A természettudományi tanári szakoknak a bolognai rendszerből való kivezetését javasolta január elején az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara (ELTE TTK) Fizikai Intézetének Professzori Tanácsa. Az állásfoglalás nem előzmény nélküli. „A természettudományos tanárképzés a kihalásos megszűnés állapotába került” – állapították meg egyetemi vezetők múlt őszi konferenciájukon az ELTE Bolyai Műhelyében. Mindez csak megerősítette azokat a véleményeket, amelyek már a bolognai képzés tervezése, majd bevezetése idején felvetették, hogy a tanárképzés új szabályozása nem megfelelő.
„Az ELTE TTK ellenezte az új rendszer bevezetését, és előrevetítette a csődjét is” – mondta a HVG-nek Keszei Ernő egyetemi tanár. Tasnádi Péter professzor pedig egyenesen úgy fogalmazott egy múlt heti konferencián, hogy a természettudományos oktatást a bolognai rendszer lejtőre lökte. „A tanárok számának zuhanása nemcsak a természettudományi pályára érkezők számára és tudásszintjére fog visszahatni, hanem az orvosnak, mérnöknek, közgazdásznak tovább tanulók tudására is” – fogalmazta meg hosszú távú félelmeit a HVG-nek Erostyák János, a pécsi TTK oktatási dékánhelyettese.
HVG |
A 2006-ban indult bolognai rendszerű képzésben három év az alapképzés, két év a mesterképzés, tehát 2009-ben végezték el az első szakaszt azok, akik tanterv szerint haladtak. Kiderült azonban, hogy valami hibás a rendszerben. A diákok túlnyomó többsége nem szerzett ugyanis diplomát az alapképzésben az ideálisnak tekintett idő alatt (lásd táblázatunkat a 14. oldalon). Egyes adatok azt mutatják, hogy az eredetileg hat féléves képzést a természettudományi karokon a diákok fele nyolc félév alatt sem tudja elvégezni. A problémák szerteágazóak. Eleve kevés diák kíván a természettudományi szakokra menni, a keretlétszámokat sem sikerül feltölteni, így meglehetősen szűk a merítés lehetősége. „Hátrány az is, hogy alapképzésben nem lehet tanár szakra felvételizni” – mondta a HVG-nek Gaál István, a Debreceni Egyetem tudományegyetemi karainak oktatási és tanárképzési elnökhelyettese.
Alapképzésben egy szakra jelentkeznek a diákok, tanári diplomát viszont csak két szakkal lehet szerezni. Ahhoz tehát, hogy valaki tanári mesterképzésre felvételizzen, kell lennie egy főszakjának és egy – az alapképzésen menet közben felvett – mellékszakjának is. A bölcsészeknél az alapképzésben hat félév alatt megszerezhető 180 kreditből 110 a főszak tanulmányi eredményéért jár, 50-et lehet szerezni úgynevezett minor szakért, amely akár a második tanári szak is lehet. A TTK-k azonban úgy döntöttek, nem tudják 110 kreditbe belezsúfolni a főszak tárgyait, így ott lényegében majdnem teljes egészében ennek a szaknak az elvégzéséért kapják meg a diákok a krediteket. Ebbe elvileg már nem férne bele annak a második szaknak a kreditmennyisége, amelyet a tanár szakot választóknak fel kell kínálni. Ezért a tanárnak készülők számára csökkentett értékű képzést dolgoztak ki, így viszont három év után az ezt az utat választó diáknak nem ér majd annyit a diplomája, mint azé, aki csak egy szak tárgyait hallgatta végig. „A tanári szakirány zsákutca a természettudományos alapképzésben” – állapították meg a Bolyai Műhely tanácskozásán.
HVG |
Ráadásul a két szak tulajdonképpen csak másfél, hiszen a másodikon nem lehet a főszakkal megegyező mennyiségű kreditet szerezni. A mesterképzésen ugyanis a kreditek egyharmadát a pedagógiai-pszichológiai tárgyakból kell teljesíteni, így kevesebb lehetőség marad a szakmai tárgyak oktatására. Ez a bölcsészek számára is probléma. „Mi is jeleztük korábban, hogy nem lehet azonos értékű a fél diploma a másikkal” – mondta a HVG-nek Borsodi Csaba, az ELTE BTK oktatási dékánhelyettese, hozzátéve, az is kérdés, hogyan fogadja majd ezeket a diplomákat a közoktatás. A bölcsészek jobb helyzetben vannak, mint a TTK-sok, a BTK-n a diákok jó része felveszi ugyanis alapképzésben a tanári szakirányt, tehát akár válogatni is lehet majd a mesterképzésre jelentkezők között.
„Az új rendszerű tanárképzésnek még nincsenek kifutó évfolyamai, meg kell várni, mit mutat a tapasztalat” – fogalmazta meg álláspontját Hunyady György, az új tanárképzési modell „atyja”, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának volt dékánja. A természettudományok iránti érdeklődés csökkenésében szerinte még nem lehetett szerepe az új képzési formának, sokkal inkább a régi az ok. A neveléstudományi szakemberek régóta küzdenek azért, hogy tanár csak egyetemi végzettséggel lehessen valaki, és ezzel együtt szűnjön meg az általános és a középiskolai tanárok végzettsége közötti különbség. Az egységes tanárképzés megvalósítását szükségesnek látják, mint Hunyady fogalmazta, „a tanárképzés Bologna előtti helyzete nem lett volna tartható”.
A közoktatás problémái, konfliktusai azt mutatják, hogy az új pedagógiai módszerek elsajátítása elengedhetetlen a leendő tanárok számára. Ezt egyébként az új képzési rendszert bírálók sem vitatják, csak az erre jutó kreditmenynyiséget tartják soknak. „Célszerű lenne, ha a bolognai rendszerű új és a régi ötéves tanárképzés előnyeit ötvözni lehetne, és lehetséges, hogy az osztatlan rendszer ennek jobban kedvez” – mondta a HVG-nek Gaál István, aki országos egyeztetést tartana szükségesnek.
RIBA ISTVÁN
