A 2008-ban a háromszáz forintos vizitdíj és a tandíj elleni népszavazással megalapozott, majd idén tavasszal nagy fölénnyel megnyert parlamenti voksolással megkoronázott hatalomváltás beteljesítésére készül a hétvégén a Fidesz. Az október 3-ai önkormányzati választások nyomán hosszú időre megszűnik a választóknak a lehetősége, hogy közvetlenül beleszólhassanak a politikába. A vasárnapi „harmadik fordulót” követően a kormánynak bő három évig (a 2014-es parlamenti és uniós választásig) nem kell a voksolók kegyeit kereső politikát folytatnia, főként ha a népszavazás intézményének tervbe vett korlátozása is megvalósul. Ha esetleg mindezekhez még hozzájön a kitűzött államháztartási hiánycélok teljesítése, a külföldi aggodalmak elcsendesedése is hozzájárulhat a narancsos köztársaság megszilárdulásához.

Az elmúlt hetek kormányzati kinevezéssel betöltött főhivatalai után vasárnap – közvetlen választói felhatalmazással – a kulcsfontosságú önkormányzati posztokra is a kormánypártok jelöltjei futhatnak be. Ám ez ma inkább csak az ellenzék sorait tölti el aggodalommal, a tét nagyságához képest pedig az ő mozgósító erejük igen csekély. A demokráciára leselkedő veszélyek hangoztatásán túl – ahogy ez a tavasszal sem sikerült – az önkormányzati kampányban sem tudott alternatívát felmutatni a kormányt balról, illetve jobbról támadó parlamenti egyharmad.
Az MSZP megpróbálta a mostani kampány központi témájává tenni a Fidesz homályos gazdasági terveit, például az adócsökkentések ügyében elhangzott ellentmondó nyilatkozatokat, ám a választóknak láthatóan még ilyen „ideológiai” útmutatás mellett sem akaródzik a kormány nyakába varrni például a devizahitelesek problémáit (HVG, 2010. szeptember 18.). A Jobbik radikális válaszainak térnyerését pedig az gátolta, hogy a Fidesz folyamatosan napirenden tartotta a számukra is fontos szimbolikus témákat, ügyeket (elszámoltatás, kettős állampolgárság, alkotmányozás). A szélsőjobbnak – ahogy azt kampányuk földrajzi „átsúlyozása” is jelezte – inkább csak a vidéki képviselő-testületekben lehet komolyabb keresnivalója, de polgármesteri cím vagy címek elhódítására lényegében ott is esélytelenek. Az LMP ereje is kevés a kormánypárti gőzhenger megállításához; a párt legfeljebb a fővárosban válhat az önkormányzati politikát alakító szereplővé.

A Fidesz az elmúlt években a választók politikai megosztására játszva a végletekig fokozta a társadalom átpolitizálását. A kétharmados Fidesz– KDNP-győzelemmel, a szocialisták tavaszi légüres térbe szorításával ez a fajta háborús politika értelmét vesztette. A közhangulat esetleges megváltozásától a kormánypártnak csak akkor kellene tartania, ha ez politikai apátiába vagy ellenszenvbe fordulna. Ám pillanatnyilag ezek egyikéről sincsen szó. Bár a Fidesz-vezetés számára is figyelmeztető jel volt, hogy az önkormányzati kampány kezdetén megfogalmazott célkitűzésüket, az ajánlószelvények 20 százalékának begyűjtését, nem tudták teljesíteni – 2 százalékkal elmaradtak a tervtől –, a pártpreferenciák érdemben a kampány alatt sem változtak meg. A kormányerő támogatottsága továbbra is a tavaszi értékek közelében van.
