Tarlós István: „Budapest önálló akarattal fog megjelenni a politikában”

Már a város „kiszellőztetésével” is elégedett lenne a következő ciklusban a főpolgármesteri posztért a legnagyobb eséllyel ringbe szálló Tarlós István, aki a Demszky-korszak egyik legfőbb, s megőrzendő értékének Budapest kulturális sokszínűségét tekinti.

Tarlós István: „Budapest önálló akarattal fog megjelenni a politikában”
Bánkuti András

HVG: Főpolgármester-jelöltként, úgy tűnik, nincs igazi ellenfele. De milyen eredménnyel lenne elégedett? Demszky Gábor például többször is úgy győzött, hogy több voksot kapott, mint az őt támogató pártok.

T. I.: Számomra egy a fontos: megnyerni a választást. Minden összehasonlítgatás, hogy mi számít kis vagy nagy sikernek, hidegen hagy.

HVG: Korábban azt mondta, kívánatos lenne, ha ez a mostani ciklus hat évre szólna, hogy a parlamenti ciklus felében legyenek az önkormányzati választások. Elképzelhetőnek tartja az október 3-ai választáson adott felhatalmazás későbbi meghosszabbítását? Vagy ez a hajó már elment?

T. I.: Ilyen változásról időben értesíteni kellett volna a választókat. Nem lehet puccsszerű megoldásokkal meglepni őket. Biztos vagyok abban, és én erre is készülök, hogy a mostani ciklus négyéves lesz. Ezért hátsó szándék nélkül mondom, hogy gyakorlati szempontból az öt évet szerencsésebbnek tartanám. De ismétlem, csak 2014-től tudok elképzelni más felállást.

HVG: Pokorni Zoltán vagy Rogán Antal a Fidesz sikeres polgármesterei. Minek tulajdonítja, hogy mégis ön, egy pártonkívüli lett a párt főpolgármester-jelöltje?

T. I.: Nem tudom, miért mindig velük példálóznak, rajtuk kívül még számos régi, erős kerületi polgármestere van a Fidesznek. Nekem a Fidesszel és vezetőivel az óbudai polgármesterségem kezdete, 1990 óta megbízható munkakapcsolatom van. Időnként lábra kapnak olyan, jóhiszeműnek nem mondható híresztelések, hogy én a miniszterelnök kívánságait teljesíteném; máskor viszont éppen önjárónak mondanak. Az igazság az, hogy Orbán Viktor soha nem próbálta megkötni a kezemet, sőt az az érzésem, hogy épp az erős szuverenitásom miatt voksolt mellettem. Tudja, hogy nem vagyok befolyásolható.

HVG: A szuverenitása arra is kiterjedhet, hogy adott esetben a parlamentben elképzelhetetlen koalíciót kössön a Városházán? Végtére is, ha a Fidesz csak a tavaszi választások első fordulójában elért eredményét ismételné meg, mindössze egyfős többsége lenne a közgyűlésben.

T. I.: Találgatások nem érdekelnek, az ilyen kérdésekről csak október 3-a után érdemes beszélgetni. De például a budapesti szocialistákkal, akik olyan embert ajánlgatnak új arcként, aki Demszky Gábor és Hagyó Miklós vezetőtársa volt, elég nehéz partnerséget elképzelni, mert...

HVG: Ne is részletezze, mi sem rájuk gondoltunk.

T. I.: Előre nem mondom azt, hogy ezzel vagy azzal a frakcióval ne törekednék együttműködésre. Persze az sem mindegy, hogy személyükben kik kerülnek be a közgyűlésbe. De emlékeztetnék rá, hogy 1994 és 2006 között Óbudát is kisebbségben irányítottam, tehát azt kell mondjam, hogy még ezzel a gondolattal sem tudnak kétségbe ejteni.

HVG: Négy éve a Fidesz külön Budapest-fejlesztési minisztériumot ígért – erről most nincs szó. Nem azért, mert minden attól függ majd, mit tud ön személyesen kiharcolni Orbán Viktornál?

T. I.: A Budapest-minisztériumot nyugodtan el lehet felejteni. Én szakmai irányba akarom – és, ha módom lesz rá, fogom is – terelni a fővárost, a közgyűlést. Alapvető kérdésekről kezdeményezem a miniszterelnök úrral az egyeztetést, hiszen a főváros mindenképp a kormány segítségére lesz utalva. Az említett konzultációt leszámítva Budapest önálló akarattal fog megjelenni a politikában, erre mérget vehetnek.

HVG: Azt is ennek tulajdonítsuk, hogy azt ígérte, a fővárosban nem lesznek politikai indíttatású leszámolások, sőt az egyik helyettesi posztot az ellenzéknek engedné át? Nem kapott még a fejére, nem mondják önnek a Fideszben, hogy fogalmazhatna keményebben, fenyegetőbben is?

T. I.: Nem mondom, hogy nem kaptam ilyen megjegyzést, de nem Orbán Viktortól. Ennélfogva különösebben nem is érdekel. Egyébként nem azt mondtam, hogy nem lesz felelősségre vonás. Annál is inkább, mert ez – éppen általunk – a fővárosban már tavaly elindult a BKV-, a gyógyfürdős és más ügyekben. De ezt nem a bulvárszinten kezelem. A szerződések átvizsgálása természetes, de alkatilag sem vagyok alkalmas arra, hogy kétségbeesett dühvel a pincétől a padlásig azt keressem, hogyan tudnék valakit bajba rángatni valamilyen érzelmi motiváció alapján.

HVG: Ha nem is fenyegetőzik, egy-két odamondogatásért önnek sem kell a szomszédba mennie. Demszky Podmaniczky-tervét novellagyűjteménynek titulálta, és gyakran idézik az egyik képviselőtársának címzett beszólását: ha tovább ravaszkodik, ráugrik a szemüvegére.

