A sorok lerövidítésére 3,8 milliárd forintot szán az egészségügyi kormányzat, amelyből főleg a 39 súlyponti kórház részesül. Bár a gyógyító intézményeknek minden bevételi plusz jól jön, az állami segítség címzettjei ennek nem tulajdonítanak sorsfordító jelentőséget. Nem szólva arról, hogy az augusztus 1-jétől szeptember végéig elszámolható műtéti, illetve beavatkozási többlet lehetőségéről csak augusztus 19-én kaptak hivatalos értesítést.
Lehetetlen számszerűsíteni, mennyivel fog csökkenni a várólisták hossza a 3,8 milliárd forinttal díjazott többlettel-jesítménytől: a kórházak arra tippelnek, nem lesz mérhető hatása, a minisztérium viszont „javulást vár”. Amúgy is erősen kétséges, hogy a kórházak és járóbeteg-szakrendelők köz-lése alapján az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján havonta nyilvánosságra hozott várakozási adatokból milyen következtetéseket lehet levonni.
A legegyszerűbb interpretáció az, amely kiemeli a szélsőségesen hosszú terminusokat: ezek szerint például a hódmezővásárhelyi és az egri kórházban közel egy év, illetve 13 hónap múltán kerülnek sorra a szürke-hályogműtétre várakozók. Ugyanakkor e beavatkozás súlyozott országos átlaga mindössze két hónap, amely még bőven az elfogadható határon belül van. Nagyjából hasonló a helyzet a térd- és csípőprotézis-műtéteknél is, ám itt hosszabb türelemre van szükség.
Az egészségügyi intézmények által jelentett várakozási időkből minőségi mutatót, használható elemzést ma még egyebek mellett azért sem lehet remélni, mert senki nem tudja, hogy egy-egy beteg hány helyen iratkozott fel a várólistára. Sőt az sem biztos, hogy éppen azt a kórházat kell többletfinanszírozással felpörgetni, ahol sok műtétet végeznek, és sokan várakoznak. Van, ahol gondos vizsgálatokkal szűrik ki azokat, akiknek okvetlenül kés alá kell feküdniük, másutt kevesebbet vizsgálódnak, ám könnyebben vágnak.
A cikk nem ért véget, teljes egészében elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG-ben.
