A szülés utáni depressziót általában tünetek listájaként ismertetik a várandósokkal, amelyekre figyelniük kell, hozzátéve, hogy ha még a szülés utáni, átmeneti „baby blues” kéthetes időszakának elteltével is „reményvesztettséget vagy ürességet” éreznek, akkor kérjenek segítséget. Jól körülhatárolt jelenségnek tűnik: tiszta és egyszerű. Mintha bizonyos emberekre érvényesek lennének a lista elemei, míg mások többé-kevésbé reménytelinek és teljesnek éreznék magukat.
De minél többet tudtam meg a szülői agyról, és minél többet beszélgettem a szülőkkel, annál világosabb lett, hogy a tapasztalatok a kevés kényelmetlenségtől a súlyos zavarodottságig terjedő, széles skálán mozognak. A két végpont között a kellemetlenség és az alkalmazkodás fokozatai találhatók meg. Kevesen vannak, akik pszichés küzdelmektől mentesen vészelik át a szülővé válás időszakát.
Mindent bele fogalom
„A szülővé alakulás kétségkívül az egyik legnagyobb hatású történés minden ember életében” – állítja Samantha Meltzer-Brody, az Észak-karolinai Egyetem Női Hangulatzavarok Központjának igazgatója. Meltzer-Brody nevezte a szülés utáni depressziót „mindent bele fogalomnak”. Kicsit olyan, mint a mellrák kategóriája, amelybe nemcsak egy, hanem sokféle ráktípus tartozik, amelyek különböző tünetekkel, prognózisokkal, kezelési lehetőségekkel rendelkeznek, és eltérő genetikai, hormonális vagy környezeti okokból jelentkeznek.
Hasonlóképp, a szülés utáni depresszió fogalma régóta nem alkalmas annak a sokféle pszichiátriai zavarnak a leírására, amely egy gyerek születése után felbukkanhat. Akik például bénító szorongást vagy kényszeres zavarokat tapasztalnak ebben az időszakban, nem találnak semmi hasznosat a gyereknevelési könyvekben. Vagy akiknek flashbackekként térnek vissza a traumatikus szülési élményeik, talán soha nem tudják meg, hogy a szüléssel kapcsolatos poszttraumás stressz-zavar valós és kezelhető állapot.
Ma már sok klinika és kutató tágabb kategóriákban gondolkodik, és odafigyel a perinatális hangulat- és szorongásos zavarokra vagy pszichiátriai kórképekre. Úgy becsülik, hogy a szülő emberek ötöde érintett. Az átfogóbb kifejezések jobban visszaadják a tapasztalatok változatosságát, hiszen magukba foglalhatják az evészavarokat vagy a ritka, de súlyos pszichózist is.
Még azoknál is különböző biológiai mechanizmusok állhatnak a háttérben, akiknek a tünetei viszonylag egyértelműen azonosíthatók depresszióként. A szülés utáni depresszió gyakran akkor jelentkezik, ha az ember nem rendelkezik elegendő támogatással – anyagi források, támogató partner, család vagy barátok – az új szülői szerephez való alkalmazkodás során. Vagy ha korábban már volt valamilyen mentális zavara. Esetleg krónikus vagy akut stresszt él át, ami miatt nem tudja megfelelően kezelni a terhességgel, a szüléssel és a gyerek gondozásával elkerülhetetlenül együtt járó kihívásokat.
Nem hathetes veszély
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, amelyet néha a pszichiátria bibliájának neveznek, nem szól kifejezetten a szülés utáni hangulatzavarokról. A perinatális depressziót a súlyos depressziós zavar egyik altípusának tekinti, amely a terhesség alatt vagy azt követő négy héten belül kezdődik. Sok szülőt csak a hathetes ellenőrző vizsgálaton szűrnek a szülés utáni depresszióra, pedig széles körben elfogadott, hogy szülés utáni depresszió a szülés utáni első évben bármikor felléphet.
Egy nemrégiben végzett tanulmány több száz várandósgondozásra járó nőt követett még a szülés utáni időszakban is. Az eredmények szerint a szülés után hat héttel a depresszió és a poszttraumás stressz-zavar szempontjából negatív 325 fő 8 százaléka három hónappal a szülés után másik státuszba került, és pozitív lett valamelyik állapotra.
Sok szülőnek hetekig kell szenvednie, mielőtt – ha egyáltalán – lehetősége nyílik az orvosával való beszélgetésre. És sokan később is segítség nélkül küzdenek tovább. A tudósok kezdik feltárni a kapcsolatokat a depresszió kezdetének ideje és a speciális neurobiológiai kiváltó okok között.
