Portré Daher Pierre-ről, a Fidesz edelényi képviselőjelöltjéről

Ő a háborúskodás egész más válfaját is testközelből ismeri, hiszen 49 évvel ezelőtt a libanoni–izraeli határ közelében egy keresztény családban látta meg a napvilágot. Ifjúsága bombázások és rakétatámadások fenyegetettségében telt, „tíz év itt-tartózkodás kellett ahhoz, hogy ne sérültekkel és halottakkal álmodjak”. Az összecsapások civil áldozataként meghalt földműves édesapa legfőbb vágyát teljesítve, hat testvéréhez hasonlóan Pierre is egyetemre ment. Bejrútban kezdett építészmérnöki tanulmányokat, de végül Brüsszelben kötött ki, ahol már orvoslást hallgatott. A tandíjat tolmácsolásból próbálta előteremteni, de mivel így sem jött össze a havi fix, körbenézett az orvosegyetemi piacon, és „a SOTE volt a legolcsóbb, ráadásul Budapesten tanuló bátyám is invitált; az öcsémet már én hívtam” (előbbi ma edelényi nőgyógyász, utóbbi ugyanott fogorvos). Orvosi tanulmányait 1989-ben fejezte be, majd a miskolci kórház sebészetén dolgozott. 1996-ban Szendrőlád háziorvosa lett. Az 1998-as kormányváltás után ott került kapcsolatba a Fidesszel. Az állampolgárság megszerzése után 2000-ben sok ember biztatására megpályázta az edelényi szakrendelő vezetését, amit, riválisok híján, meg is nyert. 2002-ben, majd 2006-ban a Fidesz színeiben a helyi képviselő-testületbe is beválasztották. Ehhez jött 2008-tól az edelényi kórház-igazgatóság.

„1988-ban hazamentem egy hónapra, és már nős emberként tértem vissza” – jelzi, hogy azért az ősi gyökerek is fontosak. Három gyermeke – Hicham, Rena és Michel – Magyarországon született. A családfő a Miskolc belvárosában felújított lakásából ingázik a körzetébe, de van egy kisebb családi birtoka Edelény közelében, ahol bárányokat tart, illetve ha pecázni szottyan kedve, saját tavacskája partján megteheti.

– A korábbi kampányokban megszokhattuk, hogy a jelöltek ellenállómúltjukkal is kérkednek. Ha a választók ezt firtatják, ön is fel tud majd mutatni valamit?

– Amikor a nyolcvanas években idejöttem, elismerem, alapjában véve tetszett a baloldali gondolkodás. Aztán hamar felocsúdtam: hát ez lenne a kommunizmus? Két-három alkalommal fel is szólaltam a magyarországi libanoniak egyesületében, egyenesen megmondtam, hogy ami itt folyik, az diktatúra, és meg fog bukni. Ki is zavartak.

– Akkor a pedigréje – legalábbis e tekintetben – rendben. De ha a rendszerváltást ennyire tudatosan élte meg, hogy nem talált rá már jóval korábban valamelyik pártra?

– Hát, őszintén szólva, nem voltam jó véleménnyel egyikről sem. Az MDF káoszkormányzása idején jobbra-balra osztogatták az állami vagyont. Horn Gyulát értelmesnek gondoltam, de ő se csinált semmit. Eleinte a Fidesznek sem voltam híve, de miután láttam, mennyi jó intézkedést hoztak, 2002-ben beálltam mögéjük. Szerintem aki igaz baloldali, az is a Fideszre szavaz, mert ez az egyetlen párt, amelyik megvédi a magyar földet és a magyarokat.

– Ha maga mondja! De nem találja ironikusnak, hogy libanoni származású jelöltként még tőrőlmetszett magyar politikusoknál is hangosabban kívánja a magyar érdekeket védeni?

– Uraim, 30 éve élek itt, magyar embernek érzem magam. Meccs közben a magyar csapatnak drukkolok, a fiam is magyar nemzeti színekben birkózik. Egyébként pedig Libanon is kis ország, feldaraboltak minket is, mint Magyarországot Trianonban. Nem vagyok demagóg, de sokszor érzem, hogy a magyarokból hiányzik a büszkeség meg az öntudat.

