A Nézőpont Intézet elemzésében emlékeztet rá: az MSZP több, egymással versengő erőcsoport dinamikus egyensúlyára épülő szervezet, ezért "eddig csak az a vezető volt hosszú távon is sikeres a szocialisták élén, aki egyszerre tudott e platformok többségének érdekeit szem előtt tartva lavírozni úgy, hogy közben a párt hagyományos szavazóit sem idegenítette el". Mint írták, a párt miniszterelnök-jelöltjének két feltételnek kell megfelelnie.
Az első, hogy tükrözze a párt belső erőviszonyait, vagyis képes legyen fenntartani az egységet. Az elemzés szerint e nélkül nehezen teljesíthető a második feltétel, a párt által kitűzött egyharmados választói támogatás elérése, visszaszerzése. "Ez a két kritérium érvényesülhet úgy is, hogy fennmarad a Gyurcsány Ferenc lemondását követően kialakított és jórészt az idősebb generáció által dominált vezetőség (...), valamint egy bizalmi szavazás után megújított, a fiatalabbakat kulcspozícióba emelő konstrukció révén is" - foglalták össze a lehetőségeket.
Az elemzés szerint az MSZP előtt két út áll: felrúghatják az áprilisi konszenzust, ekkor egy megújított vezetőséggel sorakoznak fel az újonnan megválasztott miniszterelnök-jelölt mögé, vagy maradnak az eddigi keretek között "és a Lendvai-Szekeres-Kiss trojka konszenzusos személyt ajánl a kongresszus számára" - vélekedett az intézet.
Az úgynevezett "biztonsági forgatókönyv" szerint a fiatalok és az idősek nem viszik kenyértörésre a generációs feszültséget, és az "igazi baloldali" profilhoz egy tapasztalt jelöltet támogatnak, aki alkalmas lehet a válságkezelés és megszorítás miatt kiábrándult törzsbázis legalább részleges visszahódítására. A "régiek" jelöltje így az MSZP baloldaliságát hangsúlyozva térhet vissza az 1994-es stratégiához, ami egyben a Gyurcsány-érával és a volt pártelnök-miniszterelnök politikájával való nyílt szakítást jelenítené meg - foglalta össze az intézet. Ezzel a forgatókönyvvel számolva lehet esélyes a posztra Szili Katalin és Szekeres Imre. A második forgatókönyv értelmében a kongresszus a fiatalítás mellett dönt és egy "új" arccal próbál kitörni a népszerűségi lejtmenetből, ez azonban kockázatosabb, mint az első forgatókönyv, de "a Gyurcsány-korszakkal szemben gyakorolt markáns kritikával hitelesítheti a +szakítást+".
Az elemzés szerint bármely fiatal jelölt számára kockázatot jelent, hogy egy tisztújítással egybekötött teljes generációváltás után elszenvedett választási vereség minimum középtávon súlyosan gyengíti a "régiekkel" szembeni párton belüli alkupozíciókat. Eben a verzióban jelölt lehet Botka László szegedi polgármester, Molnár Csaba kancelláriaminiszter, esetleg az idősebb és a fiatalabb generáció közötti kompromisszum jelöltjeként Mesterházy Attila frakcióvezető.
Az elemzés szerint azonban abban az esetben, ha az MSZP-n belüli erőcsoportok képtelenek lesznek egyezségre jutni, az egység látszatának megőrzése érdekében egy kívülről érkező jelölt mögé sorakozhatnak fel a szocialisták. "A párton belüli tartós hatalmi vákuum azonban ahhoz is vezethet, hogy - korábbi nyilatkozatát felülbírálva - Bajnai Gordon +jelentkezzen be+ a jelöltségért" - tették hozzá. Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke vasárnapi sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy megalakult az MSZP országos választási bizottsága, ezzel befejeződött a háromtagú ügyvezetés munkája. Az MSZP választási tevékenységét irányító testület egészen a 2010-es választásig lesz a párt politikai centruma - közölte a pártelnök. Emlékeztetett arra, hogy a háromtagú ügyvezetés azért jött létre, hogy a párton belüli törésvonal létrejöttét megakadályozzák. Most új törésvonalakat kell megelőzni, és új, szélesebb együttműködési formát kell találni - indokolta a pártelnök azt, miért hozták már most létre a bizottságot.
Lendvai Ildikó áprilisban többek között azzal a feltétellel vállalta a pártelnökséget, hogy létrehoznak és a következő tisztújításig működtetnek egy háromfős ügyvezetését, amelynek tagja Lendvai Ildikó mellett Kiss Péter és Szekeres Imre lett. Az MSZP elnöke beszélt arról is, hogy a szocialistáknak új, fiatal miniszterelnök-jelöltre van szüksége, aki alkalmas arra, hogy megállítsa a politika iránti általános bizalomvesztést.
