A 2006-os őszi zavargások, illetve azok rendőrségi kezelése nemcsak a belpolitikában nyitott új fejezetet, hanem egy különleges jogterületen is. Korábban a jogtalan fogva tartásért, például előzetes letartóztatásért egy-egy napra visszaszámolva igen kis összegű kártalanításokat ítéltek meg magyar bíróságok, azóta viszont látványosan emelkedett a tarifa. A még el nem ítélt személyt sújtható legsúlyosabb szabadságkorlátozás, az utóbb jogtalannak bizonyuló előzetes letartóztatás mostanában már milliókat „ér”, de még a lényegesen enyhébb házi őrizetért is százezres kompenzációkat lehet kiharcolni.

Miközben néhány eset országos visszhangot váltott ki, átfogó kutatások nem készültek az állam által a jogtalan eljárásokért kifizetett kártalanításról. Fleck Zoltán jogszociológus szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, illetve a bíróságoknak maguknak kellene nyilvánosságra hozniuk az adatokat például arról, hogy egy-egy ártatlanul rácsok mögött töltött napot az ítélkezési gyakorlat átlagosan hány forinttal kompenzál. Polgárné Vida Judit, a Fővárosi Bíróság kollégiumvezető-helyettese szerint viszont nagy eltérések lehetnek a tényállástól, az érintett személyektől, az elszenvedett sérelmek jellegétől függően.

© Túry Gergely

Pusoma Dénes a kilencvenes évek közepén annak vált tragikus szimbólumává, miként őrölt fel az igazságszolgáltatás gépezete egy tanulatlansága, befolyásolható személyisége miatt rendkívül kiszolgáltatott fiatalembert. Ő, öngyilkosként, 1997-ben az életével fizetett azért, mert ártatlanul ült egy gyilkosság miatt, s egyszerű cigányemberként még kárpótlásért „mert” pereskedni. Közfelháborodást váltott ki a Gán fivérek ügye, akik másfél évi előzetesért úgy kaptak az igényelt, fejenként 2 millió forint helyett csak 1,2 milliót (lásd táblázatunkat a 14. oldalon), hogy az igazságügyi szakértő szerint az átlagosnál „primitívebb személyiségük” következtében a szabadságelvonás kevésbé viselte meg őket, mint mást.

HVG

A másik végletet azok a magasabb beosztású hivatalnokok, netán polgármesterek, ügyészek, rendőrök képezik, akikkel szemben büntetőeljárás indul. Hunvald György, a budapesti VII. kerület polgármestere vagy Dudás Gábor, a szomszédos VI. kerület közterület-felügyelőinek főnöke intellektuálisan vagy akár a hivatali eljárások ismeretében aligha van alacsonyabb súlycsoportban, mint a kihallgatói. Az ideiglenesen rács mögé kerülők közül éppen a legmagasabb társadalmi státusúaknál merül fel gyakrabban az a kérdés, hogy jogaik korlátozása pontosan mire terjed ki, például a köztisztviselőknek jár-e közben a tiszteletdíj, elindulhatnak-e újra a polgármesteri székért. S ha valaki a fogva tartás miatt nem kap fizetést – akár közpénzből fizetik, akár magánalkalmazottként dolgozik –, kaphat-e állami kártérítést a fizetéskiesésért, ha utóbb ártatlannak bizonyul. Az igazságszolgáltatás tévedéseinek kockázatát ugyanis aligha lehet csak a polgárokra terhelni.

