Annak, aki különböző kultúrákkal üzletel, két elterjedt félreértést kell tisztáznia magában, ha meg akarja érteni az eltérő döntéshozatali, kommunikációs, együttműködési és vezetési szokások eredetét.
Az egyik a kultúrák összekeverése az országokkal vagy nemzetekkel. A tévedés fő oka, hogy a legtöbben országhatárok mentén értik és élik meg az otthoni és külföldi, valamint az egyes helyek közötti különbségeket.
Pedig az egyes kultúrák még nagyjából sem egyeznek az államokkal vagy nemzetekkel. Léteznek kiterjedt kulturális övezetekből kiszakított homogén államocskák, és vannak olyan országok is, amelyeknek a belső kultúrái eltérőbbek egymástól, mint egyes nemzeteké. Egy Kínáéhoz hasonló méretű és diverzitású országgal való kapcsolattartás esetében ezt elengedhetetlen észben tartani.
A másik gyakori félreértés a kulturális különbségek összemosása, amire a földrajzi távolság szolgál magyarázatként. A kínai és a koreai konyha megkülönböztetése egy japán ember számára sokkal kézenfekvőbb, mint számunkra. A helyzet visszafelé is hasonló.
2008-ban fültanúja voltam ennek, amikor a Hudec László emlékére szervezett emlékév egyik szervezőjeként tevékenykedtem – Hudec volt Sanghaj egykori főépítésze. Egy esemény vége felé épp hazafelé készülődtem, amikor véletlenül kihallgattam két kormányzati képviselő kínai nyelvű beszélgetését. „Miről vitatkozott az a két külföldi?” – kérdezte az egyik. „Arról, hogy Hudec magyar volt-e vagy szlovák” – válaszolta a másik. „Mi a különbség?” – kérdezte az első. „Szerintem semmi!” – érkezett a válasz.
A szerzőről
Holch Gábor a Bécsi Diplomáciai Akadémián szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatokból; korábban az ELTE Bölcsészettudományi Karán filozófiát és angolt tanult, majd a CEU-n folytatta tanulmányait. Pályáját az ENSZ bécsi központjában kezdte, ezt követően EBESZ-kiküldöttként dolgozott Bosznia-Hercegovinában. 2002-ben költözött Kínába, ahol eleinte egyetemi tanár és a HVG sanghaji tudósítója volt. Sanghaji cége 2005-ös megalapítása óta interkulturális vezetői coach, tanácsadó és trainer, valamint angol és magyar nyelvű könyvek szerzője.
Avatatlan szemmel nézve minél távolabbi a nemzetek egy csoportja, annál inkább elmosódnak a különbségek. Magyarországról nézve Ausztria és Szlovákia jelentős eltérést mutat. Kínából nézve elhanyagolható a különbség. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy messziről nézve könnyebben összekeverhetők egymással az egymáshoz közeli országok – nem azt, hogy valóban hasonlók is.
Magyarként a kelet–nyugati együttműködés egyik legfontosabb kulturális akadálya éppen az, hogy bár földrajzi értelemben közelebb vagyunk Kínához, mint brit, olasz vagy akár svéd versenytársaink, kulturális alkalmazkodás szempontjából nehezebb dolgunk van. A magyar ugyanis a kínaihoz képest markánsabb, egzotikusabb hagyományrendszer, mint sok nyugat-európai. A kultúratérképeket éppen az ilyen láthatatlan különbségek mérésére, és a kompatibilitás előrejelzésére találták ki.
Karakteres kultúrák
A kulturális viselkedés módszeres összehasonlítása elterjedt tévhittel száll szembe: azzal, hogy az egyes helyek szokásai annyira egyediek, mint a hópihék – mindenki a maga módján csinálja, amit el kell fogadni. A valóság azonban az, hogy a világban minden bizonyos szabályszerűségeket követ. Ezek felismerése és megértése döntő segítséget nyújthat a gyakorlati helyzetekben.
