2019-ben egy házaspár – amelynek mindkét tagja a TED-közösséghez tartozik – egy befektetésnek köszönhetően óriási pénzösszeghez jutott. Úgy akarták megosztani a szerencséjüket, hogy az összeg nagy részét (kétmillió dollárt) elajándékozták.
Végül határozottan kreatív ötlettel rukkoltak elő. Úgy döntöttek, hogy névtelenül vadidegeneknek ajándékozzák a pénzt, 10 ezer dolláros összegekben, méghozzá a TED közösségével és különböző társadalomtudósokkal együttműködésben, hogy kiderüljön, sikerül-e felerősíteni az adományuk hatását.
Mivel korábban már a saját szememmel is megbizonyosodhattam a nagylelkűség páratlan erejéről, izgatottan vágtam bele a közös munkába. Elizabeth Dunn pszichológus és a Brit Columbia-i Egyetemen dolgozó kutatócsoportja segítségével belevetettük magunkat a Rejtélyes kísérletnek elnevezett projektbe.
A szerzőről
Chris Anderson a TED elnöke és vezető kurátora. Oxfordban szerzett diplomát, majd újságírónak tanult. Vállalkozóként több mint száz sikeres magazint és weboldalt indított útjára, mielőtt minden figyelmével a TED felé fordult, amelyet nonprofit szervezetével közösen 2001-ben vásárolt meg. A TED szlogenje – „megosztásra érdemes gondolatok” – mára nemzetközi jelszóvá vált.
A meghívás
2020 decemberében felhívást tettem közzé a közösségi médiában, amely szerint egy rendhagyó kutatási projekthez keresünk jelentkezőket. Így fogalmaztam: „Izgalmas lesz, meglepő, valamelyest időigényes, és talán jár némi stresszel, ugyanakkor megváltoztathatja az életüket.” Honoráriumról nem tettem említést.
A #MysteryExperiment hashtaggel futtattuk a felhívást, amelyre végül több ezren jelentkeztek. Azt senki sem tudta előre, miről is van szó. Rendkívül sokszínű csoportot állítottunk össze hét országból származó kétszáz emberből, és elküldtünk nekik egy videót, amelyből kiderült a jó hír: mindegyikük kap majd 10 ezer dollárt „a TED-közösség meg nem nevezett tagjaitól”. Arra költhetik, amire csak akarják. Mindössze két alapszabályt kell betartaniuk:
A következő három hónap során kell elkölteniük.
Be kell majd számolniuk arról, mire költötték.
Ugyanakkor csavartunk egyet a dolgon. A csoport egyik felétől azt kértük, hogy tartsák titokban az őket ért szerencsét. A másik felét arra biztattuk, hogy osszák meg közösségi médiás követőikkel, és minden alkalommal posztoljanak, amikor költöttek valamire a pénzből.
Ragályos nagylelkűség
HVG Könyvek
A reakciók
Az eredmények izgalmasnak bizonyultak. A kísérlet kétszáz résztvevőjének zöme egyszerűen eladományozta az összeg jelentős részét! Átlagosan a pénz mindössze harmadát költötték a saját igényeikre, a többit barátokra, családtagokra, illetve különböző, nem hozzájuk kötődő ügyekre áldozták. Még azok is, akik a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkeztek, átlagosan az összeg kétharmadát továbbadták.
Ez meggyőző bizonyíték a közgazdaságtanból ismert racionális ágensek elméletével szemben, amely szerint az emberek általában önmagukra költik a pénzüket. A saját keresetükkel talán tényleg így tesznek. De amikor megtapasztalják valaki más nagylelkűségét, erős vágy támad bennük arra, hogy viszonozzák a gesztust.
Kísérletünk még egy meglepetéssel szolgált: nem volt lényegi különbség azok között, akik titokban dönthettek az összeg sorsáról, és azok között, akiknek be kellett számolniuk erről a közösségi médiában. Eszerint résztvevőink valamilyen belső ösztöntől hajtva viszonozták a nagylelkű gesztust, és nem azért, hogy kiváltsák vele online közönségük helyeslését.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20251025_bregman-moralis-ambicio-het-alapelve
A résztvevők történetei
Miután véget ért a kísérlet, felvettem a kapcsolatot néhány résztvevővel, és a beszámolóiktól leesett az állam.
Lydia Tarigan Indonéziában élő kreatívigazgató az átutalt 140 millió indonéz rúpiából szinte semennyit sem költött önmagára. Adott kollégáknak, a Természetvédelmi Világalapnak, továbbá árvízkárosultak megsegítésére és egy állatmentő szervezetnek is. Mindemellett kifizette családtagjai egészségügyi szűrővizsgálatait is. Lydia így mesélt az élményéről:
A nagylelkűség hihetetlenül izgalmas dolog. Aki részesül benne, úgy érzi, figyelmet kap, sőt önbecsülést nyer. A nagylelkűség hidat épít az adó és a kapó fél közé. Viszonzásként azt akartam elérni, hogy mások is úgy érezzék, figyelem irányul rájuk, mivel én is ezt éltem át.
