A Fidesz gazdaságpolitikai víziója

 Egy-másfél hónappal a választások után el kell mondani az igazságot a magyar gazdaság állapotáról, mégpedig úgy, hogy „maradék kis reputációnkat se veszítsük el” – utalt nyíltan a kettős beszéd kényszerére az Európai Néppárt európai parlamenti frakciója vezetőinek múlt heti budapesti ülésén Orbán Viktor. Azt azonban, hogy a görög válság árnyékában hogyan lehet a két kívánalomnak, az igazmondásnak és a piacok megnyugtatásának egyszerre megfelelni, ma még nem tudja – fűzte hozzá a Fidesz elnöke, ami José Manuel Barroso bizottsági elnök jelenlétében aligha tekinthető diplomatikus megfogalmazásnak. Befelé Orbán évek óta azzal kecsegteti híveit, hogy ha kormányra kerül, véget vet a megszorításoknak, kifelé pedig azt szuggerálja, feltétlen híve a költségvetési fegyelemnek, csökkenteni fogja az államadósságot, és az euró mielőbbi bevezetésére fog törekedni. A két cél együttes megvalósítása nem lehetetlen, ám irgalmatlanul nehéz; realitását legfeljebb a kialakított eszköztárból lehetne kiolvasni. 

Ennek hiányában a nyilatkozatok és az Országgyűlésnek benyújtott javaslatok jelenthetnek támpontot, legalábbis március 15-éig, a programhirdetés napjáig. A korábbi dokumentumokból, írásokból és interjúkból kitetszik, hogy a Fidesz négy év alatt némiképp megrostálta ígéretportfólióját. A realitásokhoz való alkalmazkodásként értékelhető, hogy ma kevesebb szó esik azokról a vállalásokról, amelyeket a párt képviselői a 2006-os kampányban az úgynevezett nemzeti garanciáról szóló törvényjavaslatban foglaltak össze.

Az akkori grandiózus jóléti csomag szerint az állam alkotmányos garanciát vállalt volna egyebek mellett a 13. havi nyugdíj és családi pótlék kifizetésére, a gyermekek után járó adókedvezmény érvényesíthetőségére, a panelfelújítási program garantált összegű támogatására, valamint a földgáz, az áram és a gyógyszerek árának korlátozására (vagyis az utóbbiak nem drágulhattak volna jobban az éves inflációnál). A garanciákat az alaptörvénybe is beillesztették volna – de sem ehhez, sem a törvényjavaslathoz nem sikerült elegendő parlamenti voksot begyűjteniük. Az öt tételből a paneles a mostani programnak is része, amennyiben tatabányai látogatása után Orbán Viktor azt nyilatkozta: létre kell hozni egy „zöld bankot”, amely az energiatakarékossági korszerűsítéseket finanszírozza úgy, hogy az ehhez felvett hiteleket a lakók a fűtési megtakarításból törlesztenék.

A leglátványosabb visszavonulás nyugdíjügyekben mutatkozik meg. A garanciatörvény benyújtása után néhány nappal, 2006. február 22-én Áder János, Varga Mihály és társaik már a 14. havi nyugdíj fokozatos, 2010-ig történő bevezetését kezdeményezték a parlamentben. A Fidesz idei választási füzetecskéje jóval szerényebb – és hitelesebb – célt jelöl meg: csupán a nyugdíjak reálértékének megőrzését vállalja. Ez még a Bajnai-féle szabályoknál is szigorúbb automatizmust jelent.

Több korábbi fideszes ígéret alól az elmúlt egy évben egész egyszerűen kihúzták a talajt. Az ingatlanadót már az Alkotmánybíróság eltörölte, nem hagyva meg ezt a dicsőséget Orbánéknak. S bár a vagyoni adózás kiterjesztésének a párt köreiben is vannak hívei – a Jövőkép című tanulmányt jegyző Cséfalvay Zoltántól és Matolcsy Györgytől a lakáspolitikában jártas, ám különvéleménye miatt rapid módon elcsapott Mádi Lászlóig –, annak ismételt napirendre tűzése egyelőre kizárható. A Fidesz két korábbi törvényjavaslatát a Bajnai-kormány „orozta el”, amennyiben kedvezményes forgalmiadó-sávba sorolta a távfűtést (5 százalék) és az alapvető élelmiszereket (18 százalék). Utóbbiak miatt nem lesz akkora bevételkiesés, ami a költségvetést alapjaiban megrengetné. Sokkal nagyobb fejtörést okozhat a Fidesznek, hogyan tegyen eleget fő ígéretének, az erőteljes adó- és járulékcsökkentésnek, amire a gazdaság felpörgetését kívánja alapozni.

