A lap a Közpénzügyi Füzetek legújabb számának szerzőit, Gáspár Katalint és Kiss Áront idézi, akik A pénzbeli jóléti támogatások célzottsága című tanulmányukban foglalkoztak a jóléti kiadásokkal kapcsolatos változások következményeivel.

Az írásból az is kiderül, hogy a szociális biztonságra kevesebbet költ a magyar állam az euróövezet átlagánál, de a visegrádi országok közül a legtöbbet, a GDP 17,3 százalékát - írja a lap. A jóléti funkciókra költött kiadás legnagyobb részét - 40 százalékot - a nyugdíjak képezik. A nyugdíjrendszer általánosságban jól teljesít az idősek jövedelmének fenntartása illetve az időskori szegénység elleni védelemben - írja szerzőpáros

A családi pótlékot több mint 1,2 millióan veszik igénybe, és legnagyobb számban a legalacsonyabb jövedelműeket érinti. Ez a két ok is magyarázza, hogy a családi pótlékkal kapcsolatos változtatások (adóterhet nem viselő járandóság körébe vont, két évre befagyasztott összegű) érintik legérzékenyebben a szegényebb rétegeket az összes jóléti kiadást csökkentő intézkedés közül. A családi pótlék a jövedelem eloszlás szerinti célzottsága jónak mondható, a támogatás a megfelelő helyre kerül (vagyis a családi pótlék a jelenleg alanyi helyett rászorultsági alapú juttatása nem lenne ésszerű, mivel a célzottsága jelenleg is igen jó) - írja a lap.

A tanulmány foglalkozott azzal is, mi lenne, ha egyáltalán nem lenne családi pótlék. Az eredmények azt mutatják, a legszegényebb rétegek közé csak emiatt a lakosság további 3,6 százaléka kerülne.

A passzív táppénz jogosultságának rövidítése viszonylag keveseket érint, az összes táppénzes állomány mindössze 6,6 százalékát tette ki a passzív jogú, és csak töredékét a 45 és a 90 napon túli igénybevétel.