„Leleplezett” kutatók – avagy a rasszizmus leplezése
Három éve az ELTE hallgatói önkormányzatának elnöke visszautasította, hogy az egyetemisták jelentős része kifejezetten rasszista lenne. Elhamarkodottan tette, már azért is, mert a kutatás akkor főiskolások körében folyt. Egy most publikált, immár az egyetemisták körében végzett kutatás eredményei újabb hullámokat vernek.
2001-ben a kisebbségi biztos megbízásából készült jelentés szerint a pedagógusképző főiskolák diákjai közül minden hetedik megrögzötten előítéletes vagy kifejezetten rasszista, és csak minden tizennegyedik minősíthető teljesen előítélet-mentesnek. Nagyjából minden harmadik tudomásul veszi a cigányokkal való „együttélés kényszerét”, de nem tekinti őket egyenrangú félnek.
A három évvel ezelőtti jelentés nem mondott mást, mint a korábbi, a magyar társadalom egészére vagy egyes szakmákra, hivatásokra (pl. rendőrökre, önkormányzati dolgozókra) vonatkozó előítélet-kutatások alapján előre is sejthető volt: a cigányellenesség a pedagógushallgatók közt is masszívan jelen van. Mégis óriási volt a felzúdulás, a kritikusok nem egyszerűen a vizsgálat állításait kérdőjelezték meg, hanem kétségbe vonták a vizsgálat módszerének tudományos korrektségét is. Pokorni Zoltán Fidesz-elnök és Sió László oktatási államtitkár is például arról beszélt akkoriban, hogy a „kutatás nem tekinthető reprezentatívnak”, majd a vizsgálat állításaitól felzaklatott diákvezetők kontráztak, hogy ők semmiféle cigányellenességet nem tapasztalnak a hallgatók körében.
Most valami hasonló történik a Vásárhelyi Mária által vezetett kutatással is. A közvélemény-kutatásban régi motorosnak számító szociológus a múlt heti Élet és Irodalomban publikálta téziseit. Tavaly ötszáz történelem szakos egyetemistát kérdeztek meg, és a válaszadók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista álláspontot képviselt, tehát – a három évvel ezelőtti eredményhez kísértetiesen hasonlóan – nagyjából minden hetedik hallgató. A jobboldal szemében vörös posztónak számító kutató munkáját a február 17-i Magyar Nemzet gyanúsnak minősíti. Teszi mindezt elsősorban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) dékánhelyettesére hivatkozva, aki szerint intézményük határozottan megtiltotta, hogy falai között Vásárhelyi munkatársai kérdéseket intézhessenek az egyetem történelem szakos hallgatóihoz. Tomka Miklós – aki egyébként évekig Vásárhelyi kollégája volt – a hvg.hu-nak azt is elmondta, komoly kétségei vannak, hogyan lehetett ezek után az egyetem falain kívül a két teljes évfolyamot jelentő 113 történelem szakos pázmányos diákot rávenni a válaszokra. „Meglehet, hogy sikerült 113 hallgatóval beszélni, de azok minden valószínűség szerint nem történészek voltak” – véli Tomka. Akinek egyébként is kétségei voltak a kutatás kérdőívét illetően. Szerinte a kérdések túlságosan sugalmazóak, és inkább alkalmasak a kutatás prekoncepciójának igazolására, mint az előítéletek mérésére.
Vásárhelyi Mária a hvg-hu-nak elmondta: a megkérdezett diákok saját akaratukból vettek részt a kitöltésben, éppen ezért nem sok értelmét látta az egyetemi tiltásnak. Ezzel együtt eleinte a PPKE engedélyezte a vizsgálatot, csak később döntött az elzárkózás mellett. Ez viszont már nem tudta megakadályozni a kutatást, csak elhúzta azt. A kérdezőbiztosok vezetője, hogy újra elnyerje az egyetem vezetőinek jóindulatát, még azt a hibát is elkövette, hogy a 113 kitöltött kérdőívet átadta az egyetemnek, és csak hosszas rimánkodás után kapták vissza őket. Tomka viszont határozottan cáfolta Vásárhelyi állításait: az egyetem sosem engedélyezte a kutatást, és egyetlen kitöltött kérdőív sem került hozzájuk.