Sarah Drinkwater – egy technológiai vállalat vezérigazgatója az Egyesült Királyságból – a következőkről számolt be:
Szinte mindennap elsétálok valami mellett, amit támogattam a pénzből: van például a környékemen egy 3D-nyomtatással készült, mini élelmiszerbank, meg egy virágágyás a helyi iskola mellett. Sok támogatott azt mondta nekem, hogy a pénzen túl az esett nekik igazán jól, hogy nyilvános elismerést kapott a munkájuk.
A kísérlet résztvevői közül feltűnően sokan számoltak be arról, hogy úgy érezték, viszonozniuk kell a szponzorok nagylelkű felajánlását. (A félreértések elkerülése végett: semmilyen formális kötelezettségük nem volt erre.) A kísérlet az eddigi legmeggyőzőbb tudományos bizonyítékot kínálta arra, hogy az emberek hajlamosak nagylelkűséggel reagálni a nagylelkűségre.
A boldogság tényezője
A kísérlet másik fontos tudományos eredménye, hogy újabb bizonyítékot szereztünk a nagylelkűség és a boldogság közti erős korrelációra. Megkértük a résztvevőket, hogy értékeljék minden nagyobb költésüket aszerint, hogy visszatekintve mennyire tették őket boldoggá. Az eredmény az alábbi ábrán látható: a 0,0 érték az x tengelyen átlagos boldogságérzetet jelöl, a pozitív értékek pedig az átlagosnál nagyobbat. Az adományozás a válaszok szerint lényegesen több örömet okozott, mint a személyes vonatkozású költekezés.
A boldogság és a költéssel kapcsolatos döntések összefüggése
HVG Könyvek
A Rejtélyes kísérlet egyik legmeglepőbb tanulságáról abban a tanulmányban is olvashatunk, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg 2022 végén. Az itt közölt becslés szerint a névtelenséget kérő házaspár adománya több mint kétszázszor annyi boldogságot okozott, mint amennyit ők személyesen merítettek volna abból a kétmillió dollárból.
Gondoljunk csak bele, mi történt volna, ha az adományozó pár úgy dönt, hogy a kísérlet finanszírozása helyett inkább megtartják a pénzt? Nagyobb anyagi biztonságot garantálhattak volna maguknak, ami persze nem elhanyagolható szempont. Lehet, hogy így két ember és szűk családjuk néhány évig kicsivel még elégedettebben élt volna. Mivel azonban a kísérlet finanszírozásába fektették a pénzt, a következő eredményeket érték el:
Kétszázan olyan ajándékot kaptak, amelyre életük hátralévő részében emlékezni fognak.
Mivel mind a kétszázan viszonozták a gesztust, végső soron ezernél is többen profitáltak a kezdeményezésből.
Világszerte több mint ötszáz szervezet jutott támogatáshoz.
A #MysteryExperiment hashtaggel futó beszámolók több mint egymillió emberhez jutottak el a közösségi médián keresztül. Egyeseket ez cselekvésre is sarkallt.
Két tudományos cikkben is levezették, hogy a nagylelkűség láncreakciója minden eddiginél erőteljesebben érvényesült.
Boldogság. Méghozzá rengeteg.
A házaspár projektje tehát meggyőzően mutatja be, mi történhet, amikor az internet adta lehetőségeket arra használjuk, hogy felturbózzuk egy pénzadomány hatását, és mindenki szemtanúja lehet ennek a csodálatos hullámhatásnak.
Természetesen kevesen engedhetik meg maguknak, hogy eladományozzanak kétmillió dollárt. De tényleg nem az összeg számít: bármely nagylelkű gesztus hatása felerősíthető. Csak merni kell álmodni, és bátran belevágni. Olyan korszakban élünk, amelyhez hasonló nem volt még a történelem során. Vadonatúj szuperképességek állnak rendelkezésünkre. Ideje kihasználnunk őket.
A fenti cikk Chris Anderson Ragályos nagylelkűség című könyvének szerkesztett részlete. Mi lenne, ha a nagylelkűség ragályossá válna? Mi történne, ha az internetet mind nagyvonalúbb adakozásra használnánk? Lelkesítő történeteivel Anderson bebizonyítja, hogy a jó és nagylelkű cselekedetek fertőzők lehetnek, és ezáltal derűsebb jövő felé vezethetik az emberiséget. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
