Évtizedek óta Magyarországon a legmagasabb a fogyasztás a visegrádi országok között, amihez magas hitelállomány és alacsony megtakarítás párosul, ráadásul a jólét mint érték (akár a környezetvédelem rovására is) jóval előkelőbb helyen áll, mint a lengyel, szlovák, cseh megkérdezetteknél, s mindezért sok munkaórát is vállal a népesség, de ennek ellenére szegényebbnek érezzük magunkat, mint a szomszédaink – így foglalta össze Sugatagi Gábor, a GfK senior tanácsadója a magyarok attitűdjeit, életérzését, elvárásait.

A közügyek fogyasztói című konferencián előadást tartó szakember szerint ez az oka annak, hogy a fogyasztáshoz, jóléthez kapcsolódó értékekkel lehet leginkább megszólítani a választópolgárokat, kevésbé hallgatnak a nem materiális javakat érintő szóra. Példát is hoz: míg a határon túli magyarok ügye kevésbé, addig a vizitdíj komoly mozgósításra volt képes, s a korábbi kampányszlogenek és témák is leginkább az anyagi javakra utaltak (gázár, 13. nyugdíj).

„A mostani kampányban eddig két olyan téma volt, ami érzékelhető vitát tudott kiváltani: az ingatlanadó és a nyugdíjrendszer. Most nincsenek nagy ígéretek, inkább arra játszanak a pártok, hogy mit nem vesznek majd el, vagyis milyen jóléti juttatásokat hagynak meg” – sommázott Sugatagi.

Azért az érzelmek is számítanak

A jólét melletti elköteleződés mellett érzelmi és ideológiai szálak is megpendülnek egy-egy kampányban. Az érzelmek elsősorban a fiatalokat, falvakban élőket, vállalkozókat, alap- és középfokú végzettségűeket befolyásolja, míg az ideológia az idősebbek, nagyvárosban élők és felsőfokú végzettségűek számára hangsúlyos preferenciák vagy pártok választásában. Ugyanakkor a választók negyede közönyös, távol tartja magát a politikától: nincs sem kedvenc, sem utált pártja, politikusa, nincs ideológia, amivel azonosulni tudna, nem bízik az intézményrendszerben – ez derült ki Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatójának előadásából.

A közönyösök táborába tartoznak a szakképzetlen fizikai munkások, az alapfokú végzettséggel rendelkezők és azok a társadalmi csoportok, amelyek magukat a társadalom perifériájára sorolják. Ők nem bíznak a képviseleti rendszerben és elégedettek a demokrácia működésével, érdekérvényesítő képességük pedig nagyon alacsony.

A szakember hangsúlyozta: a választási részvételt elsősorban az befolyásolja, hogy van-e rokonszenves párt, akire szavazna, illetve, hogy van-e jobb- vagy baloldaliságát képviselő csoportosulás. A múltbeli cselekedetek és a jövőbeni ígéretek is azonos súllyal esnek latba a döntésnél.

Megengedett normaszegés

Az érzelemvezérelt fiatalokról és értékválasztásukról Ságvári Bence is beszélt. A szociológus egy 28 európai országot érintő felmérés adatait idézte, amikor arról beszélt: sem a magyar fiatalok, sem az 50 év felettiek nincsenek túl nagy bizalommal az intézményrendszer iránt. Az is közös a két korosztályban, hogy úgy véli: az államnak biztosítania kell munkát mindenkinek, aki dolgozni akar, azt várják, hogy ne legyenek túl nagy életszínvonalbeli különbségek, s ne a tehetség vagy szorgalom határozza meg azt, hogy ki milyen jövedelemszintet tudhat a magáénak. Mindezek mellett az is igaz, hogy az egyéni siker és gyarapodás – akár mások kárára – szintén preferált érték.

