Lakásnélkülinek nemcsak az számít, akinek ténylegesen az utcán vagy parkokban él, hanem a befogadó központok, tömegszállások és a minden komfort nélkülöző házakban és lakásokban élő családok és egyedülállók is azok. Az ETHOS, az említett lakossági kategóriák jogainak védelmével foglalkozó európai föderáció szakembereinek felmérése szerint 800-900 ezer ember él Szerbiában, akiket fedél nélkülinek lehet nevezni. A lakosság 7 százaléka mélyszegénységben él, 18 százalékának anyagi helyzete olyan, hogy hamarosan átkerülhet ebbe a kategóriába.

Legalább húszezer olyan szerbiai család van, amelyek lakáskeresési gondjaik miatt folyamatosan költöznek. Szerbiában a lakhatási helyzetet súlyosbítja - s ezzel európai listavezető -, hogy jelenleg 296 ezer befogadott menekült él az országban, többségük lakásgondja megoldatlan. Jugoszlávia szétesése után, a kilencvenes évek elején, az egykori jugoszláv néphadsereg tisztjei és azok családtagjai közül ötezren ugyancsak Szerbiába költöztek, közülük kevésnek oldották meg a lakáskérdését. 3500-an még mindig az egykori kaszárnyaépületekben laknak.

A belgrádi "Hausing centar" és az angol "Disk" kutatásai szerint létezik rejtett fedélnélküliség is. A lakosság 15 százaléka él úgy, hogy több generáció lakik együtt igen kis alapterületű, a minimális kommunális  feltételeket is nélkülöző lakásokban. Csak Belgrádban és környékén 93 ilyen település létezik. Szerbiában kevés a befogadó központ, többségükben a lakók negyven százaléka már évek óta ott él, nincs hova mennie, család és havi jövedelem nélkül. Az országban élő romák helyzete is megoldatlan, jelenleg 600 nem legalizált romatelep létezik Szerbiában.