Évtizedes adatgyűjtés után áttörést jelentettek a kilencvenes évektől kezdődően publikált viselkedésfelmérő és összehasonlító keretrendszerek, melyek közül a legismertebb Erin Meyer amerikai kutatónő Kultúratérképe (Culture Map). Meyer térképe segít egy pillantással áttekinteni, összevetni és megjegyezni a kultúrák közt fennálló alapvető különbségeket. Az összehasonlítás alapelve, hogy az arany középutat a világ minden kultúrája tiszteli - csakhogy abban már senki sem ért egyet, hol is van az út közepe.
A Meyer-féle kultúratérkép koordinátarendszerének szemléltetésére tegyük fel például a következő kérdést: profi viselkedésnek minősül-e, ha valaki nyíltan kimutatja a haragját vagy a félelmét egy tárgyalás során? A térkép függőleges, érzelemkifejezést szemléltető tengelye mentén Magyarországot a felső, érzelmeiket nyíltan kimutató kultúrák között találjuk. A nyilvánvaló aggodalom vagy bosszankodás nálunk annak a jele, hogy az illető komolyan veszi a feladatát és konkrét megoldást vár a környezetétől: szedjétek már össze magatokat!
Sok ázsiai ország azonban, köztük Kína is, ugyanezen tengely alján, az érzelmeiket visszafogottan kezelő kultúrák között foglal helyet. Számukra az érzelmek szembeötlő kifejezése az önfegyelem hiányára vall. A térkép ellentétes oldaláról nézve mindkét kultúra kiismerhetetlen. Egy váratlan helyzetben a kínaiak magyar szemmel fapofának, a magyarok pedig kínai szemmel gyerekes módon feldúltnak tűnhetnek.
Ugyanez érvényes Meyer térképének vízszintes tengelyére is, amely a konfrontáció elfogadható mértékét mutatja. Magyarország a grafikon bal oldalán, a nyíltan vitatkozó kultúrák között található. Hasonló kultúrákban a kritika segítségnek minősül: ha a másik hallgat a szóra, sok kellemetlenségtől kímélheti meg magát és másokat.
Kínában és a diagram jobb oldalán található többi konfliktuskerülő kultúrában azonban jobb a békesség, mint az igazság. Náluk az ellenvélemény és a kellemetlen hírek kifejezése valóságos művészet.
Pandapóker
HVG Könyvek
A kultúrsokk legyőzése néha extrém sport
A társas viselkedés sajátossága, hogy az egyes reakciókat, viselkedési formákat mindenki saját neveltetésének és szokásainak szemszögéből értelmezi. Ez rendben is van addig, míg a felek hasonló kultúrát képviselnek. Ahogy azonban a modern élet egyre intenzívebben keveri a különböző kulturális háttérből érkezőket, úgy szaporodnak a félreértések és sértődések.
Az idegen gyakran észre sem veszi, hogy megsértett egy kimondatlan, de fontos szabályt. Bunkó-e a kínai látogató, aki sapkában, keresztet sem vetve gyalogol be a templomba? A magyar üzletkötő, aki nadrágzsebébe gyömöszöli a kínai fél névkártyáját? A tárgyaláson hangosan krákogó kínai vagy az orrát fújó magyar a neveletlenebb? Ilyen helyzetekben ajánlatos nem ítélkezni, hanem az elvégzendő feladatra koncentrálni.
A Kína iránt érdeklődők esetében ez a mentalitás annál is fontosabb, mivel a kínai–magyar kultúrsokk legyőzése a nemzetközi üzleti életben extrém sportnak tekinthető. A kulturális távolság Meyer térképén való mérését úgy kell elképzelni, mintha a függőleges és vízszintes tengely sarkaiban lévő kultúrákat (a Meyer-diagram esetében országokat) megpróbálnánk egy rugalmas pánttal, például hajgumival összekötni. Minél jobban feszül a gumi, annál drámaibb átállásra kell felkészülnie a külföldön vagy külföldiekkel üzletelőnek.
Magyarként olaszokkal, görögökkel, de akár amerikai vagy brazil felekkel tárgyalni viszonylag enyhe kulturális kihívás. Hazánk és Kína azonban a térkép átellenes sarkaiban foglalnak helyet, nagyobb távolságra, mint a lehetséges országpárok kétharmada. Kínai szemmel tehát mi is egzotikus kultúrának számítunk.
A fenti cikk Holch Gábor Pandapóker című könyvének szerkesztett részlete. A kiadványt itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.