Tarlós István |
 „A külvárosban nőttem fel, értem a kocsmák nyelvét, csak azt a mesterkélt stílust nem szeretem, ami itt eluralkodott” – szakadt ki pár éve az őszinteség Tarlós Istvánból, aki a főpolgármesteri címért folyó küzdelem során látványosan finomított odamondogatásai hangnemén. A mélyépítő mérnökből a rendszerváltáskor Óbuda polgármesterévé előlépett – pártjával, az SZDSZ-szel gyorsan szakító, azóta Fidesz-támogatással, de függetlenként dolgozó –, 62 éves önkormányzati politikus talán soha nem került volna a főváros rendcsinálója szerep közelébe, ha annak idején nem kel ki akkora hévvel a neki nem tetsző Nitsch- és Serrano-kiállítások ellen. Ha nem próbálja meg száműzni a másság elfogadását propagáló Sziget-programokat, vagy nem osztja ki olyan durván és ellentmondást nem tűrő hangon („leverem a szemüveged”) az ellenfeleit, vitapartnereit. A lassú víz partot mos technikával szemben a belemenős küzdelmeket kedvelő Tarlósnak lételeme a harc. Ha választani kellene pénz és hatalom között, bevallása szerint az utóbbit választaná; igaz, állítja, hogy „ezt soha nem használom rosszra”. Munkatársai keménykezű, impulzív vezetőnek ismerik, aki a konfliktushelyzetek kezelésében leginkább ösztönös megérzései szerint cselekszik. Jó érzékkel tapintotta ki, hogy számára többet hoz, ha nem tagozódik be a Fideszbe, amelynek jelenleg is a fővárosi frakcióvezetője, és 2006-ban egyszer már a főpolgármester-jelöltje is volt. Orbán Viktor pártelnök által legitimált „kint is vagyok, bent is vagyok” státusával elérte, hogy büntetlenül tehet a másik oldalnak is politikai gesztusokat. Ez volt egyébként a garanciája annak, hogy korábban Óbudát több ciklusban kisebbségből is irányítani tudja. Főpolgármesteri programjának fő jelszava a rendteremtés, de nem követel véres leszámolást, és még Demszky Gáborról is mond elismerő szavakat. Megválasztása esetén a liberális főpolgármester korábbi jobbkezét, Atkári Jánost is maga mellé venné tanácsadónak. Fontos posztokat (felügyelőbizottsági, főpolgármester-helyettesi) ígér az ellenzéknek. A könnyű népszerűség-hajhászással nem vádolható Tarlós a „nem a bulvárnak politizálok” hitvallását annyira tökélyre fejlesztette, hogy nem is ígér a következő ciklusra látványos beruházásokat. Budapest első számú vezetőjeként is a főváros működtetését tekintené legfőbb céljának. |
A pártpreferenciák bebetonozódásához az is hozzájárult, hogy a kampány során egyik fél sem tudott új színt vinni a küzdelmekbe. Az álláspontok unalmas, mantraszerű ismételgetése mellett nagyon extra helyi körülményeknek (korrupciógyanúk) kell előállniuk ahhoz, hogy valahol az uralkodó széliránnyal ellentétes választói akarat nyilvánuljon meg a vasárnapi voksoláson. A programok csatáját eleve lehetetlenné tette a pártok között már az induláskor megmutatkozó fajsúlybeli különbség. A korábbinál rövidebbre szabott kampány pedig tovább szűkítette a tartalmi kérdésekről folyó vita lehetőségét.
A választás amúgy is végtelenül leegyszerűsödött. A legtöbb helyen – hangsúlyosan a fővárosban – például arra, hogy az elmúlt nyolc évért felelőssé tett balliberális vezetés képviselői a helyhatóságokban se kerüljenek döntéshozói szerepbe. A főpolgármesteri posztra Orbán Viktor által már 2006-ban kiszemelt – az akkor még újrainduló Demszky Gábor mögött másfél százalékkal lemaradt – Tarlós István megválasztásával a kormányfő-pártelnök több legyet is üthetne egy csapásra. A volt óbudai polgármester azt a politikusi archetípust jeleníti meg, akire Orbánnak a legnagyobb szüksége van pozíciója további megszilárdítása érdekében. Tarlós formális függetlensége azt jelenti, hogy személyében – Pokorni Zoltánnal vagy Rogán Antallal ellentétben – nem támadhat az elnöknek pártbeli riválisa. Ugyanakkor képes azt az erőteret létrehozni, amelyben az új fővárosi vezetés számára a kormányfőhöz való lojalitás megkérdőjelezhetetlen faktum. A kormánypártok jelöltje a maga nyerseségében ugyancsak a kemény kéz politikáját képviseli, amelyre – a körülmények, az elmúlt évek korrupciókkal átszőtt fővárosi vezetése okán – ma különösen nagy fogadókészség mutatkozik a választók körében is. Tarlós a legutolsó mérések szerint akár kétharmadot meghaladó győzelemre is számíthat.
