A mértékadó brit hetilap írása emlékeztetett: a Gyurcsány-kormány elismerte, hogy kifizetette a Financial Timesnak a Fidesz által emlegetett összeget (20 millió forint), ám csak azokért az írásokért, amelyeket a lap egyértelműen hirdetésként tüntetett fel. A választások közeledtével s az MSZP és a Fidesz közötti különbség zsugorodásával "a Fidesz vezetői, úgy tűnik, azt gondolják, hogy minden lehetőséget meg kell ragadniuk arra, hogy üssenek egyet a kormányon". 

A The Economist szerint "a választások idején a Fidesz híveinek kedvelt időtöltésük a külföldi sajtó csépelése. A 2002. évi választási hadjáratban egy titokzatos Kontroll csoport állt elő azon külföldi tudósítók névsorával, akik állítása szerint a "magyarellenesség" bűnébe estek, s a listát közzétette a Fideszhez közel álló Magyar Nemzet hasábjain. A dolgok még csúnyább fordulatot vettek, amidőn több jobboldali újságíró megjelent a televízióban, és antiszemita és meleg-ellenes sértésekkel verbálisan bántalmazta a jegyzékben szereplő személyeket."

Az akkor hatalmon lévő Fidesz tagadta, hogy köze volna a Kontroll csoporthoz. Furcsa módon azonban azután, hogy egy nyugati diplomata a kormányszóvivő értésére adta: az efféle viselkedést nem pártfogolják olyan országokban, amelyek csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz, a jelenségnek vége szakadt - idézte fel a 2002-es történéseket a brit hetilap. A Magyar Nemzet pedig 180 fokos fordulatot tett, dicsérő cikkek sorozatát közölve a Kontroll csoport jegyzékére fölkerült tudósítókról.

Ezúttal a Fidesz kezdettől fogva békülékenyebb álláspontra helyezkedett. Amikor a külföldi tudósítók budapesti egyesülete nyilatkozatban ítélte el a Bunda! című hirdetést, amely szerinte sérti mind a Financial Times, mind az angol tudósítók tisztességét, a párt azt állította, hogy az egész egy félreértés, és dicsérte az országban dolgozó "nagyra becsült" külföldi tudósítókat. Ám a Financial Times még mindig várja a bocsánatkérést - fejeződött be a The Economist írása.