A kutatást a Figyelő című üzleti és gazdasági hetilap tárta a nyilvánosság elé. A vizsgálat összegzése szerint az értékválasztás nem határozza meg a pártválasztást, sőt, az egyes pártok szavazótáborainak sincs koherens értékrendszerük: egyazon választópolgárban a konzervatív értékrend megfér például az MSZP-szimpátiával, hovatovább a szocialista szavazók majdnem annyira konzervatívak, mint a fideszesek. A kutatók szerint ha magyarok valóban az értékválasztásunk alapján szavaznánk, az SZDSZ be sem jutna a Parlamentbe, míg a Jobbik sokkal nagyobb teret nyerne.

A Progresszív Intézet markáns képet rajzol fel a kutatás alapján: a magyar társadalom jelentős mértékben baloldali gazdaságpolitikára fogékony, azaz igényli az állam mind nagyobb támogatását. A megkérdezettek 88 százaléka ragaszkodik a Kádár-rendszerben megszokott állami gondoskodáshoz. Társadalmi-kulturális szempontból viszont inkább konzervatívak: a megkérdezettek 68 százaléka sorolható ide.

A kép azonban ennél árnyaltabb: a társadalom három, jól beazonosítható csoportra oszlik a kutatás szerint. A legnagyobb csoport, a megkérdezettek 40 százaléka nyitott, alkalmazkodó, etatista (az állami gondoskodás kiterjesztését látná szívesen). Ők gazdasági értelemben ugyan erősen baloldaliak (például elutasítják az öngondoskodást), ugyanakkor inkább liberálisak, vagyis kevésbé ragaszkodnak a családban betöltött hagyományos szerepekhez. Mérsékeltebben tekintélyelvűek és elfogadóbbak a cigánysággal szemben, míg inkább elutasítják az egyház állami szerepvállalását.

A második tábor, a megkérdezettek 37 százaléka bezárkózó, tekintélyelvű, paternalista. Ők messze a legtekintélyelvűbbek, a legelutasítóbbak a társadalmi különbözőségekkel szemben, s a kemény büntetés hívei. Globalizáció- és cigányellenesek, fogékonyak az összeesküvés-elméletekre, mindemellett ők azok, akik a leginkább igényt tartanak az állami segítségnyújtásra.

A legkisebb (23 százalék) csoport tradicionalista, piacpárti, amely a társadalmi-kulturális értékeket tekintve a legellentmondásosabb: nagyon liberális és nagyon konzervatív is egyben. Ők a legelfogadóbbak a globalizációval, és rájuk jellemző legkevésbé az etnocentrizmus (azaz a magyarság különlegességébe vetett hit). Ugyanakkor meglepően konzervatívok például a nők családban betöltött szerepével kapcsolatban, elutasítják a homoszexualitást, pártolják a halálbüntetést. Gazdasági dimenzióban egyértelműen jobboldaliak: hívei az egykulcsos adónak, és nem kérnek az állami segítségből, emellett vallják a magántulajdon elsőbbségét.

A kutatás arra a meglepő eredményre jutott, hogy Magyarországon teljesen mindegy, hogy a társadalmat milyen szociológiai jellemzők alapján tekintjük, a létrejövő kis csoportok között értékválasztás terén csak nagyon kicsi különbségek mutatkoznak. A kutatók szerint a lakosság döntően konzervatív és etatista. Vagyis Magyarországon hiába vallja valaki magát bal- vagy jobboldali érzelműnek, egyaránt inkább a konzervatív értékeket képviseli.

A vizsgálat arra is kereste a választ, hogy ezek alapján miért szavaznak az emberek mégis másként, ha pártválasztásról van szó. A választ a törésvonalak adják meg, amelyek mentén a társadalom nagyobb csoportokra oszlik. Ilyen törésvonal például a város-vidék dimenzió, ami a szavazói viselkedést meghatározza, de a megvallott értékekben már nem látni különbséget. Ennél még markánsabban az 1989 előtti rendszerhez való viszony befolyásolja a mai pártszimpátiákat: a Kádár-rendszerhez való érzelmi-politikai viszonyulás sokkal markánsabb törésvonalat jelent a pártválasztás tekintetében, mint a gazdasági, vagy társadalmi-kulturális értékválasztás. Míg Nyugat-Európában a gazdasági kérdések számítanak a legalapvetőbb ideológiai törésvonalnak, ezeknek Magyarországon nincs szerepük egyelőre - állítják a kutatók.

A pártoknak tehát több kihívással kell megküzdeniük. Egyrészt értékalapon nincsenek jól körberajzolható társadalmi csoportok, bár pártválasztásukban jól beazonosíthatóak - a törésvonalak mentén. Másrészt komoly erkölcsi és stratégiai dilemma, hogy egy párt mennyiben követheti a társadalmi értékalapú elvárásokat. A politikai pártok Magyarországon egyértelműen a haszonélvezői az értékrendek és a hozzájuk kapcsolódó fogalmak zűrzavarának: politikájukat lényegében a választók érték-preferenciájától függetlenül alakíthatják ki.

Az MSZP 2006-os választási győzelméhez tehát komoly akadályt kellett leküzdenie. Az állami szerepvállalásra kevésbé építő - a Fideszétől jobbra álló - gazdaságpolitikát kellett eladnia annak a szavazótábornak, amelyik alapvetően - hasonlóan a Fidesz szavazótáborához - szintén az állami gondoskodást óhajtja.

Érdekes a Jobbik és a KDNP jelensége. Ezen két párt 2006-os programja közel állt a magyar néplélekhez, támogatottságukat tekintve mégis a sor végén állnak. Ez a tény is azt igazolja, hogy a törésvonalak felülírják az értékeket - olvasható a vizsgálat értékelésében.

A kutatás módszertanát és a közvélemény-kutatás elvégzését a Publicus Intézet végezte. A politikai térkép elsősorban ideológia értékmeghatározást nyújt, és nem az egyes pártokhoz való viszonyulásból indul ki. A 2008. október 1. és 9. között végezett kutatás során 1196 főnek tettek fel egy 73 attitűdállításból álló kérdéssort. A válaszok alapján rajzolódnak ki a politikai térkép határai és a domborzat részét képező társadalmi és választói csoportok.