A gyerekkor része az önállóság megtanulása és a saját tapasztalatok megszerzése, a túlféltő szülői magatartás azonban mindezt megnehezítheti. De vajon milyen következményei lehetnek annak, ha a gyerekeknek egyre kevesebb lehetőségük van az önálló döntésekre, és mit tehetnek a szülők azért, hogy felkészítsék őket a felnőtt életre?
A szülő rendszeresen fut, biciklizik, edzőterembe jár vagy hétvégén túrázni indul. A gyerek ezt látja, természetes számára, hogy a mozgás része a mindennapoknak. Jó eséllyel ő is sportolni kezd? Hol húzódik tehát az egészséges szülői támogatás és a teljesítménykényszer határa? Mit tanul meg a gyerek abból, ha a szülei sportolnak, és mit abból, ha azt látja, hogy a sport mindenáron teljesítendő feladat? És hogyan lehet úgy átadni a mozgás szeretetét, hogy a gyereknek közben megmaradjon a saját döntésének szabadsága? Szeifert Noémi sportpszichológussal beszélgettünk.
A kisgyerek előbb érez, mint értelmez: dühös, csalódott, fél vagy örül, de sokáig még nincs meg hozzá a nyelve és az önkontrollja. Ezt fokozatosan tanulja meg a környezetétől. Héjja Edit pszichopedagógus azt mutatja meg, hogyan segíthet a szülő abban, hogy a gyerek felismerje, megnevezze és később egyre jobban szabályozza a saját érzéseit.
A családi fotón mindenki mosolyog, a bizonyítvány kitűnő, a nyaralás álomszerű. A gyerek viszont azt is tudja, mi történt öt perccel a kép előtt, milyen hangulat van otthon, és mit kellett teljesítenie azért az eredményért, amire a szülők büszkék. Sebestyén Eszter pszichológus szerint ezért a családi posztok nemcsak arról szólnak, mit mutatunk a külvilágnak: közben a gyereknek is üzenünk valamit arról, mi az, amit érdemes megmutatni önmagunkból – és mi az, amit jobb elrejteni.
Mit tanulhatunk a következő nemzedék tüneteiből, jelzéseiből? Mire van szükségük a gyerekeknek, illetve nekünk, felnőtteknek, hogy biztosíthassuk a szükségleteiket? Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember írása.
A gyereknevelésben a legnehezebb talán az, hogy sokszor nem a rossz szándék visz félre, hanem a túl jó. Azt hisszük, az okosság dicsérete önbizalmat épít, a sok különóra előnyt ad, a gyerek előtti veszekedések elrejtése megóvja őt, a testvérféltékenységet pedig több szeretettel lehet megoldani. Egy amerikai szerzőpáros szerint ezek közül több is makacs tévhit lehet. Kugler Judit pszichológus írása.
A szülők sokszor pontosan tudják, hogy nemet kellene mondaniuk, mégis elbizonytalanodnak, amikor jön a sírás, a könyörgés, a hiszti vagy a saját bűntudatuk. Pedig a határszabás nem a szeretet ellentéte: a gyerek biztonságérzetéhez az is hozzátartozik, hogy a felnőtt képes legyen kiszámíthatóan, nyugodtan és következetesen megtartani a kereteket. Ez azonban különösen nehéz lehet akkor, ha a szülő fáradt, stresszes, szégyent vagy megfelelési kényszert érez, vagy éppen maga is nehezebben kapcsolódik a gyerekéhez. Filep Orsolya Veronika szakpszichológus írása.
Sok szülő még ma is úgy érezheti, hogy egyetlen gyermekének valamit pótolnia kell: testvért, társas helyzeteket, közös csínyeket, a rivalizálás vagy az alkalmazkodás mindennapi gyakorlását. Pedig a kutatások régóta nem igazolják, hogy az egykék önmagában a testvér hiánya miatt lennének önzőbbek, magányosabbak vagy kevésbé együttműködők. A valódi kérdés inkább az, milyen családi légkör, milyen szülői elvárások és mennyi kortárs kapcsolat veszi körül az egyetlen gyereket.