„A Fidesz programja a vállalkozások terheinek mérséklésén keresztül megvalósuló munkahelyteremtés programja” – olvasható a 2007 decemberében kiadott Erős Magyarország című dokumentumban, amelyet a párt vezetői ma is érvényesnek mondanak. A Bajnai-kormány itt is beelőzött: a foglalkoztatás olcsóbbá tétele érdekében öt százalékponttal mérsékelte a társadalombiztosítási járulékokat. További járulékcsökkentésre már aligha van lehetőség, mert így is tágult a járulékbevételek és a kifizetett járadékok közti rés, amit az adóbevételekből kell – egyre nagyobb részben – kiegyenlíteni. Adókulcsokat mérsékelni pedig jószerével csak akkor lehet, ha az adórendszerben rejlő, még megmaradt kivételeket szűkítik, például az egyszerűsített vállalkozási adó és az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás megszüntetésével, amit a Fidesz tágabb környezetébe tartozó közgazdák már régóta szorgalmaznak. A párt centrumában azonban nem ezt, hanem a kis- és középvállalkozások adó- és járulékterhelésének – nem részletezett – könnyítését szokták újabban emlegetni. A személyi jövedelemadó kulcsai is alacsonyak: az Országgyűlés már tavaly elfogadta a 2011-re érvényes szja-táblát, e szerint évi 15 millió forintos határig a jövedelmek csupán 17 százalékkal adóznak. Ez gyakorlatilag egykulcsos adót jelent, ami iránt Matolcsy is lelkesedik.

A pártelnök viszont nem. Ő a minap egyértelműen a családi jellegű adózásra adta – bizonyára perdöntő – voksát, megfelelve fő szövetségese, a KDNP igényének. Az adórendszernek figyelembe kell vennie, hogy „a megkeresett összegből hányan élnek” – mondta Orbán a Tv2-ben, vagyis a gyermekes családok ismét reménykedhetnek adókedvezményben. Sokkal kevésbé számíthatnak a családi pótlék növelésére. Az 1998–2002 közötti periódusban a Fidesz vezette koalíciós kormány sem az utóbbit, hanem a tehetősebb családoknak nagyobb segítséget jelentő adókedvezményt tekintette alapvető eszköznek. A visszafogottságával társai közül kirívó Varga Mihály korábbi pénzügyminiszter a közelmúltban azt nyilatkozta, lehetőséget lát a ma 19 százalékos társasági adó mérséklésére, beruházási célú adókedvezmények nyújtására, illetve adóegyszerűsítésekre. Bár utóbbira valóban elementáris igény van, egy ilyen tartalmú adócsomag jócskán elmaradna azoktól a várakozásoktól, amelyeket a párt keltett politikája iránt. Látványosan visszakozott korábbi ambiciózus ígéreteitől Orbán is a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének hétfői fórumán, ezúttal csupán azt ígérte, a vállalkozások adóterheit négy, a lakosságét hat év alatt csökkenti a régiós vetélytársak szintjére.

A Fidesz természetesen spórolna a közkiadásokkal is, de hogy melyekkel, arra szintén csak homályos ígéreteket tett. A kevés konkrétum egyikeként egy 2008 novemberi törvényjavaslattal az állami vállalatok igazgatóságának és felügyelőbizottságának létszámát három-három főben maximálnák, és a tagok csak a mindenkori átlagbérnek megfelelő fizetségben részesülnének. Megspórolható százmilliárdokat láttak korábban a párt gazdaságpolitikusai a korrupció kiiktatásában, a bürokrácia visszaszorításában, az állam működési kiadásainak megnyirbálásában, sőt az állami beruházások felülvizsgálatát is kilátásba helyezték. Ezzel szemben most már inkább hiányzó százmilliárdokat vélnek felfedezni, a Járai Zsigmond által vezetett szakértői csoport például 700 milliárdra tippelte az állami, az önkormányzati és a társadalombiztosítási szektor működéséhez szükséges pótlólagos forrásokat.

Voltak merészebb és provokatívabb ötletek is a takarékosságra. A Gyurcsány-kormány „hiteltelen gazdaságirányítása” 2007-ben közel 300 milliárd forint kamatveszteséget okozott az állampolgároknak – állítja a 2008-as költségvetéshez benyújtott fideszes módosító indítvány, amely szerint ezt egy kormányváltással meg lehetne spórolni. A magas kamatok miatt 2008 ősze óta jócskán érte bírálat a jegybankot is, mondván, túlságosan lehűti a gazdaságot. Csakhogy a magyar állam kamatkiadási kötelezettségei egyre mérséklődnek, a nemfizetés kockázatát kifejező kamatfelár a 2009. márciusi csúcsnak kevesebb mint felére apadt, az alapkamatot pedig a jegybank a nemzetközi krízishelyzet csillapodtával történelmi mélypontra, 5,75 százalékra vitte le.

FARKAS ZOLTÁN