Az eddig történtek kísértetiesen hasonlítanak a három évvel ezelőttire, amikor a vizsgálatba bevont pedagógusképző főiskolák állították, hogy náluk efféle felmérés nem végeztek. Azt persze most még nem tudhatjuk, hogy a folytatás is hasonló lesz. Akkor ugyanis kiderült, a főiskolák igenis közreműködtek a kutatásban, csak erről az eredmények és az oktatási tárca homlokráncolása ismeretében megfeledkeztek.
Két hónapja az egészségügyi tárca felkérésére a Delphoi Consulting által a háziorvosok körében végzett kutatás vert fel nagy port. A fő kifogás azzal szemben is azt volt, hogy a kérdések túlságosan sugalmazók voltak. Kevés szó esett viszont arról, hogy módszertanilag kétséges a postai úton terített önkitöltős kérdőívekkel történő attitűdfelmérés. A történészhallgatók körében végzett kutatás ezt a hibát nem követte el, de az Élet és Irodalomban közölt cikkében Vásárhelyi Mária bizonyos kutatói illemszabályokat így is megsértett. Nem közli az írás például, hogy ki és kinek a megbízásából végezte el a felmérést. (Az Oktatási Minisztériumtól megtudtuk: ők adtak megbízást az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának.) Vagy a táblázatok egy része nem tartalmaz összesített adatokat, így csak a szövegből derül ki, hogy az öt vizsgált egyetem mellett az egész mintában milyen fokú rasszizmust mértek.
Ezek a könnyen elkerülhető hibák azért fájdalmasak, mert alkalmat adnak a jelentés nagyon is plauzibilisnek tetsző állításainak megkerülésére. Ha a vizsgálatok címzettjei tudományosan diszkreditálhatják a kutatást, úgy lehetőségük lesz a problémát elbagatellizálni, pedig egyetemi körökben már jó ideje járja a szóbeszéd: a történelem szakra járók körében tagadhatatlanul és masszívan jelen van az antiszemitizmus és a cigányellenesség. Vásárhelyiék kutatása könnyen arra a sorsra juthat, mint a három évvel ezelőtti. A veszéllyel Vásárhelyi is tisztában van, ahogy maga is írja: „A [2001-es] kutatás eredményei sokkolták ugyan a közvéleményt, ám – ahogyan ez nálunk lenni szokott – mindenki rövid idő alatt túlette magát a megrázó eredményeken, az érintettek pedig azonmód az eléjük tartott tükör hibáit kezdték el sorolni.”
A három évvel ezelőtti jelentés nem mondott mást, mint a korábbi, a magyar társadalom egészére vagy egyes szakmákra, hivatásokra (pl. rendőrökre, önkormányzati dolgozókra) vonatkozó előítélet-kutatások alapján előre is sejthető volt: a cigányellenesség a pedagógushallgatók közt is masszívan jelen van. Mégis óriási volt a felzúdulás, a kritikusok nem egyszerűen a vizsgálat állításait kérdőjelezték meg, hanem kétségbe vonták a vizsgálat módszerének tudományos korrektségét is. Pokorni Zoltán Fidesz-elnök és Sió László oktatási államtitkár is például arról beszélt akkoriban, hogy a „kutatás nem tekinthető reprezentatívnak”, majd a vizsgálat állításaitól felzaklatott diákvezetők kontráztak, hogy ők semmiféle cigányellenességet nem tapasztalnak a hallgatók körében.