A rend, a rendteremtés kormánypárti hívószavaival szemben Budapesten a „szabadság városa” liberális szlogennel kampányoló szocialisták sokszor még a saját pártjukkal kapcsolatban is a rendetlenséget sugározták. Gyurcsány Ferenc és néhány sértett szocialista polgármester látványos különutassága mellett szinte az ajánlócédula-gyűjtés kezdetéig az is bizonytalan volt, ki lesz az MSZP főpolgármester-jelöltje. A maradékelven ringbe szálló Horváth Csaba főpolgármester-jelölti kampányában hangoztatott jóléti ígéretek (ingyenes tömegközlekedés, a devizahitelesek megsegítése) megalapozottságát pedig eleve megkérdőjelezte, hogy a jelölt maga is részese volt az elmúlt ciklus kudarcos fővárosi politikájának.
Horváth Csaba |
 „Tény, hogy egy kellemesebb külsővel könnyebb a belépő a politika és persze a média világába is” – vallott magáról tavaly a HVG portréjában a szocialista főpolgármester-jelölt. A 40 éves Horváth a reklámszakmában már bizonyított, kérdés, a hétvégi voksoláson mennyire lesz elég a snájdig megjelenés. Jól jöhetne a budapestiek meggyőzésében, hogy 1998-ban megszerzett szociálpolitikusi-szociológusi diplomájához a szakdolgozatát a középosztály rendszerváltás utáni elszegényedéséből írta. A főpolgármesteri kampányban már szerzett tapasztalatokat, amikor 1998-ban az MSZP akkori jelöltjét, Katona Bélát reklámozta. Igaz, nem különösebb sikerrel: a párt visszaléptette Katonát. Bár 1990-ben, a szabadmadár-szimbolika miatt, még az SZDSZ-re szavazott, később – amint azt a HVG-nek elmondta – ráébredt, hogy „konzervatív-liberális-pogresszív-baloldaliként” az MSZP áll hozzá közelebb. 2002-ben II. kerületi polgármester és országgyűlési képviselő lett, és bár 2006-ban polgármesteri posztját elvesztette, néhány hónappal később ő lett az oktatásért, a kultúráért és egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes. 2009 szeptemberében a botrányoktól sújtott BKV felügyeletét is ellátta, majd a fővárosi koalíció szakadásakor Budapest kormánybiztosa lett, államtitkári rangban – igaz, mindenféle fizetés, juttatás nélkül. Az országos politikába legfeljebb reklámszinten folyt bele, „az MSZP piros négyzetét kreatív módon én forgattam át egy háromdimenziós testté, amit aztán a kampányba be is építettünk”. Lokálpatriótaságát a pártban is megerősítették, amikor idén júniusban ő lett az MSZP budapesti elnöke. Több, a fővárossal kapcsolatos nagy ívű projektálma is élénk vitát gerjesztett – vagy éppenséggel gúnyos mosolyt fakasztott. Jóllehet helyi polgármesterként még korábbi, a Moszkva tér rendbetételére vonatkozó ígéretét sem tudta teljesíteni (igaz, az utolsó testületi napon elfogadtatta azt a kerületi szabályozási tervet, ami lehetővé teszi a tér átépítését), időnként bedobta az autósok számára fizetős Duna-alagút ötletét vagy azt, hogy – megfelelő felhatalmazás esetén – a rakpartból kétszer 8 kilométeres zöld sétányt varázsolna. Továbbá üvegkupolát húzna a Városliget fölé, és óriásplakátokon is reklámozott ötlete szerint 2013-ig fokozatosan díjmentessé tenné a tömegközlekedést. |
Számos korábbi sikeres szocialista városvezető eleve nem vállalta az újbóli megméretést (Nyíregyháza, Dunaújváros, Székesfehérvár), és több helyütt gyengíti a párt pozícióit, hogy volt és jelenlegi MSZP-sek egymással is megmérkőznek. Kétséges ugyanakkor, hogy a több városban függetlenként vagy valamilyen lokálpatrióta szervezet színeiben ringbe szálló szocialistáknak (például Szeged, Eger, XV. kerület) a piros szegfűs logó eltüntetésével jelentősen növekedtek az esélyei. Az pedig biztosan nem segített a 30 alatti korosztályban szinte mérhetetlen támogatottságú szocialistáknak, hogy kampányuk központi szimbólumának a – szinte kizárólag a netes kultúrában szocializálódottak számára ismerős – „like-tetszik” jelet választották.
[[ Oldaltörés (Hol lehet esélye az MSZP-nek?) ]]
Az ellenzék vezető ereje címre aspiráló MSZP-nek a jelek szerint leginkább néhány fővárosi kerületben, valamint Szegeden, Miskolcon és esetleg még Szombathelyen lehetnek polgármesteri reményei. A pártnál úgy számolnak, hogy a 23 fővárosi kerületből ötben van esélyük labdába rúgni: elsősorban a Tóth József által a tavasszal is megnyert Angyalföldön, Molnár Gyula révén a XI. kerületben, valamint a Terézvárosban, Kispesten, illetve Pesterzsébeten.
A függetlenként induló soroksári polgármester, Geiger Ferenc és az ős-ferencvárosi Gegesy Ferenc szintén okozhat kellemetlen perceket a budapesti fideszes jelölteknek. Ám ha utóbbiak közül bármelyik győzne is, szinte biztos, hogy Fidesz-többségű közgyűléssel kellene megtalálnia a közös hangot.
Jávor Benedek |
Mégsem lehet más a politika? A kampányidőszakokra jellemző blöffölés a jelek szerint nem idegen az LMP főpolgármester-jelöltjétől sem. Jávor Benedek a most zajló választási csatározások kezdetén egyenesen azt állította: esélye lehet akár Demszky Gábor székének megszerzésére is. Azóta persze kiderült, hogy az 1,7 millió lakosú Budapesten már a 27 ezer ajánlószelvény összegyűjtése is csaknem megoldhatatlan feladat elé állította a hazai környezetvédőket. A budapestiek egy része mindeközben még ha akarta, akkor sem feltétlenül tudta kopogtatócédulájával támogatni a főváros első zöld főpolgármester-jelöltjét. A megállás nélkül részvételi demokráciáról szónokló párt képviseletében ugyanis szinte lehetetlen volt eleven LMP-st találni a terepen. Pedig a több mint egy évtizedes környezetvédő múlttal rendelkező Jávor arcképével hitelesített, Élhető város című Budapest-program egy-két hóbortos ötlettől eltekintve (zenélő villamosok, feltámasztott utcaszínházak) jobb sorsra érdemes. A 76 oldalas agenda kitüntetett jelentőséget tulajdonít a levegőminőség javításának. Jávor például a Hungária körgyűrűn belül fekvő területekről kitiltaná a nehéz-tehergépjárműveket, egyszersmind visszavinné a villamost a Rákóczi útra, a Kossuth Lajos utcába és Óbuda legfőbb közlekedési útvonalaira. A 38 éves jelölt, aki egy évtizeddel ezelőtt egyike volt azoknak, akik odaláncolták magukat a Roosevelt téri fákhoz, hatalomra jutása esetén új közparkokat nyitna a Ferencvárosi és a Rákosrendező pályaudvaron. A hazai környezetvédelem filozófiai megalapozásában könyvszerkesztőként is szerepet vállaló, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jelenleg is tanító politikus az esélytelenek nyugalmával ígér egy sor további költséges projektet is a Moszkva és a Kolosy tér átépítésétől kezdve a BKV-jegyek árának 30-40 százalékos csökkentéséig. Mindezt új közteherből, a Belső-Budapest határán szedett behajtási díjból finanszírozná. A párt Észak-Csepel egyedülálló városszerkezeti adottságait elismerve indokoltnak tartja új városrész létrehozását a sziget spiccén. A főváros elhagyott ipari területeinek valamelyikén, az úgynevezett barna zónában pedig a Wekerle-telep mintájára környezettudatos mintaváros kialakítását is szorgalmazza Jávor Benedek és csapata. Akiknek akár a mérleg nyelvének szerepe is juthat még a Fővárosi Közgyűlésben, ha a Fidesznek vasárnap nem sikerül megszereznie az abszolút többséget. |