Egyeseknél a tünetek már a terhesség alatt fellépnek, de a terheseket sem szűrik rutinszerűen a kockázati tényezők szempontjából. És bár a szülés utáni depresszió általában azonos tünetekkel jár, mint a más esetekben előforduló súlyos depressziós zavar – például az érdeklődés elvesztése, örömtelenség, visszahúzódás vagy reménytelenség –, de el is térhet tőle, különösen, ha szorongásos vagy kényszeres tünetekkel is társul, amelyek ellentétesnek tűnhetnek az érdeklődés elvesztésével.
Milyen hatással lehet a kisbabára és a szülőre?
Kicsit jobban látható, hogy a depresszió milyen károkat okozhat a szülőknek és a csecsemőknek. Egy kisbabának odafigyelő szülőre van szüksége, aki biztonságban és tisztán tartja, táplálja, valamint olyan módokon kapcsolódik hozzá, amelyek segítik az agyi fejlődését. A depresszió megzavarhatja ezeket a folyamatokat, bár ez sem mindig igaz. A terhesség alatti depresszió, különösen a súlyosabb esetekben, növeli a koraszülés kockázatát.
A szülés utáni depressziót összefüggésbe hozták a gyerek viselkedési problémáival és visszafogottabb kognitív fejlődésével, bár ezeknek a tanulmányoknak az eredményei általában nem erősen szignifikánsak. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek rosszabb eredményei vagy csak kevéssé következményei a depressziónak, vagy attól is függenek, hogy a depresszió idővel fennmarad-e, vagy hogy milyen egyéb támogatást kapnak a szülők és a csecsemők az életük során.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szülés utáni depresszióban érintett emberek úgy érezhetik, hogy szenvedésükkel még a gyerekük jövőjét is tönkreteszik. De a csecsemők ellenállók, kiválóan képesek vonzalmat kelteni a felnőttekben. Ráadásul az újdonsült szülők agya is rendkívül nyitott a változásra és az alkalmazkodásra. Ebben az értelemben a perinatális mentális betegség jelenléte nem determinisztikus.
A szülés utáni depressziónak súlyos és akár életre szóló egészségügyi következményei lehetnek a szülők számára is. Az öngyilkosság a terhességgel összefüggő vezető halálokok közé tartozik, akárcsak a gyilkosság (legtöbbször a partner által). Az öngyilkossággal vagy önpusztítással kapcsolatos gondolatok is meglepően gyakoriak a szülés utáni időszakban: egy elemzés szerint az anyák 5–14 százaléka számolt be önmaguk megsebzésére vonatkozó gondolatokról. A depressziós tünetek fokozzák az ilyen gondolatok valószínűségét.
Az anyai agy
HVG Könyvek
Mitől függ, hol jelentkezik gyakrabban a probléma?
Néhány évvel ezelőtt egy kaliforniai kutatócsoport a szülés utáni depresszió előfordulására vonatkozó, a világ minden tájáról származó adatokat tekintett át. Elemzésükben 291 tanulmány szerepelt 56 országból, közel háromszázezer nő adataival. Megállapították, hogy a szülés utáni depresszió globális előfordulási aránya körülbelül 18 százalék, de jelentős a változatosság az országok között – Chilében például 38 százalék volt, míg Szingapúrban 3 százalék.
Az eltérések részben valószínűleg a problémával kapcsolatos tudatosság, a kulturális megítélés és a kutatási színvonal országok közötti különbözőségeinek tulajdoníthatók. Mindenesetre azokban az országokban, ahol a legmagasabb volt a szülés utáni depresszió előfordulási gyakorisága, a társadalmat nagyobb gazdasági és egészségügyi egyenlőtlenségek jellemzik. A stabilabb körülmények között élő és több támogatással rendelkező emberek jobb eséllyel maradnak egészségesek a szülővé válás során.
A kutatók számtalan dolgot tehetnek – és ténylegesen már tesznek is – azért, hogy kiderítsék, pontosan mi okozza a szülés utáni depressziót, és hogy lehet a legjobban megelőzni és kezelni, olyan eszközökkel, amelyek kevésbé függnek a politikusok szeszélyeitől vagy a krónikus társadalmi problémáktól.
A fenti cikk Chelsea Conaboy Az anyai agy című könyvének szerkesztett részlete.
A legújabb idegtudományi és szociálpszichológiai kutatásokkal alátámasztott mű feltárja a szülőséggel járó váratlan előnyöket, szemrevételezi a tudomány által generációk óta elhanyagolt területeket, hogy felállítson egy új, erőteljes narratívát a szülői szerepről. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
