Kétszázmillió forintos kárt okozó lízingcsalók

Negyven autót sikkasztott el egy csaló társaság tavaly, összesen 200 millió forintos kárt okozva a hitelüktől szabadulni igyekvő tulajdonosoknak. A lízingcégek szerint évek óta alig csökkennek a visszaélések.

  • Papp Emília Papp Emília
Kétszázmillió forintos kárt okozó lízingcsalók

Se szeri, se száma az olyan hirdetéseknek, ahol a tulajdonos minimális összegért adná el 2-3 éves járgányát, ha a vevő az autóval együtt a fennálló tartozását is átvállalja. Ezzel a megoldással járnának ugyanis a legjobban azok, akik nem tudják tovább törleszteni autós hitelüket, csakhogy a válságban alig akad vásárló. Nem csoda, hogy tavaly többen is azt hitték, megfogták az isten lábát, amikor a hirdetésükre jelentkező Strong-Mobile Kft. úgy vette át 60 napos értékesítési határidőre a kocsijukat, hogy közben vállalta a havi részlet fizetését is.

Az autókereskedővel látszólag minden rendben volt, a céget hivatalosan bejegyezték, volt céges mobilja, a beeső kuncsaftokat pedig a pesterzsébeti telephelyen, ahol korábban is használtautó-kereskedések működtek, titkárnő és kávéfőző gép fogadta. Azt pedig aligha nyomozhatta volna ki bárki, hogy a Seti Plusz Kft.-t 2009 februárjában megvásárló és Strong-Mobile-ra átkeresztelő Nagy Ferenc múltja nem makulátlan.

Gyanút legfeljebb a cég gáláns törlesztési ajánlata kelthetett volna, ám a kocsit értékesítésre átadó tulajdonosok hamarosan kaptak egy kéthavi részlet befizetését igazoló csekket. A bizonylatról csak akkor derült ki, hogy hamis, amikor a banktól megérkezett a felszólítás az elmaradt törlesztés pótlására. Ekkor azonban már bottal üthették az autók nyomát. Aki két hónap után kereste fel a kereskedő telepét, már csak egy üres udvart talált, az autókat – a végéhez közeledő nyomozás szerint – külföldre vitték.

„Negyvenen mentek lépre az ország különböző városaiból, a kár összesen 200 millió forint” – vonta meg a csalás mérlegét a HVG-nek Kis Árpád, a pesterzsébeti rendőrkapitányság századosa. A Strong-Mobile bejegyzett tulajdonosa és ügyvezetője előzetesben ül, rajta kívül egy másik személyt is letartóztattak, további hármat gyanúsítottként hallgattak ki. Az őrizetbe vettek nem csupán autókat sikkasztottak, a nyomozók szerint 9 millió forintra tettek szert egyebek mellett a vatera.hu árverési portálon eladott, de soha el nem küldött árukkal, elloptak egy megrakott kamiont, és visszaéltek céges benzinkártyával is.

A Strong-Mobile-nak jóhiszeműen átadott gépkocsik közül egyelőre csak öt lett meg, Romániában. A nyomozók szerint azonban a megtalált járművek is csak akkor kerülhetnek vissza az országba, ha eredeti tulajdonosuk sikeresen visszaperli régi kocsiját új gazdájától. Az autókat ugyanis a magyar hatóságok csak akkor foglalhatják le a kiadott körözés nyomán, ha az ország területére lépnek.

Az elsikkasztott gépkocsik miatt a károsultakat is felelősségre lehetne vonni, állította a HVG-nek a százados. Ugyanis az összes eladásra kínált járműn volt hiteltartozás, mégis csupán egyetlen későbbi károsult kért engedélyt hitelezőjétől az értékesítésre, holott e nélkül nem is adhattak volna megbízást a Strong-Mobile-nak. Emiatt aztán nem verik nagydobra a gépkocsik eltűnését a pórul járt autósok, inkább hallgatnak, és fizetik tovább a részleteket, nehogy a bank vagy a lízingcég felmondja a hitelszerződésüket.

Az autófinanszírozók is sokszor válnak a csalók céltáblájává. Alig javult a helyzet a mélypontnak számító 2007-es esztendő óta, amikor szélhámosok 5 milliárd forint kárt okoztak a Magyar Lízingszövetség cégeinek. A bűnözők elleni eredményesebb fellépésért ugyan a lízingcégek két éve szorosabbra fonták kapcsolatukat az Országos Rendőr-főkapitánysággal, de az együttműködést a lízingszövetség szerint, erős központi kéz híján, csak mérsékelten tudták tartalommal megtölteni.

A csalások nagyobbrészt egy kaptafára húzhatók: a magukat hamis iratokkal igazoló szélhámosok hitelre vagy lízingbe vesznek egy autót, két-három részletet kifizetnek, aztán bejelentik, hogy a kocsit ellopták, s várják, hogy fizessen a biztosító. A járművet közben eladják vagy alkatrészként értékesítik.

„A lízingcégeknek hozzá kellene férniük olyan adatbázisokhoz, amelyekből kiderül, hogy a munkaviszonyt igazoló hitelkérelmező után valóban fizetnek-e tb-járulékot, illetve hogy adózik-e az ügyfél” – sorolta a megelőzéshez szükséges eszközöket a HVG-nek Lévai Gábor, a lízingszövetség főtitkára. A tisztességes szándékkal autót vásárlók viszont biztosan rossz néven vennék az efféle kutakodást.

A csalók elleni leghatásosabb fegyvernek mind ez idáig a vásárlásnál megkövetelt önerő növelése bizonyult. A nullaszázalékos önerővel felvehető hitelek idején virágzó visszaéléseket ugyanis némileg csökkentette, hogy 2009 januárja óta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kockázatosnak minősíti és bünteti, ha egy pénzintézet nem követel meg legalább 20 százalékos önerőt ügyfelétől. A nagyobb befektetés kényszere azonban nemcsak a bűnözői, hanem a válságban amúgy is megcsappant vásárlói szándékot is mérsékelte. A gépjárműre kötött új finanszírozási szerződések száma 2009-ben az előző évinek még a felét sem érte el (lásd grafikonunkat).

A drasztikus visszaesés után a szövetség várakozása szerint az idei év sem hoz sok jót az autóvásárlóknak, hiszen márciustól tovább emelkedik a megkövetelt önerő. A magas kamata miatt népszerűtlen forintalapú finanszírozáshoz is csak az juthat hozzá, aki az autó árának legalább 20–25 százalékát befizeti kezdőrészletként, az euróalapú finanszírozáshoz már 35–40 százalékos, a svájci frankos változathoz pedig minimum 50 százalékos önerő kell. Emiatt a lízingszövetség is borúlátó: a tavaly az előző évi harmadára zsugorodott új hitelkihelyezési összeg további 30–50 százalékkal apadhat. Félő azonban, hogy a lízingcsalásra szakosodott bűnözői körök akkor is megtalálják a számításukat, ha egymillió forintért juthatnak hozzá egy 3 milliót érő autóhoz. Legfeljebb ezentúl nem svájci frankos hitelben, hanem euróalapú lízingben utaznak.

PAPP EMÍLIA