A rendőrkapitányságokon íratlan követelmény az elvárt számú intézkedések, feljelentések teljesítése - erősítette meg az erre vonatkozó szóbeszédet a hvg.hu-nak Németh Zsolt nyugalmazott ezredes, a Rendőrtiszti Főiskola tanára. Elsősorban ittas vezetés és közlekedési szabálysértések miatti intézkedéseket és feljelentéseket várnak el a főnökök a beosztottaktól, ezt azonban nem szokták írásba adni.

A fővárosi Kecskeméti utcai őrs parancsnoka tavaly év végén mégis leírta utasításait a járőrök számára. A kézzel írt dokumentum szerint nemcsak a Szervita téren, az Astoria és a Kálvin téri aluljárókban tartózkodó hajléktalanokkal szemben kell intézkedniük a rendőröknek, hanem szolgálatonként meghatározott számú feljelentést kell készíteni; „24 óra alatt összesen 40 db”-t, ahogy az a papíron szerepel.

A hvg.hu úgy tudja, akadt olyan járőr, aki nem tudta hozni az előírt feljelentésszámot, ezért, hogy ne érje semmilyen retorzió – például parancsnoka ne tagadja meg az engedélyt tőle másodállás vállalására –, le akarta gyártani a papírokat, mégpedig hajléktalanok nevére kitöltve. Próbálkozása azonban nem járt sikerrel, sőt, miután lebukott, felfüggesztették állásából.

A BRFK reagálása

A BRFK közlése szerint "sem az a feltevés nem felel meg a valóságnak, hogy a kollégáknak napi 5 feljelentést kell készíteni szolgálatonként, sem az, hogy aki nem tudja teljesíteni az előírt feljelentés számot, hajléktalanok nevére készít feljelentéseket." Megemlítették azt is, hogy a térfigyelő szolgálat során történtekről a beszámoltatást a szolgálatot teljesítő ügyeletes, nem pedig a szolgálatirányító parancsnok végzi.

Nem tud az esetről Tóth Gábor dandártábornok, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) vezetője, aki elmondta, úgy véli, az igazoltatást nem lehet számszerűsíteni. „Közúti gépjármű-ellenőrzések során azonban valamennyire meg lehet mondani, hány járműt vizsgáljanak meg a kollégák. Az is természetes, hogy a koldusok és a szórólap-osztogatók ellen intézkednek a rendőrök. De olyan nincs, hogy kötelezően előírják, hogy egy adott nap hány feljelentést kell írni.” Megkerestük a BRFK sajtóosztályát is, hogy megtudjuk, az V. kerületi kapitánysághoz tartozó őrsön történt ügyben indult-e vizsgálat, és ha igen, mi lett az eredménye. Választ későbbre ígértek; amikor megkapjuk, közöljük.

Németh Zsolt nyugalmazott ezredes elképesztőnek nevezte az esetet. „Teljesen ellentétes a rendőrség egész szellemiségével és küldetésével a meghatározott számú feljelentés készítése, mégis – valóban – a kapitányságokon íratlan követelmény az elvárt számú intézkedések, feljelentések teljesítése. A parancsnokok tagadják ugyan a dolgot, a végrehajtó állomány tagjai azonban erről számolnak be, és a főiskolán is rendszeresen panaszkodnak erre a levelezős hallgatók.”

Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy az igazoltatás a rendőri munka része, de a járőrnek az észlelt szabálytalanságok alapján kellene eljárnia, nem pedig úgy, hogy alaptalanul feljelentéseket gyárt. „A konkrét ügyre vonatkozóan vizsgálatot kellene elrendelni, és ennek kapcsán fontos lenne elgondolkodni azon, milyen szerv az, ahol a dolgozók alakoskodásra vannak kényszerítve.”

Egy volt járőr szintén megerősítette a szolgálatonként – ami minimum 8, maximum 24 óra lehet – meghatározott számú igazoltatás és feljelentés bekérésének tényét. „Nálunk, egy vidéki városban az utasítás szerint egy 12 órás szolgálat alatt 10 darab igazoltatást és 4 feljelentést vártak el tőlünk.” Hozzátette: persze más a helyzet Budapest belvárosában, hiszen egy pályaudvaron egy óra alatt akár harminc-negyven ember is igazoltatható. „Az egyik volt kollégám például mindig, amikor szolgálatban volt, felszállt az egyik menetrend szerinti buszjáratra, és végigellenőrizte az utasokat. Így szűk egy óra alatt ötven igazoltatáson volt túl.”

Az egykori főtörzszászlós úgy véli, a közlekedési járőrnél rosszabb helyzetben van a közrendvédelmi területen dolgozó társa, mert neki a megadott feladatai – lakcím megállapítása, környezettanulmány elvégzése és helyszínbejárás – mellett kell hozni a parancsnoki elvárásokat. „Ilyenkor, ha a járőr nem tudja hozni a kötelező igazoltatási és feljelentési darabszámot, elkészíti őket ő maga.”

Elmesélte azt is, náluk hogy ment a „gyártás”. „A hajléktalanok adatai már eleve ki voltak gyűjtve. A húsz-harminc ember papírjai közül találomra kihúztunk ötöt, és különböző közterületen elkövetett szabálysértések – például szemetelés, kukázás – miatt feljelentettük őket. Ebben semmi bukta nem volt, mert a fedélnélkülieket soha nem találják meg, és a bírságokat sem tudják rajtuk behajtani. És ezzel teljesítettük a statisztikai elvárásokat is. Korábban használtunk más módszert is, mégpedig a tilosban várakozó autók felírását és tulajdonosaik feljelentését, de azt a főnökeink hamar nem ismerték el teljesítésnek.”

És mi történt, ha nem hozták a mércét? Az egykori járőrt például fogdaőri szolgálatra vezényelték, állítása szerint ez volt a leggyakoribb. Emellett előfordult, hogy a rendőrt nem engedték el szabadnapra vagy nem járultak hozzá ahhoz, hogy másodállást vállaljon. A férfi hozzátette: az intézkedéseket úgy oldották meg, hogy beálltak egy forgalmas kereszteződésbe, majd felírták az áthaladó autók rendszámát. „Ennek alapján a nyilvántartó-rendszerben megnéztük, ki a gépkocsi tulajdonosa, és a nevére az adataival együtt kitöltöttük az igazolólapot, amivel tulajdonképpen jogosulatlan adatkezelést követtünk el.”

A volt zsaru szerint az előírt igazoltatás- és feljelentésszám nem más, mint statisztikahajhászat és pénzbeszedés az állam számára. A feljelentéskényszer pedig feszültséget generál a rendőr és az állampolgár között, hiszen a rendőr nem szankcionál és differenciál – amire egyébként joga van –, hanem kisebb súlyú szabálysértést is feljelentéssel büntet. Holott adhatna figyelmeztetést vagy bírságolhatna is.

Cikkünk megjelenése után a BRFK is foglalkozott a témával. A lapnak a BRFK szóvivője, Tafferner Éva a a nekünk adott válasszal szemben a következőket nyilatkozta: „A Budapesti Rendőr-főkapitányság a kézzel írott dokumentumról azt mondta, hogy az egy eligazításon hangozhatott el, amit a jelenlévők leírtak, és aláírásukkal jelezték, hogy azt tudomásul vették. Egy olyan kerületben, mint az V., ahol például egymásba érnek a tilosban parkoló autók, elfogadhatatlan, ha egy járőr egyetlen feljelentés nélkül fejezi be a szolgálatot. Ám nincs olyan érvényben lévő utasítás, ami szabályozná a büntetőfeljelentések számát.”