– Netán osztja egykori barátjából lett kihívója, Molnár Oszkár „zsidó nagytőkével” kapcsolatban megfogalmazott aggodalmát is?

– Nem értem Oszkárt. A pénznek nincs nemzetisége vagy vallása. Mindenki, akinek pénze van, még többet akar kihozni belőle – így van ezzel az angol, a magyar, a kínai, az arab is. Az már az állam dolga, megvédi-e magát a nemzetközi nagytőkével szemben.

– Nem merült fel még önben, hogy esetleg a Jobbikban lenne inkább a helye?

– Tisztelem, becsülöm őket, azt hiszem, igazi rendes magyar emberek, de nem értek egyet a politikájukkal. Nekem ne mondja senki, hogy csak gárdával lehet megvédeni a magyarokat!

– Egyébként hogy látja, szűkebb közössége – akár Szendrőládon, akár itt Edelényben – befogadta már? Netán már a vérükből valónak is tartják, vagy azért még kóstolgatják?

– Aki a származásomat firtatja, nem érti a politikát. Miért, Nicolas Sarkozy nem magyar származású? Obama nem afrikai? Mégsem vonják kétségbe, hogy az egyik francia, a másik meg amerikai. Nekem mindenki egyforma, akár cigány, akár magyar.

– Nem akarjuk kisebbíteni az érdemeit, de ön ma aligha lenne a Fidesz képviselőjelöltje, ha a pártvezetés esélyt adott volna Molnár Oszkárnak, hogy áprilisban újra megméresse magát. Mint régi barátja, miért nem győzte meg Orbánékat, hogy támogassák továbbra is?

– Mert az képtelenség lett volna! Molnár Oszkár bukott ember. Túl sokat beszélt a cigányügyekről, a zsidó tőkéről, ráadásul komoly adótartozásai is vannak. Új pártjába, a Civilek Magyarországért Mozgalomba több fideszest átvitt, sőt még engem is csábítgatott.

– Pedig olyan szépen indult ez a barátság! Tavaly nyáron Molnár Oszkár helyi orvosokra hivatkozva beszélt arról, hogy a cigány többségű településeken gumikalapáccsal ütögetik a hasukat a terhes asszonyok, hogy a segély érdekében a magzatukat károsítsák. Csak nem ön, az egykori szendrőládi háziorvos volt az információforrás?!

– Molnár Oszkár közvetve rám és egy kollégámra célzott, pedig mi biztosan nem mondtunk ilyet. Nekem elhihetik, én soha nem hazudok.

– És így akar érvényesülni a politikában?! Na de ön elsősorban amúgy is orvos, mégpedig nem is akármilyen, hiszen nemcsak a betegeket, hanem a pénzügyileg haldokló kórházat és rendelőt is talpra állította. Mi a titka?

– Valóban, külső forrás és pályázat nélkül stabilizáltam a káoszban lévő SZTK-t, majd néhány év alatt 60 milliós adósságot dolgoztunk le a kórházban is, sőt most év végén fizettünk mindenkinek 20 ezer forint nettó prémiumot. A titok az, hogy én nem lopok.

– Na de a hálapénz dolgában már csak kiokosították az orvoskollégái, mi a dörgés?

– Soha nem fogadtam el hálapénzt. Még az Oszkár által felajánlott 600 ezer forintos prémiumot sem vettem át. Az elődömnek évi kétmillióért nyaralót béreltek, azt is visszaadtam, ahogyan az autót is. Van saját kocsim, tudok vezetni, úgyhogy a sofőrt megtettem műtősfiúnak.

– A falusi betegeitől azért csak elfogadja, ha egy szakajtónyi tojással vagy tyúkkal kínálják?

– Természetesen, nem bánthatom meg őket. De a szerencsétlen magyaroktól már régóta nem kaptam ilyeneket. Legfeljebb egy kis pálinkát hoznak, pedig azt nem is szeretem.

– Ha már ennyire erős önben a hivatástudat, vállalná az egészségügy gatyába rázását is?

– Nem vágyom a nemzet orvosának szerepére. Magyarországon élő libanoni keresztényként a célom békét teremteni itthon és a nagyvilágban. Ezért szívesen dolgoznék akármelyik bizottságban.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS