Iratlopási kísérlet bíróságon

Átlagos negyvenes – így írta le megbízóját a HVG-nek Golubov Béla dunaújvárosi ügyvéd. A számára ismeretlen férfi F. Lászlónak mondta magát, s előadta, hogy csalással vádolják, ügye a Pest Megyei Bíróságon (PMB) folyik, majd a pontos ügyiratszámot is megadva, annak rendje és módja szerint meghatalmazást adott az ügyvédnek, s azt is kérte, hozzon másolatot a bírósági vallomásaiból. Golubov múlt hétfőn el is ment a bíróságra, és beadta igényét a papírokra. Pár nappal később meglepetten fogadta az igazi F. László hívását. Ő – a Honvédelmi Minisztérium híradó-parancsnokságának egykori közalkalmazottja – állította, soha nem adott meghatalmazást Golubovnak. Vádlott ugyan, de nem csalással, hanem „költségvetési szerv dolgozója által fontosabb ügyben üzletszerűen és kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés” bűntettével vitte bíró elé az ügyészség.

Fazekas István

 Surdy Miklós bíró a múlt szerdai tárgyaláson tudakolta az elsőrendű vádlottól, adott-e meghatalmazást, a válasz egyértelmű nem volt. Ezután a PMB a Központi Nyomozó Főügyészséghez fordult, de mindmáig nem tudni, ki és miért volt kíváncsi a kényes ügy irataira. Az ál-F. még egyszer hívta az ügyvédet (számot nem jelzett ki a készülék), miután azonban kiderült, hogy lelepleződött a terve, a férfinak nyoma veszett.

Kérdés, hogy a több mint hat éve húzódó – és még mindig első fokon járó – ügyben milyen erők mozdultak meg most, és vajon jól emlékszik-e az ügyvéd, hogy tényleg csak a fővádlott vallomását kellett lemásoltatnia. Pontosabban csak kellett volna. A jogász ugyanis – mint mondta – miután szembesült azzal, hogy az iratcsomó e része több mint húsz oldal, másolatot kért, majd iratbetekintés nélkül távozott a bíróságról. Kovács András, a PMB elnöke írásban azt válaszolta a HVG-nek, hogy az ügyvéd tanulmányozásra kért ki iratokat, majd rendelt másolatokat is, de azokat már nem kapta meg, és a körülmények ismeretében már nem is fogja megkapni. Kovács hangsúlyozta, a Golubovnak átadott dokumentumok között zártan kezelt – vagyis titkosított – nem volt, a bíróságról pedig nem tűnt el irat.

Noha a feljelentést annak idején ismeretlen személy tette a rendőrségen, honvédségi berkekben köztudomású, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) 2004-ben tucatszám figyeltette a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottait, azt gyanítva, összejátszanak a honvédségi beszállító Siemens Zrt.-vel. Végül ketten – F. és kollégája, az elektronikai igazgatóság aláírási joggal nem rendelkező, középfokú végzettségű nyugdíjas közalkalmazottja – maradtak fenn a rostán. Róluk olyan bizonyítékokat találtak, hogy „gyanúsan sok a Siemens-termék” a háztartásukban. A vád szerint együttműködtek a Siemens egyik ágazati igazgatójával, s különféle ajándékokért cserébe bizalmas információval látták el őt. Ennek köszönhette a Siemens az ügyészség szerint, hogy 2003-ban nyert egy összességében több százmillió forintos laktanya-modernizációs tenderen, amelynek keretében egyebek mellett kábeleket újított fel, híradás-technikai rendszereket épített ki.

Az eset megítélését nehezíti, hogy a Siemensben az ügy 2004-es kipattanásakor éppen vezetőváltás volt, s a korábbi vezérkar néhány prominense jó viszonyt ápolt a KBH-t akkor irányító, időközben elhunyt Stefán Géza vezérezredessel, aki – akár az illetők tudta és beleegyezése nélkül – munkájához is hasznosíthatta a siemensesektől „felszedett” értesüléseket. Márpedig a HM-megrendelések környékén folyamatosan ácsingózó nagyvállalatnál tudtak egyet s mást a megbízó embereiről. Létezett például egy protokoll-lista – ez alapján küldték az év végi ajándékokat. A többszáz fős lajstromon az ország szinte valamennyi politikai és gazdasági potentátja szerepelt – emlékezett most vissza a HVG-nek egy volt siemenses dolgozó, aki a neve elhallgatását kérve azt is elárulta, hogy a KBH annak idején bekérte a listát. Ez a periratok között is szerepel, s tartalmára utalások hangzottak el a bíróság előtt, így akár erre is kíváncsi lehetett a dunaújvárosi ügyvéd titokzatos megbízója.

RÁDI ANTÓNIA