A főpolgármesterség mellett a nagyvárosok, megyei közgyűlések vezetésére abszolút esélyes Fidesz számára sem lesz mindenütt jutalomjáték a hétvégi megméretés. Kérdéses például Gödöllő elhódítása, ahol a várost húsz éve vezető Gémesi Györggyel szemben annak ellenére is állítottak kormánypárti jelöltet, hogy az MDF-ből még Bokros Lajos feltűnése előtt kilépett polgármester a tavasszal ígéretet kapott rá: ha nem indul a parlamenti mandátumért, az ősszel ő sem kap fideszes riválist.
Staudt Gábor |
 Nemzetbiztonsági kockázatot jelentő ügyvédbojtárt ajánl Budapest első emberének a Jobbik. Staudt Gábor karrierje a törtetők előmenetele: a 27 éves férfi már a középiskolában diák-önkormányzati elnök volt, később az ELTE jogi karán sem annyira a tudományokban, mint inkább – a párt számos vezetőjéhez hasonlóan – a HÖK-ben tündökölt, a kari önkormányzatot 2005-ben vezette is. Az egyetemi években lépett be a Jobbikba, amelynek megalakította és azóta is vezeti XXII. kerületi szervezetét. Listáról 2006-ban bekerült a helyi képviselő-testületbe, miközben 2002 óta tagja a kerületi német kisebbségi önkormányzatnak. 2007-ben átvett jogi diplomáját a pártban is kamatoztatja: az idén tavaszi országgyűlési választási programok szakmai koordinátora és a jogi kabinet elnöke, jelenleg az etikai bizottságot vezeti, a tavaszi országgyűlési választások után bekerült a törvényhozásba. Alapító tagja a bíróságon betiltott Magyar Gárda Egyesületnek – nem cáfolt hírek szerint ezért bukott el a C-típusú átvilágításon, ami miatt meghiúsult az a terv, hogy tagja, esetleg elnöke lehessen a T. Ház nemzetbiztonsági bizottságának. Az alapító tízek egyikeként a pártvezetés legfőbb támaszai közé számít. Kurátor a Jobbik bábáskodásával létrehozott Atilla Király Népfőiskolát működtető Kollégium a Jövőért Alapítványban. Nem adta föl civil hátterét: ügyvédjelölt Budatétényben, felettese Szirtes Edit, a kerület Jobbik-támogatású független polgármesterjelöltje. |
Kebelbéli ellenfelek, egykor a Fidesz–KDNP színeiben politizálók polgármester-jelölti indulása veszélyeztetheti a papírformát Nagykanizsán, Salgótarjánban, Komlón is. Székesfehérvárott pedig a korábbi szocialista polgármester, Warvasovszky Tihamér számvevőszéki alelnökké emelése után a megyei közgyűlés korábbi fideszes elnöke személyében támadt kihívója a pártközpont által a város élére szánt Cser-Palkovics Andrásnak. A Vácott és Érden külön jelöltek állításával próbálkozó – pártként mérhetetlen támogatottságú – kereszténydemokraták különutassága viszont csak megmosolyogtató vállalkozás. Érdemi alternatívát ők sem tudnak kínálni a Fidesz–KDNP-szövetséget esetleg csak félszívvel támogató választóknak.
DOBSZAY JÁNOS