Most valami hasonló történik a Vásárhelyi Mária által vezetett kutatással is. A közvélemény-kutatásban régi motorosnak számító szociológus a múlt heti Élet és Irodalomban publikálta téziseit. Tavaly ötszáz történelem szakos egyetemistát kérdeztek meg, és a válaszadók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista álláspontot képviselt, tehát – a három évvel ezelőtti eredményhez kísértetiesen hasonlóan – nagyjából minden hetedik hallgató. A jobboldal szemében vörös posztónak számító kutató munkáját a február 17-i Magyar Nemzet gyanúsnak minősíti. Teszi mindezt elsősorban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) dékánhelyettesére hivatkozva, aki szerint intézményük határozottan megtiltotta, hogy falai között Vásárhelyi munkatársai kérdéseket intézhessenek az egyetem történelem szakos hallgatóihoz. Tomka Miklós – aki egyébként évekig Vásárhelyi kollégája volt – a hvg.hu-nak azt is elmondta, komoly kétségei vannak, hogyan lehetett ezek után az egyetem falain kívül a két teljes évfolyamot jelentő 113 történelem szakos pázmányos diákot rávenni a válaszokra. „Meglehet, hogy sikerült 113 hallgatóval beszélni, de azok minden valószínűség szerint nem történészek voltak” – véli Tomka. Akinek egyébként is kétségei voltak a kutatás kérdőívét illetően. Szerinte a kérdések túlságosan sugalmazóak, és inkább alkalmasak a kutatás prekoncepciójának igazolására, mint az előítéletek mérésére.
Vásárhelyi Mária a hvg-hu-nak elmondta: a megkérdezett diákok saját akaratukból vettek részt a kitöltésben, éppen ezért nem sok értelmét látta az egyetemi tiltásnak. Ezzel együtt eleinte a PPKE engedélyezte a vizsgálatot, csak később döntött az elzárkózás mellett. Ez viszont már nem tudta megakadályozni a kutatást, csak elhúzta azt. A kérdezőbiztosok vezetője, hogy újra elnyerje az egyetem vezetőinek jóindulatát, még azt a hibát is elkövette, hogy a 113 kitöltött kérdőívet átadta az egyetemnek, és csak hosszas rimánkodás után kapták vissza őket. Tomka viszont határozottan cáfolta Vásárhelyi állításait: az egyetem sosem engedélyezte a kutatást, és egyetlen kitöltött kérdőív sem került hozzájuk.
Az eddig történtek kísértetiesen hasonlítanak a három évvel ezelőttire, amikor a vizsgálatba bevont pedagógusképző főiskolák állították, hogy náluk efféle felmérés nem végeztek. Azt persze most még nem tudhatjuk, hogy a folytatás is hasonló lesz. Akkor ugyanis kiderült, a főiskolák igenis közreműködtek a kutatásban, csak erről az eredmények és az oktatási tárca homlokráncolása ismeretében megfeledkeztek.
Két hónapja az egészségügyi tárca felkérésére a Delphoi Consulting által a háziorvosok körében végzett kutatás vert fel nagy port. A fő kifogás azzal szemben is azt volt, hogy a kérdések túlságosan sugalmazók voltak. Kevés szó esett viszont arról, hogy módszertanilag kétséges a postai úton terített önkitöltős kérdőívekkel történő attitűdfelmérés. A történészhallgatók körében végzett kutatás ezt a hibát nem követte el, de az Élet és Irodalomban közölt cikkében Vásárhelyi Mária bizonyos kutatói illemszabályokat így is megsértett. Nem közli az írás például, hogy ki és kinek a megbízásából végezte el a felmérést. (Az Oktatási Minisztériumtól megtudtuk: ők adtak megbízást az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának.) Vagy a táblázatok egy része nem tartalmaz összesített adatokat, így csak a szövegből derül ki, hogy az öt vizsgált egyetem mellett az egész mintában milyen fokú rasszizmust mértek.
Ezek a könnyen elkerülhető hibák azért fájdalmasak, mert alkalmat adnak a jelentés nagyon is plauzibilisnek tetsző állításainak megkerülésére. Ha a vizsgálatok címzettjei tudományosan diszkreditálhatják a kutatást, úgy lehetőségük lesz a problémát elbagatellizálni, pedig egyetemi körökben már jó ideje járja a szóbeszéd: a történelem szakra járók körében tagadhatatlanul és masszívan jelen van az antiszemitizmus és a cigányellenesség. Vásárhelyiék kutatása könnyen arra a sorsra juthat, mint a három évvel ezelőtti. A veszéllyel Vásárhelyi is tisztában van, ahogy maga is írja: „A [2001-es] kutatás eredményei sokkolták ugyan a közvéleményt, ám – ahogyan ez nálunk lenni szokott – mindenki rövid idő alatt túlette magát a megrázó eredményeken, az érintettek pedig azonmód az eléjük tartott tükör hibáit kezdték el sorolni.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