Elvben az előzetes letartóztatásban ülőket nem lehet bűnözőkként kezelni, az ártatlanság vélelme alapján – szemben az elítéltekkel – például a választójogukat is gyakorolhatják. A gyakorlatban egy-egy magánvállalkozást akár a rácsok mögül is legálisan irányíthat valaki, például az előzetes letartóztatásban lévő tulajdonos. Még a ritkán összeülő testületek – például felügyelőbizottságok – tagságáért járó tiszteletdíjat is vita nélkül kifizetik az előzetesben lévőnek. Más a helyzet a tényleges munkavégzéssel. Erre hivatkozott az igazságügyi tárca is, amellett érvelve, hogy Hunvaldnak ne folyósítsák a polgármesteri fizetését. Nem feltétlen az erzsébetvárosi polgármesterre gondolva, de kérdés, hogy nem lenne-e indokolt lehetővé tenni a „távmunkát” akár az előzetes letartóztatottaknak is, akik közül a fehérgallérosok számítógép és telefon használatával akár bizonyos értelmiségi hivatások gyakorlását is folytathatnák, szükség esetén a kommunikáció hatósági ellenőrzésével. Ezzel megelőzhető lenne a nagy összegű kártérítési keresetek egy része is azoknál, akiket jogtalanul tartanak fogva.

„Meglehetősen morbid, az erkölcsi érzékemmel ellentétes helyzet lenne, ha például hivatali bűncselekménnyel gyanúsított politikus a börtönből irányíthatná egy város vagy kerület életét” – érvelt a tilalom mellett Répássy Róbert, a Fidesz szakpolitikusa, frakcióigazgató. Azt ő sem tartja indokoltnak, hogy az előzetesbe került köztisztviselőket vagy képviselő-testületi tagokat mérlegelés nélkül megfosszák a jövedelmüktől, de tény, hogy ilyen esetben akadályoztatva vannak a munkavégzésben. A parlamenti képviselők akadályoztatását eddig nem is vették ennyire szigorúan, a betegsége miatt a parlamenttől kényszerűen távol maradó Horn Gyula vagy Toller László tiszteletdíját sem vonták meg automatikusan. Az előzetesnél Répássy szerint különösen nagy az eljáró bíróság felelőssége abban, hogy a szabadságelvonás ne tartson tovább a feltétlenül szükségesnél.

Több szocialista politikus is osztja ezt a véleményt, akik Zuschlag példájára is hivatkoznak. Miért kell valakit akár két éven túl is előzetesben tartani, amikor a bűnössége kimondása esetén se fenyegetné ennél sokkal hosszabb büntetés? Ez a most még csak egy-egy ügyben felmerülő kérdés igazán élessé akkor válhat, ha a Fidesz valóban nagy arányú választási győzelmet arat, s nem csak retorikai fogásnak bizonyul a „számonkérések” ígérete. Véletlen egybeesés, de épp a választásokat követően, jövő májusban lép hatályba az előzetes letartóztatás szabályainak változása. Az új rendben a legsúlyosabb, életfogytiglannal is fenyegetett bűntettek vádlottait az eddigi legfeljebb három évnél indokolt esetben akár négy évig is előzetesben tarthatják, egyes enyhébb súlyú ügyeknél viszont egy évre csökken az előzetes maximuma.

Nagy kérdés, hogy a kártalanítások összegét a bíróságok a „hagyományos” bűnügyek, a több hónapos vagy -éves jogellenes fogva tartások ügyében is megemelik-e úgy, mint a 2006-os rendőri intézkedések elszenvedőinél. Az összehasonlítást nehezíti, hogy a „2006-osok” esetében gyakran nemcsak a jogellenes szabadságelvonás hosszát mérlegelik, amikor akár néhány napért is egymilliót ítélnek meg, de például a megalázó körülményeket, hatósági durvaságot, a legsúlyosabb esetekben pedig az elszenvedett maradandó egészségkárosodást. Egy szemsérülés kapcsán például 8 millió forint volt a kártérítés.

Ma még a két Burka a csúcstartó: apát és fiát emberölés vádjával tartották majd hat éven át ártatlanul rácsok mögött, s ezért kaptak együttesen 45 millió forintot. Arányaiban azonban sokkal többre értékelték Sándor István „Papa” volt rendőr főtiszt esetét, aki 163 napért jogerősen 11,5 millió forintot kapott. Figyelemre méltónak ígérkezik annak a három tarnabodi cigány fiatalembernek a majdani pere, akiket a romagyilkosságokkal gyanúsítottak a debreceni négyes elfogása előtt, s az előzetesben töltött 11 hónapért fejenként 10 millió forintot kérnek.

Fahidi Gergely