Sok szülő úgy érzi, nagy a nyomás rajta, hogy tökéletes legyen. Pedig a leginkább úgy lehetünk jó szülők, ha nem akarunk mindenáron kiválóak lenni.
Az „elég jó” szülő azt jelenti, hogy nem próbálunk mindenáron tökéletesek lenni. A kifejezést Donald Winnicott angol gyerekorvos, a pszichoanalízis szakértője használta először az 1950-es években. A megközelítés a fejlődéslélektan szakértői körében azóta is rendkívül népszerű. A lényege, hogy tökéletesség helyett arra törekedjünk, hogy gyerekünk érzelmi és testi szükségletei közül épp eleget kielégítsünk ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon.
Manapság azt hisszük, hogy mindenben kiemelkedően kell teljesítenünk – ezért az „elég jó” kifejezés középszerűnek, átlagosnak hathat. Pedig a gyereknevelés során „elég jó” szülőnek lenni inkább egy érzelmileg egészséges hozzáállást kíván egy nagy kihívást jelentő feladathoz. Az „elég jó” szülőséghez hozzátartozik, hogy elismerjük, mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai – és amikor hibázunk, érdemesebb megbocsátanunk magunknak, mint rágódni hibáinkon.
Ha szülőként nem érjük el célunkat, Winnicott meglátása szerint túl kritikussá válunk önmagunkkal szemben, és elveszítjük magabiztosságunkat, miközben a gyerek mást sem akar, mint egy boldog, nyugodt és szeretetteljes gondozót. Ha tökéletességre törekszünk, azzal a gyerekünknek sem mutatunk jó példát: úgy nő fel, hogy az életről irreális képe alakul ki, és maga is maximalista jellemvonásokat alakíthat ki.
Winnicott továbbá úgy érvel, hogy ha egy gyerek igényeit minden alkalommal kielégítik, akkor soha nem tanulja meg, mit tegyen, ha unatkozik, szomorú vagy frusztrált.
Váljunk magabiztos szülővé
Szülőként sokszor érezhetjük úgy, hogy épp ráéreztünk a gyerekünk fejlődéslélektani szakaszának sajátosságaira, amikor minden megváltozik, mi pedig küzdhetünk, hogy lépést tartsunk az eseményekkel. Ám egyre többet tudunk a gyerekünkről – a jelleméről, erősségeiről és igényeiről –, és ez segít, ha el kell döntenünk, hogyan reagáljunk különféle szituációkban. A gyakorlat teszi a mestert – és meghozza a magabiztosságot is.
A gyerekünkkel „csak úgy” eltöltött idő nagyon értékes, ezért tegyünk róla, hogy mindennap legyen ilyen. Ilyenkor zárjunk ki minden zavaró tényezőt, hogy az adott pillanatban kizárólag egymás társaságát élvezhessük! A sikeres gyereknevelés titka a nyílt és őszinte kommunikáció a szülők között. Beszéljünk minden olyan problémáról, amely nehezteléssé fajulhat, például a gyerek gondozása körüli feladatok ellátásának megosztása, és próbáljuk csökkenteni a stresszt!
Ha amellett, hogy gyerekünket soha nem szűnő, feltétel nélküli szeretettel vesszük körül, megtanuljuk azt is, hogyan értelmezzük a viselkedését és reagáljunk úgy, hogy őt helyezzük a középpontba, családi életünk nyugodtabb és boldogabb lesz.
A fenti cikk a Mi jár a gyerekem fejében? című könyv szerkesztett részlete. A könyvben szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megfejthetjük gyerekünk viselkedését, megérthetjük a mögötte húzódó pszichológiai magyarázatot és megtalálhatjuk, hogyan reagáljunk megfelelően. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
