Mit jelent anyává válni? Bizonyára mindenki másképp tapasztalja meg ezt az élményt. Mindig az egyén körülményei alakítják, ezek pedig már a várandósság első pillanatától fogva végtelenül változatosak lehetnek. Tervezték-e a terhességet, vagy sem, aggódva várták, vagy a felfedezésekor estek kétségbe, partnerrel vagy egyedül vállalták, a fogamzás donor segítségével történt, vagy éppen könnyen ment?
A szülői létet, de különösen az anyaságot általában a szülők személyén túlmutatónak tartjuk. Egy anya szent és sérthetetlen, a szeretet megtestesülése. Az anyaság maga túl értékes ahhoz, hogy tárgyiasítsuk, hogy részleteiben elemezzük. Inkább csak felületesen tekintünk rá. Diadalittasan beszélünk a gyerek átalakító erejéről anélkül, hogy pontosan megneveznénk, mi is változott meg.
Sok nő veszélyesnek érzi a fenti kérdést. Csak akkor tudjuk érdemben megválaszolni, ha felismerjük, minket hogyan változtatott meg az anyaság, miben lettünk mások, mint azelőtt voltunk, és mennyiben különbözünk azoktól, akiknek nincs gyerekük. És a férfiaktól. A „különböző” ebben az összefüggésben általában azt jelenti: kevesebb. Feledékeny, összetört és elhasználódott. A biológiai korlátok foglya, állandóan morális kételyek gyötrik, és mindenképpen unalmasabb. Jobb, ha nem is beszélünk róla.
A terhesség nagyjából negyven hete alatt a leendő szülőt tengernyi információval árasztják el arról, mivel jár a terhesség a testünket, a mellünket, a csípőnket, a derékbőségünket, a szívműködésünket, a medencefenekünk izmait vagy a szexuális életünket illetően. Özönlenek az iránymutatások azzal kapcsolatban, hogy a viselkedésünk mit jelent majd a gyerekeink számára, hogy a döntéseink hogyan hatnak fejlődő testükre, valamint a fizikai és mentális egészségükre egész életükre szólóan. De milyen keveset tudunk meg önmagunkról! A partnerünkről pedig még kevesebbet.
Mit jelent anyává válni?
Amikor először próbálkoztam ennek megfogalmazásával, négy hónappal voltam szülés után: egy ablaktalan szobában ültem a munkahelyemen, egy újság szerkesztőségében, ahová szülési szabadságról tértem vissza szerkesztői állásomba. Épp csak lefejtem valamennyi anyatejet, amelyből másnap a bölcsődében meg tudják etetni a gyerekemet. Határidős munkáim voltak, és vészesen közeledett az időpont, amikor el kellett indulnom a gyerekemért a bölcsődébe. Arra vágytam, hogy tovább tartson egy nap és kevesebb legyen a tennivalóm, ugyanakkor legalább ennyire szükségem lett volna információkra is.
Meg akartam érteni, mi zajlik le bennem, a szorongó, újdonsült anyában. Meggyőződésem volt, hogy sokkal több minden történik az agyamban és a testemben, mint amennyit az előző hónapok során megtanultam, amikor erre az időszakra készültem. Leállítottam hát a mellszívót, betettem a tejet a hűtőbe, kinyitottam a laptopomat, és felhívtam Peter Schmidtet.
Jól elkülöníthető fejlődési szakasz, drasztikus változásokkal
Schmidt 1986 óta kutatja a hormonok és a reproduktív állapot hatásait a hangulatra és a mentális egészségre. Akkoriban a nőgyűlölő orvosok a szülés utáni hangulatzavarokat egyszerűen úgy kezelték, mint a nők – reproduktív rendszerük általi – korlátozottságának további bizonyítékát; a feministákat – joggal – nyugtalanította, hogy a férfi kutatók a normális biológiai folyamatokat betegségként definiálják; Schmidt tudós kollégái pedig az életminőség enyhe romlásaként és nem valós közegészségügyi problémaként tekintettek rájuk.
Amikor 2015 júliusában megkerestem Schmidtet, a szülői agy tanulmányozásának ezek a korlátai már kezdtek ledőlni, és ő a Mentális Egészség Nemzeti Intézet viselkedésendokrinológiai osztályának vezetője volt. Schmidttől hallottam először, hogy az anyává válás egy jól elkülöníthető fejlődési szakasz, amelynek hosszan tartó hatásai vannak, és amely során a szervezet valamennyi, a szociális viselkedés, az érzelmek és az immunválaszok szabályozásában érintett része – „minden ilyen dolog – drasztikus változáson esik át”.
Schmidt megerősítette, amit éreztem, hogy a szülés utáni tapasztalatokról szóló párbeszéd igencsak korlátozott. A szülés utáni depressziót nagyon sok erőfeszítéssel tudtuk csak a köztudatba emelni. Ezután következett – mondta – az újabb kihívás: szélesíteni az ismereteinket arról, mennyit változik az ember, amikor szülővé válik, és mi ennek a folyamatnak a tétje.
