Sok az ügy a régióban © Végel Dániel

A csepeli Fácánhegyi dűlő végén építési törmelékkel feltöltött, kopár domb. Alig száz méterre, a Duna partján találhatók a Fővárosi Vízművek kútjai. Ezek, ahogy a cég szóvivője tájékoztatott, tíz éve használaton kívül vannak. Az építési törmeléket az ún. B védőövezetben rakták le. Ide óriási mennyiségben hordtak kommunális hulladékkal összekevert, bontott építési anyagokat. A BVM Épelem kft. tulajdonban lévő területet 14 méter magasan feltöltötték. A csepeli önkormányzatnak mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak fel kellett volna lépnie ez ellen. De mint tulajdonos is érintett, ugyanis a magánkézben lévő területet, ahol lerakták a hulladékot, teljes egészében önkormányzati tulajdonú területek veszik körül. A feltöltés mintegy két éve zajlik, egyes jelek szerint még most is folyik.

A kft. vagyongazdálkodási igazgatója, Flach Mihály szerint 2009. szeptember 30-áig kaptak határidőt a bontási anyag elszállítására, s ők ezt meg is fogják tenni. Ötezer köbmétert már el is elszállítottak, egy TEKO RC nevű cég az anyagot megdarálta, útalapokba építették be. Elmondta, hogy a területen lerakott betontörmelék nem veszélyes hulladék, és erről hivatalos igazolásuk van. A lakosság által odahordott háztartási szemét a veszélyes, de nem az ivóvízre, mert ezeket a csápos kutakat már tíz éve üzemen kívül helyezték. Mégis, a FM feljelentette őket a Közép-Duna Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségen környezetszennyezés miatt, és december 12-én a különböző hatóságok helyszíni szemlét tartottak a területen. A hulladéklerakó közvetlen közelében lévő, engedély nélkül felhúzott házakban több százan élnek, akiket senki nem tájékoztatott a veszélyről. Az itt lakók még tiltakozni sem mernek, hiszen a helyzetük rendezetlen, életük az önkormányzat jóindulatától függ.

Németh Szilárd, a Fidesz-KDNP csepeli frakcióvezetője, fővárosi képviselő Tóth Mihály csepeli polgármesterhez és Demszky Gábor főpolgármesterhez fordult az ügyben, és követeli a hulladéklerakó felszámolását. Sajnos, a hatóságnak nincs pénze talajminta vételére, nem tudja fedezni a fúrásokkal végzett, szelvényes vizsgálatok többmilliós költségeit. Ehhez egy úgynevezett három-ötmilliárdos „szuper alapot” kellene létrehozni, úgy, mint számos nyugat-európai országban. A kormányzatnak van is ilyen szándéka, és ezt a FIDESZ környezetvédelmi programja is tartalmazza. Illés Zoltán, az ellenzéki párt környezetvédelmi szakpolitikusa azt várja a környezetvédelmi minisztertől, hogy a környezetvédelmi hatóság helyszíni szemlével mérje fel a helyzetet, és - akár az állam pénzén - a lehető leghamarabb szállítsák el a lerakott hulladékot. A költséget később be kell hajtani a kft-én, amely a terület birtokosa, nem szabad engedni, hogy az - csődeljárást kérve maga ellen - kereket oldjon.

Budapest hatvan kilométer sugarú körzetében nincs olyan hulladéklerakó, ahová az ilyen anyagokat biztonságosan le lehetne rakni – állítja Illés Zoltán. Jelenleg az egyetlen lerakó Solymár térségében van, és egy hónapon belül betelik. Pedig Magyarországon évente 18 millió tonna bontási törmelék keletkezik, s csak Csepelen, a Fácánhegyi dűlő végén több százezer tonnát raktak le. Persze ezt az anyagot - amennyiben módosítanánk a körzetvédelmi törvényt, s ennek az előfeltételeit, illetve az ehhez szükséges ösztönző rendszert megteremtik - hasznosítani is lehetne, s miután megdarálták és ártalmatlanná tették, például autópályák alapjába lehetne beépíteni.

Egy másik csepeli ügy

Életkép 2006 végéről © http://csepel.info

Csepel-Hárosról visszafelé megnéztem az elkerülő gerincút építési területét, amely méltó párja a hulladéklerakónak. 1993-ban, amikor Csepelen népszavazás volt a fővárostól való elszakadásról, Demszky Gábor főpolgármester megígérte, hogy a már akkor is nyomasztó közlekedési gondok enyhítésére új utat építenek a csepelieknek. Azóta minden egyes önkormányzati választáson kampányolnak vele a helyi vezetők.

2007-ben adta hírül az önkormányzat internetes portálja, hogy végre megépítik az utat, amelynek bekerülési költsége a jelenlegi számítások szerint 8,6 milliárd forint. De csak az első, 2,6 kilométeres szakasz kerül ennyibe. Ha ez igaz, kilométerenként mintegy négymilliárd forintba kerül a sík területen vezetett út, ami jóval drágább, mintha autópályát építenének a volt vasmű kerítésén belül. Igaz, előzetesen bontani is kell, és kártérítést kell fizetni a tulajdonosoknak, ami kilométerenként mintegy kétszáz millió forintba kerülhetett - legalábbis Németh Szilárd számításai szerint.

Arról a területről, amit 2004-ben kezdtek el szanálni, 147 családot telepítettek ki. Nagy harc folyt a beruházást végző fővárosi és a csepeli önkormányzat, valamint a lakók között a kártérítésért. Jelenleg a romokkal borított területet szintén szemétlerakónak használják, az egyik ház falán felirat virít: „Gázai övezet”. Alkalmi nyomortanya alakult ki, patkányok szaladgálnak, elképesztőek a körülmények. Pedig a Csőgyár utca másik oldalán házak állnak, bennük emberek élnek. De sem a csepeli, sem pedig a gerincút területét megvásárló fővárosi önkormányzat nem tesz semmit azért, hogy elviselhetőek legyenek az állapotok. Az embereket azzal biztatják, hogy viseljék türelemmel a sorsukat, hiszen 2010-ben már átadják a gerincutat. De kevesen hiszik, hogy addigra sikerül befejezni a méregdrága beruházást, melyet az ellenzék máris „Csepel négyes metróvonala” néven emleget.

Pelle János