Újabb vizsgálati eredmény bizonyítja, hogy az okostelefonozás komoly károkat tud okozni a gyerekek számára.
A tanulmányok nem azt igazolják, hogy a legtöbb családban létezik egyértelmű „kedvenc”. Mégis adódnak különbségek abban, ahogy a gyerekek nevelkednek – de miért?
Egy friss kutatás szerint a túl szigorú, magyarázat nélküli szabályokra és büntetésre épülő nevelés nem feltétlenül őszinteséget tanít. A gyerek inkább azt tanulhatja meg belőle, hogy a hibát el kell rejteni, a büntetést pedig ki kell kerülni. De hol van az arany középút a poroszos szigor és a mindent megengedés között?
Miért fontos, hogy hagyjuk a gyerekeket focizni vagy zombiapokalipszisben túlélni? Miért játszanak kevesebbet a mai gyerekek? Egy új kutatásban a leglegitimebb szakértőket kérdezték: magukat a gyerekeket.
Mit tudunk ma a lánycsecsemőkről, és mire érdemes figyelni szülőként, hogy ne a sztereotípiák, hanem a baba valódi szükségletei vezessenek minket? Hogyan hegesztjük a babákra tudtunkon kívül a nemi szerepeiket? Vida Ágnes pszichológus, kötődésterapeuta, „babapszichológus” írása.
Aki azt hiszi, tudja, hogyan kell elaltatni egy gyereket, az vagy blöfföl, vagy naiv. Az egész sokkal kevésbé a szülői stratégiákon, mint a szerencsén múlik - írja Apapara című könyvében Szél Dávid gyakorló pszichológus. Szerkesztett részlet.
Ma már nem az a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia belépett-e a gyerekek világába, hanem az, hogy a felnőttek képesek-e lépést tartani vele. Miközben a technológia egyre mélyebben átszövi a mindennapokat, a valódi kihívás az, hogyan őrizhető meg a kapcsolat szülő és gyerek között. Erre a dilemmára keresett választ a 4iG Csoport edukációs eseménye, amely megmutatta: a mese még az AI korában is lehet az a közös nyelv, ami összeköt.
Folyamatos nyaggatás helyett erősítsük gyerekünkben a próbálkozást és a kitartást, így nemcsak jobban fog teljesíteni, hanem magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb is lesz - mutatnak rá az Így neveld a fiadat, hogy elfogadja és szeresse önmagát című könyv szerzői. Szerkesztett részlet a könyvből.
A közösségi média számos lehetőséget tartogat a gyerek számára a másokkal való interakcióra, de több alkalmat is teremt, hogy a közösségén belül konfliktusba kerüljön. Fontos tisztában lennünk a kockázatokkal és nyílt kommunikációra ösztönöznünk gyerekünket. Szerkesztett részlet a Mi jár a kiskamasz fejében? című könyvből.
Ausztrália világelsőként lépte meg, hogy a 16 éven aluliaknak ne lehessen hozzáférésük az olyan alkalmazásokhoz, mint a Facebook, az Instagram vagy a TikTok. Milyen pozitív hozadéka lehet ennek a drasztikusnak tűnő tiltásnak, és mennyire könnyű megkerülni? Ausztráliai szülők meséltek a tapasztalataikról.
A mosogatógépek, robotporszívók terjedése ellenére a magyar háztartásokban nem csökken a házimunkára fordított idő. Mihez állunk hozzá teljesen másképpen, mint a szüleink, és hogyan változott a nemi szereposztás?
A kamaszoknak sokkal nehezebb korlátot állítani, mint a kisebb gyerekeknek. Néhány kommunikációs megoldás azonban segíthet – nemcsak az adott ügyben, hanem a kapcsolatunkon is.