T. I.: Bizonyos, bár reményeim szerint szűk körök szeretnek egy lelassult, betokosodott, ókonzervatív figuraként bemutatni. Én Rejtő Jenőn nőttem fel, szeretek viccelni, ironizálni. De a kifigurázás soha nem azonos a kegyetlenkedéssel, még ha egy mondatom – kiragadva a környezetéből – így is tűnhet. Megvan az ideje a hülyéskedésnek, és annak, amikor komolyan beszélünk. A Podmaniczky-tervet valóban komolytalannak tartom. Nem azért, mintha az abban foglaltak nem lennének fontos beruházások, hanem mert az egész a kommunikációra épült, pénzügyi alapok nélkül. Nekem is több tucat látványos beruházás terve van a fiókomban, de nem rohanok velük a sajtóhoz, mert tudom, addig kell nyújtózkodni, amíg a takarónk ér. A Demszky-féle terveknek legalább a 75 százaléka még ma sincs a megvalósulás közelében.

HVG: Azért az ön 16 éves óbudai polgármesterségéről sem állítható, hogy bővelkedne a látványos eredményekben. Korábban ön is elismerte, a legtöbb, amit tenni tudott, hogy megőrizte a kerület működőképességét.

T. I.: Az, hogy Óbudán ne lettek volna fejlesztések, infantilis megközelítés. Voltak, csakhogy ezek döntő többsége a föld alatt történt: csatornázás, ivóvíz- és gázellátás; ami ebből a felszínen megjelent, az útépítés. De nem épp ezek az alapjai egy elavult városrész fejlesztésének? Műszaki ember lévén sokra tartom a beruházásokat, de ha egy város működése nincs biztonságban, az a legrosszabb. Ezért a biztonságot, a rendet az első helyre sorolom. Ami Demszkyt illeti: bár a vezetői képességeiről megvan a véleményem, sokkal többre tartom, mint a handabandázó szocialista politikusokat, akik semmi értékelhetőt nem tettek le az asztalra. Velük szemben például Budapest sokszínű kultúrája a főpolgármester úr elévülhetetlen érdemei közé tartozik.

HVG: Most ugye ironizál? Vagy rosszul emlékeznénk, hogy ön tiltakozott a zajos Sziget Fesztivál és a polgárpukkasztó kiállítások ellen, még plakátokat is leszedetett?

T. I.: Komolyan beszéltem. Az más kérdés, hogy amikor feszületet vizeletbe mártanak, vagy nem hagynak aludni 25 ezer embert, az ellen a helyi vezetésnek kötelessége szót emelni. De Budapest kulturális sokszínűsége nem a Sziget hangosítási problémáiból vagy egy-egy vallási érzelmeket sértő kiállítás bírálatából áll.

HVG: Az, hogy akár ön korábban, kerületi polgármesterként, akár Demszky főpolgármesterként gúzsba kötve táncolt, a pénzhiány mellett Budapest szétszabdalt közigazgatásával is magyarázható. Támogatná a kerületek összevonását?

T. I.: Semmiképp. Hogy is nézhetnék akkor egykori polgármester kollégáim szemébe? Amit viszont elkerülhetetlennek tartok: a város működőképessége érdekében gondoljuk újra, rendeljük egymáshoz a feladat- és hatásköröket.

HVG: A „szavazófülkés forradalom” után személycserék sora kezdődött az állami szférában. Tervez ilyet a fővárosi intézményeknél is?

T. I.: Ahogy annak idején Óbudán, most sem párttagkönyvek alapján osztunk pozíciókat. Elképzelhetetlennek tartom például, hogy olyan értékes színházigazgatókhoz engedjek hozzányúlni, mint Szirtes Tamás vagy Bálint András. A teljesítmény lesz a döntő.

HVG: Eddig Podmaniczky volt a példakép. Ön választott már magának csillagot?

T. I.: Demszky úr inkább a külföldi példákat szerette, mégis magyar példaképet választott. Én, bár inkább fordítva vagyok szocializálódva, New York volt polgármesterét, Rudolph Giulianit említeném. Ő a liberálisok Mekkájából, az élhetetlen New Yorkból – éppen egy rendszerelvű, rendszerető politikával – élhető metropolist varázsolt.

HVG: Ha feltételezzük, hogy lesz Tarlós-korszak, milyen lesz?

T. I.: Lehet, hogy meglepetést fogok okozni, de azt szeretném, ha úgy jellemeznék, hogy ebben az időben kiszellőztettek, rendet raktak a fővárosban, elvégezték a tereprendezést – konkrét és idézőjeles értelemben. Ha kijelöljük az irányt, megtervezzük azokat a beruházásokat, amiket majd egy alkotó módon álmodó fiatal megvalósíthat, én maradéktalanul elégedett leszek.

DOBSZAY JÁNOS

 

Bánkuti András

 Tarlós István

A műszaki világból – építőipari cégek művezetői, építésvezetői beosztásain keresztül – vezetett az útja az 1990-ben az önkormányzati szférában otthonra lelt, most 62 éves Tarlós Istvánnak. Az első ciklusban – SZDSZ-es párttagsággal és fideszes támogatással – lett Óbuda polgármestere, amely címét 1994-től függetlenként háromszor is megvédte. A rendpárti programjával, a Fidesz és a KDNP támogatásával a főpolgármesterségért négy éve ringbe szálló – s akkor Demszkyvel szemben 46,5:45,0 százalékos arányban alulmaradt – Tarlós 2002 óta a fővárosi Fidesz-frakciót vezeti. Idén tavasszal pártlistáról parlamenti mandátumot is szerzett, amiről főpolgármesterré választása esetén lemondana.