Jövőkép: a Fidesz gazdasági programja

A Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon alcímmel megjelent tanulmány elkészítésére Orbán Viktor kérte fel egykori gazdasági miniszterét, aki a könyvben 75 társát jelöli meg közreműködőként, köztük nagyágyúkat is, például a korábbi jegybankelnök Járai Zsigmondot, vagy alelnöktársai közül Adamecz Pétert és Szapáry Györgyöt.

Orbán nem túlzott, a szerkesztők és a szerzők egyetlen szót sem vesztegettek a mostani krízisre. A világgazdasági növekedésről nemes egyszerűséggel azt állapították meg, hogy az a következő bő másfél évtizedben átlagosan 4-5 százalékra becsülhető, illetve hogy 2025-ig az USA megőrzi vezető szerepét. A pénz és a tőke nem lesz szűk keresztmetszet a globális piacon – teszik hozzá a szerzők, ami jövő időben akár igaz is lehet, de momentán nem az, sőt kifejezetten ez a válság fő oka.

A mostani krízisen nem lehetett könnyű fölényesen átsiklani, a Világbank ezt a luxust nem is engedheti meg magának; kedden frissített előrejelzése globálisan 1,7 százalékos visszaesést prognosztizál, a legfejlettebb országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeté (OECD) pedig harminc tagországára 4,3 százalékos zuhanást. Némi mentség, hogy a Jövőkép veleje már tavaly nyáron elkészült (HVG, 2009. szeptember 6.), ám azóta a sok szerző bármelyike megajándékozhatta volna az olvasót némi aktualitással.

A szerzők a kötetben valósággal ostorozzák „a szavazatvásárló osztogatást”, amely azzal a következménnyel jár, hogy az egyensúly helyreállítása érdekében sokkterápiára van szükség, amit a tények fényesen igazolnak. Ám ezt kizárólag a szocialista kormányoknak tulajdonítják, a kampányokban követett magatartásra – például a Fideszére – nem vonatkoztatják, saját egykori tárcája 2001-ben meghirdetett hasonló törekvéseit pedig Matolcsy a jelek szerint nem tekinti annak.

A kicsi, de erős állam ideájának, a túladóztatás mérséklésének kétségkívül aligha lehet alternatívája, ha Magyarország versenyképességén bárki javítani óhajtana. E tekintetben a szerzők elismerik, hogy „az adócsökkentés lehetőségei nagyon korlátozottak”, viszont a vagyoni és forgalmi típusú adók emelésével szerintük meg lehet oldani a foglalkoztatás terheinek mérséklését. Erre pedig igencsak szükség volna a kötetben megjelölt célok eléréséhez: ezek szerint 2025-ben Magyarország „az élet meghatározó területein már a nyugat-európai működés jeleit mutatja”, fejlettsége eléri az uniós átlagot, a foglalkoztatás 65-ről 70 százalék fölé emelkedik, a mélyszegénység aránya pedig a mai 10-15-ről 5 százalék alá szorul.

„Minél több jövedelmet von el az állam és oszt vissza az általa fontosnak tartott politikai és társadalmi célok érdekében, annál több kárt okoz a gazdaságnak és így közvetve azoknak is, akiknek segíteni szeretne” – érvelnek a szerzők a növekedéspárti fordulat mellett, csakhogy erről az állami támogatás híveinek többmilliós táborát kormányon sem lesz könnyű meggyőzni.

„A világ nem egyszerűen válságon megy keresztül, hanem lezár egy korszakot. Mi egy más, újjászülető világot látunk majd magunk előtt, ezért Magyarországnak most nem válságkezeléssel, hanem az új világ megértésével, a rá való felkészüléssel kell foglalkoznia” – mondta az MTI tudósítása szerint a Fidesz elnöke, aki szerint a túllépés receptjét éppen a Matolcsy György szerkesztette könyv adja meg. A túlélésről azonban egyiküknek sem volt érdemi mondandójuk.