A normaszegés kultúráját vizsgálva arra jutott a szakember, hogy a bliccelés, a csúszópénzek adása és elfogadása, az adócsalás és a számla nélkül végzett szolgáltatás tekintetében sincs nagy különbség az idősebbek és a fiatalabbak között – mindkét korcsoport megengedő ezekkel a dolgokkal szemben. Ságvári Bence szerint kibeszéletlen nemzeti traumák, a közelmúlt „fekete foltjai”, a politikai vitakultúra és a fiatalos ügyek hiánya, a „semmi sem az, aminek látszik” kultúrája a felelős azért, hogy a fiatal generáció „hozzáöregszik” az idősebbekhez.

Fej-szív-gerinc

A Fideszt úgy lehet a legpontosabban leírni, hogy „fej-szív-gerinc”, a pártmunkások kevésbé, a mögöttük álló oligarchák inkább összeülnek sörözni, s az MDF választóit nem érheti meglepetés – többek között ez derült ki az "aktuálpolitika-mentes" konferencia kerekasztal-beszélgetésén. Itt ugyanis Baló György moderálásában Kubatov Gábor, a Fidesz, Szigetvári Viktor, az MSZP és Somogyi Zoltán, az MDF kampányfőnöke beszélt kampánystratégiákról és -taktikákról.

A "fej-szív-gerinc" definíciót elsütő, magát amúgy romantikus alkatnak mondó fideszes kampányfőnöknek esett igazán nehezére, hogy ne színezze megszólalásait az ellenfeleknek címzett, a Heti hetes színvonalát hol hozó, hol alumúló megjegyzésekkel („akivel Bokros vitatkozott, valamilyen Klára”).

Somogyi kijelentésére, hogy Bokros Lajos már a választások előtt pontosan elmondja, mit tenne, ha az MDF kormányozna, Kubatov úgy reagált: könnyű neki, hiszen nincs is versenyben, s azt is hozzátette, hogy a politikai brandek mindegyike elbukott, csak egy maradt állva. Azzal Kubatov és Szigetvári is egyetértett, hogy a politikában mindenki megkapja méltó jutalmát és büntetését.

Képzeletbeli világok

A pártok képviselői előtt Braun Róbert kommunikációs szakember éppen azt feszegette, hogy míg a kereskedelmi márkák világában a különböző termékek köré épített, válogatott érték mentén szervezett képzeletbeli világok között lehet átfedés, addig a politikai márkák kizárólagosságot követelnek. „Ezek törzsi közösségek, amelyekben vérségi kötelékek vannak, s nem posztmodern, esetleg modern, hanem romantikus értékek vannak napirenden” - mondta. Szigetvári Viktor erre úgy reagált: a politika mindig is harcoló felek terepe volt, s bár lehet, hogy a kampánymunka után már kevesen ülnek le sörözni a különböző pártok emberei, de a mögöttük álló oligarchák gyakran összejönnek.

Somogyi szóba hozta azt a fideszes ukázt is, miszerint „mindenki csak egyfelé beszélhet”. Ez annak fényében érdekes, hogy szerdai lapinformációk szerint az MDF is ugyanerre készül, miután Bokros Lajos belengette visszalépését, amiért nem a programjától, hanem a párt belvillongásaitól hangos a sajtó.

Szó esett még arról, hogy a demokratikus működés garanciája a döntését a maga szabadságában meghozó szavazó, aki nem csak négy évente tehet igazságot. „Ha egy politikus elveszíti a hitelességét, elfogy körülötte a levegő” – fogalmazott Szigetvári, aki szerint nem kell a politikai kommunikációnak túlzott jelentőséget tulajdonítani. Somogyi Zoltán pedig azt fájlalta, hogy gyenge a magyar civil társadalom, amely számonkérné a politikusokat.

Egyesek szerint a választópolgárok átlátnak a szitán, a moderátor viszont éppen azt jegyezte meg, hogy sem a média, sem a politika nem termelte ki az elmúlt húsz évben a tájékozott, tudatos választók sokaságát. Ugyanakkor Szigetvári úgy látja, a pártok igazából nem kaméleonok, s nem változtak meg nagyon az elmúlt 15-20 évben.