Az anyai agy
Akkoriban revelációként hatott számomra mindez, bár, őszintén szólva, nem igazán értettem, miről beszél. Az anyai agy című könyv annak a munkának az eredménye, ahogy megpróbáltam felfogni. Több tucat kutatóval és csaknem ugyanennyi szülővel készítettem interjút, elmerültem a humán szülői agyról szóló kutatásokban és az őket megalapozó állatkísérletekben, és kritikai szemmel kezdtem vizsgálni a szülőséggel kapcsolatos közkeletű történeteket és azok kialakulását.
Először csak egy esszét terveztem arról, miként értettem meg, hogy az anyaság fontos fejlődési szakasz, és hogy a várandós anyáknak teljesebb képet kellene kapniuk arról, mivel járhat számukra a szülés utáni időszak. Megírtam az esszét, de aztán nem tudtam elengedni a témát. Minél többet tudtam meg, annál jelentősebbnek tűnt ez a tudományterület, amely nemcsak a szülőséggel kapcsolatos egyéni tapasztalatokat képes megváltoztatni, hanem azt is, hogyan gondolkodunk és beszélünk a szülőségről általában.
Az anyai agy című könyv a szülői agyról szól, de le kell szögeznem, hogy sem gyereknevelési szakértő (bármit jelentsen is ez), sem idegtudós nem vagyok. Könyvemben kétfajta szakértelemmel közelítek. Először is az újságíróéval: közel két évtized tapasztalattal rendelkezem, hogyan lehet bonyolult témákat közérthető nyelvezetre lefordítani. Másrészt szakértője vagyok a két saját gyerekem nevelésének: az ő sajátos igényeiket – a hozzám tartozó férj mellett – itt és most én ismerem a legjobban.
A szülői aggyal foglalkozó neurológiai kutatás óriási fejlődésen ment át, amióta abban a szoptatós szobában interjút készítettem Schmidttel. Elterjedtek az agyi képalkotó eljárásokat alkalmazó kutatások, és velük együtt az általuk használt technológiák és elemzési módszerek kritikus vizsgálatai is – különös tekintettel a funkcionális mágneses rezonancia képalkotásra (fMRI). A bírálatok ismeretében arra törekedtem, hogy olyan eredményeket emeljek ki, amelyek különböző tudományterületeken is megállják a helyüket, vagy amelyeket megismételtek, ugyanakkor egyértelműen jelezzem, ha valamelyik gyenge lábakon áll, vagy ellentmondásos.
A tudomány ugyanis nem statikus. A szülői agyat hosszú időn keresztül nem tartották tanulmányozásra érdemesnek. De amit ma mondhat nekünk, azt érdemes alaposan feltárnunk. Igazság szerint a kutatás épphogy csak megkezdődött. Az eredmények változni fognak – már most is változnak –, és új kérdéseket vetnek fel.
Az anyai agy
HVG Könyvek
Az anyai agy nem azonos a női aggyal, ahogy a szülés folyamatában részt vevő aggyal sem. Ezt az agyat „a gondoskodás szüli”, ahogy Sara Ruddick feminista filozófus mondta volna. Ez az agy az anyaság utódot életben tartó funkciójában játszik szerepet, amely pedig „régebbi, mint a feminizmus”, írja Alexis Pauline Forradalmi anyaság – Szeretet a frontvonalban című könyvében. „Régebbi és futurisztikusabb, mint a »nő« kategóriája.” Az ilyenfajta kapcsolatra való képesség alapvető, mindenki által birtokolt jellemzője fajunknak – és más fajoknak is. E kapcsolat fejlődése az, ami a gyakorlatban meghatározza a szülői létet. Ez a könyv azokat a neurobiológiai folyamatokat és átélt tapasztalatokat tárja fel, amelyek ezt lehetővé teszik.
Remélem, hogy ezek a tudományos ismeretek segíteni fognak megérteni azt, hogy milyen szülők vagyunk jelenleg, és milyen szülővé válhatunk. Nem vagyunk előre beprogramozva erre a munkára, hanem fel kell nőnünk hozzá. Hogyan és miért történik mindez, és mit jelent a mostani életünk és a jövőnk szempontjából? Tartozunk magunknak azzal, hogy az összes jelenleg elérhető információra támaszkodva mérlegeljük ezeket a kérdéseket. Tartozunk vele egymásnak is.
A fenti cikk Chelsea Conaboy Az anyai agy című könyvének szerkesztett részlete.
A legújabb idegtudományi és szociálpszichológiai kutatásokkal alátámasztott mű feltárja a szülőséggel járó váratlan előnyöket, szemrevételezi a tudomány által generációk óta elhanyagolt területeket, hogy felállítson egy új, erőteljes narratívát a szülői szerepről. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
