Alakuló Orbán-kormány: Látszat és kabinet

Dudás Szabolcs

Az utóbbi húsz év második legidősebb kormánya lesz megalakulásakor Orbán Viktoré, a korszak egykor legfiatalabb, de még most is a második legifjabb magyar miniszterelnökéé. Igaz, az első Orbán-kabinet minisztereinek a mostaninál négy évvel alacsonyabb átlagéletkora még közel másfél évtizeddel haladta meg a főnökét, a mostaniaké csak hét évvel.

Gyors, hatékony, konzervatív – leendő kabinetjének ezeket a tulajdonságait domborította ki gesztusaival Orbán a választási győzelem után eltelt bő egy hétben. Az első nem koalíciós parlamenti ciklus – Orbán kerülte a koalíció szót, amikor a KDNP-vel aláírandó későbbi megállapodásról beszélt hétfőn kabinetje prezentálásakor – kormánynévsorát példátlan gyorsasággal, nyolc nappal a választások után jelentette be a kijelölt miniszterelnök.

A kormányzati hatékonyságot részben az Európai Unióban a máltai után a legrövidebb kormánynévsor hivatott már most jelezni. Részben pedig az, hogy megszűnik az apparátus túlburjánzását szimbolizáló – az első Orbán-kormány idején a minisztériumokat tükörreferatúrákkal szinte megduplázó – kancelláriaminisztérium. Varga Mihály, a kormányfő személye körüli államtitkár a hírek szerint jóval kisebb létszámú, személyre szóló feladatokkal megbízott apparátust fog irányítani.

A hangsúlyosan a kormányfő személyéhez rendelt államtitkár megjelenése ugyanakkor az egyik jele annak, hogy Orbán második kormányzásának lesznek bizonyos prezidenciális elemei. A kijelölt kormányfőnek az a többször hangoztatott szándéka, hogy ő majd a választópolgárokkal tartja elsősorban a kapcsolatot, emlékeztet a mindenkori amerikai elnökök retorikájára és gyakorlatára. Ugyancsak a kormányfői és a kabinetkormányzás szétválasztására utal a 2006-ban állítólag 3 millió embert megmozgató nemzeti konzultáció felelevenítése, amelynek keretében ezúttal már nem a kampányoló politikus, hanem a regnáló miniszterelnök „beszélget” majd a választópolgárok millióival. Mindezek nyomán olyan felállás látszik kibontakozni, amelyben a kormány feje képviseli majd a népakaratot a szigorú bürokratákkal szemben, és időről időre sajnálattal állapítja meg, hogy az országnak átmenetileg el kell fogadnia az utóbbiak érveit. Navracsics Tibor első miniszterelnök-helyettes – aki ezalatt viszi a kormányzati ügyeket – egy interjúban utalt is rá, hogy a nemzeti konzultációt nem a kormányzás, hanem a propaganda részének tekinti: „ez (...) ilyen kommunikációs csatorna”.

A prezidenciális látványelemekkel dúsított miniszterelnöki kormányzás árnyékában a Navracsics által koordinált kis létszámú kabinet a kormányzás karcsúsításán és hatékonyságának növelésén fog munkálkodni. Az új kormányzati központ vezetője nem egyszerűen első lesz az egyenlők között, hanem feltehetően utasíthatja majd minisztertársait – legalábbis erre utal, hogy a Fidesz ragaszkodik az e nélkül is létesíthető miniszterelnök-helyettesi poszt rögzítéséhez az alkotmányban.

A hétfőn bemutatott kabinet tíz tagja közül egyébként négyen miniszterek voltak az első Orbán-kormányban is, ketten pedig államtitkárok. Úgy tűnik, kipróbált embereit a felkért miniszterelnök újabb kormányzása első időszakának offenzív frontjain kívánja bevetni. Az új emberekre pedig részben afféle defenzív, konfliktuselhárító szerep vár. Beiktatása után a kormány tevékenységében a „közbiztonsági és a gazdasági vészhelyzet elhárítása” mindent megelőz majd – fejtette ki az utóbbi napokban több ízben is Orbán. Az előbbi arra a Pintér Sándorra vár, akit a dezignált miniszterelnök hétfői (újra)bemutatásakor szinte ugyanazokkal a szavakkal ajánlott hallgatósága figyelmébe, mint 12 évvel ezelőtt – ő az, aki „pillanatnyi késedelem nélkül” hivatott helyreállítani a biztonságot. Az extábornok más értékes tulajdonságaira ezúttal sem világított rá. A kijelölt belügyminiszter ugyanakkor a HVG többszöri kérdésére, hogy vajon vonulhat-e majd egyenruhában a Magyar Gárda – amit eltérő törvényértelmezéssel eddig hol megengedtek neki, hol nem –, csak annyit közölt, nem kell aggódni, „majd én értelmezem ezt a részét” a törvénynek.

A kormány másik átmeneti frontembere, Matolcsy György olyan felhatalmazással irányíthatja a gazdaságpolitikát, amilyenre eddig sok elődje vágyott, de egyiküknek sem adatott meg. Francia mintára fölépülő tárcája egy központból vezényelheti a költségvetési szigort, és az ezt ellensúlyozni hivatott iparpolitikát, foglalkoztatáspolitikát, közlekedéspolitikát.

Az államigazgatás egyik újoncára, az agráriummal eddig a jelek szerint behatóbban nem foglalkozó Fazekas Sándor karcagi polgármesterre aligha vár nagyszabású átalakítás új posztján – inkább a viszonylagos agrárbéke megőrzése. Erre utal, hogy egyik várható államtitkára a családi gazdaságokat képviselő MAGOSZ ideológusaként vált ismertté, a másik állítólag a nagybirtokos lobbihoz áll közel.

Ugyancsak feltételezhető, hogy a három-négy eddigi tárcát felügyelő, az államigazgatásban kevéssé járatos, de szakmájában tekintélyes 71 éves Réthelyi Miklós orvosprofesszornak (HVG, 2010. április 23.) a feladata nem az egészségügy vagy az oktatás reformja lesz – sokkal inkább ezeknek a területeknek a pacifikálása a még évekig várható anyagi szűkösség közepette.

A harmadik újonc, Fellegi Tamás már 1990 előtt szerzőtársa volt Orbánnak (Új hegemónia – Ellenzéki mozgalmak Lengyelországban 1980–81 című tanulmányuk 1987-ben jelent meg). Ő a kabinet egyetlen, közhivatalt korábban soha nem viselt tagja, egyben az egyetlen, akinek papírja van arról – a Connecticuti Egyetemen szerzett diploma –, hogy ért a közpolitikához, bár mostanában jobboldali sajtómágnásként híresült el.

„Évek óta zajlik a magyar jobboldal történelmi örökségének felülvizsgálata. De a vezető jobboldali párt véleményalkotó köreit most fogja elérni; ez döntő jelentőségű, új fejlemény lesz” – írta Kis János filozófus az Élet és Irodalomban a múlt héten megjelent elemzésének egyik lábjegyzetében. Orbán leendő kormányában mindenesetre meghatározó többségben vannak a nemzeti radikalizmussal korábban sem kokettáló politikusok.