiegészítése sokkal lényegesebb, mint maga a dollár-swapokat lehetővé tevő egyezmény. Dollár-finanszírozásból ugyanis egyelőre nincs hiány, annál szűkösebbek azonban az euró-források. A jegybankok összefogása ezt a kérdést csak a függelékben érinti, igaz, ha a hitelválság súlyosbodik, legalább nem kell kapkodni, a kiegészítő megállapodások már készen állnak, az EKB-nak csak fel kell szabadítania jen, dollár és egyéb készleteit, hogy euróhoz jusson a többi jegybanktól, amelyet aztán továbbadhat az európai hitelintézeteknek.
Az európai bankok rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére már most is leginkább a Központi Bankra támaszkodnak, hosszú távú forrásaikat azonban még a nyílt piacról próbálják biztosítani. Bankközi hitelezés híján azonban leginkább a lakossági befektetőkre támaszkodhatnak. A CNBC beszámolója szerint megszaporodtak a hosszú, gyakran 3-4 éves lejáratú kötvénykibocsátások az európai bankok körében, elsősorban Olaszországban és Spanyolországban, ahol a hitelintézetek hagyományosan számíthatnak arra, hogy a kisbefektetők hajlandók kockázatot vállalni a vállalati kötvénypiacon.
A szakértők szerint a spanyol bankok hosszú távú finanszírozási igényeiket nem tudják intézményi befektetők bevonása nélkül kielégíteni, így eddig elsősorban betétállományuk növelésével probálták kiegészíteni a forrásaikat. Az olasz kisbefektetők bevonása azonban önmagában is megoldást jelenthet az olaszországi pénzintézetek hosszú távú likviditás-igényének kielégítésére a szakértők szerint, hiszen ott komoly hagyományai vannak a kötvénypiaci befektetéseknek a lakossági befektetők körében is.
Görögországban siralmas és csaknem menthetetlen a helyzet, hiszen a kereskedelmi banki betétállomány az elmúlt időszakban látványosan megcsappant, a görög bankok kötvényei pedig még állami garanciával sem számítanak jó üzletnek. Sőt, az állami garancia, amelyre a bankok jelenleg szert tehetnének csak rontana a kötvényeik piacképességén, hiszen a legnagyobb fegyegetés épp a görög állam csődje.
A portugál pénzintézetek úgynevezett visszatartott kötvények kibocsátásával próbálnak forráshoz jutni. A bankok hosszú lejáratú kötvényeiket kibocsátás után (megfelelő kereslet híján) nem értékesítik, hanem felhalmozzák azokat, hogy később fedezetként felhasználják a rövid lejáratú EKB-hitelekért cserébe.
Az először 2009-ben alkalmazott megoldás jövőre még szélesebb körben elterjedhet a CNBC-nek nyilatkozó bankárok szerint, akik nem várnak gyors javulást a bankközi hitelezés terén. Ha az európai bankokkal szembeni bizalom nem áll helyre, azok egyre nagyobb arányban fordulnak majd a Központi Bankhoz, és hosszú távú finanszírozási megoldások helyett a napról-napra történő túlélés érdekében jegybanki kölcsönökre lesznek utalva.
