„Nem az a baj, hogy nincs érdeklődő, hanem az, hogy mindenki ragaszkodik saját árához. Így aztán elég kevés üzlet jön össze, legalábbis az északi parton, talán majd a tavasz végén vagy nyáron” – mondta a Velencei tó környékét jól ismerő egyik ingatlanközvetítő. Beszámolója szerint az év eleje óta érzékelhetően növekedett azok száma, akik vadászatra indultak egyik legnagyobb tavunknál, mert arra számítanak, hogy „jó pénzért” szép kis nyaralóhoz, házhoz jutnak, s később majd elpasszolják, amikor megindul az értéknövekedés.

A Velencei tó partján

Stiller Ákos

Egy ilyen túlkínálatos piacon tehát viszonylag könnyű kifogni olyan nyaralókat – legyen szó vízparti vagy attól távoli, a település belsejében lévőről, – amelyeket megéri felújítani. A Velencei tó déli részén 5-6 millió forintért már vehetünk 60-70-es években épült, 25-35 négyzetméteres nyaralókat. Felújításukra mintegy fele ennyit, vagy egy kicsit többet kell költeni, ha netán bővíteni is akarjuk – nyilván a telek méretétől függ ez – akkor további 2-3 milliót kell hozzáadni.

A Balaton északi és déli partján szintén sok az eladó tábla, viszont az eladói oldalon idén már kényszer értékesítők is vannak. Ezek azok a tulajdonosok, akik néhány éve deviza alapú hitelt vettek fel az építkezésre vagy a vásárlásra, s időközben drámai fordulat állt be életükben: alig tudják fizetni a törlesztő részleteket, elvesztették munkahelyüket vagy elváltak, más családi esemény történt és most nagy szükség van a készpénzre.

A kisebb vízparti nyaralók tulajdonosai főleg a 10-14 millió forintos sávban számíthatnak sok érdeklődőre, ha kissé távolabb van a víztől egy 5-10 éve épült, közepes méretű családi ház, akkor azért legfeljebb 18-19 milliót hajlandók adni. A part menti, 2-3 évvel ezelőtt felhúzott luxushajlékok 40-100 millió forintért kaphatók, de néhány nagyobb, 120-150 milliós palota is megvehető. Ezek egy részét csődbe ment panziótulajdonos árulja.

Vettünk tehát egy nyaralót és valamilyen építési munkát akarunk elvégezni rajta. Ekkor kell számításba venni a helyi előírásokat. Ilyenekből általában elég sok van és túlnyomórészt korlátozóak, ebben jeleskednek az önkormányzatok.

Csak egy példa. Meglévő lakóépület új, önálló lakást nem eredményező átalakítása, legfeljebb egy alkalommal 25 m²-rel történő bővítése és felújítása kivételével más építési munkát végezni nem szabad.

A helyi szabályzat egyébként az úgynevezett általános rendezési tervre épül, abban az önkormányzat megjelöli, hogy a település mely részére milyen funkciókat engedélyez. Ha úgy dönt a testület, hogy belterületbe von egy körzetet, akkor azt köteles rögzíteni – és tudatni azt az érdeklődőkkel, például a nyaraló tulajdonosokkal. A Velencei tónál például 430 négyzetméternél nagyobb üdülőtelkeket lehet átsorolni. Az üdülőövezetekben általában 15-20 százalék a beépíthetőség felső határa, de például Gárdonyban egy sarokteleknél a maximumot, minden másnál csak 15 százalékot engedélyeznek. Horváth Lóránt építész, aki 35 éve közelről ismeri a szabályokat azt mondta: korábban egységes előírások voltak, még az anyaghasználatot is megszabták, ma ahány önkormányzat, annyi előírás és annyi külsős, települési rendezésre szakosodott tervező iroda és ez óriási összevisszaságot eredményez.

MTI / Varga György

Előfordulhat, hogy hiába nagyobbítottuk meg nyaralónkat, a hatóság köti az ebet a karóhoz és visszabontatja. A bontásra kötelezés jegyzői hatáskör, a polgármester és a képviselő-testület arról hatáskör hiányában még tárgyi összefüggés folytán sem rendelkezhet, úgyhogy ne rohanjunk rögtön a település első emberéhez – inkább keressünk egy jó ügyvédet.

Anyaghasználatot nézve a nyaralóknál – mindegy, hogy vízparti vagy belső területen található – főszerephez jutott a tégla és a fagerenda. Eleinte divat volt, ma már mindkettő szerves része az itteni építészetnek. A téglát egyre többen külső, vakolatlan burkolatként is használják. A nyaralónak is beillő présházakban egyenesen versengenek abban, hogy ki tud mívesebb, úgynevezett antikolt téglát bevetni az építkezésen.

A gerendaházak inkább a hegyvidéki vagy erdei üdülőknél elterjedtebbek, de láttunk már ilyet a Balaton mentén is, sőt, még a Tisza tónál is. A fa iránti vonzalomhoz azonban társítani kell egy jó vastag pénztárcát is: karbantartása ugyanis évi százezreket (anyag és munkadíj) vihet el attól függően, hogy mekkora felületről van szó. Ha eleve olyan fát használunk, amelyik gyárilag időjárásálló, akkor a vásárláskor kell többet leszurkolni.

A nyaralók kertjeiben is egyre inkább teret hódit a minimál stílus, akárcsak az építészetben. A szépen kiépített kert akár 30 százalékkal is emelheti egy üdülő értékét. Egy átlagos új építésű, igényes házhoz általában 2-4 millió forintért építtetnek kertet. Ebben az összegben benne vannak a burkolatok, bútorok, az öntözőrendszerrel ellátott gyep, a fák, cserjék, virágágyások.