Kis alkotmány kis koncepciója

Furcsamód inkább a KDNP, mintsem a Fidesz álláspontját látszik tükrözni egyelőre az új alkotmány koncepciója. A leendő alaptörvény bebetonozásának az ötlete például éppúgy az alkotmány-előkészítő bizottság kereszténydemokrata elnökétől származik, mint ahogy elsősorban Salamon László nevéhez köthető a parlament második kamarájának felállításáért folytatott, immár hónapok óta tartó küzdelem is.

Semjén és Salamon

Bánkuti András

 Az emberi életnek a fogantatás pillanatától kezdődő állami védelmét, ami szintén szerepel a múlt héten nyilvánosságra hozott tervezetben, elsősorban megint csak a 37 tagú KDNP-frakció szorgalmazza. A Fidesz 225 fős képviselőcsoportjának nagy része úgy látja, ez praktikusan az abortusz tilalmát, sőt büntetőjogi üldözését jelentené, amit politikai öngyilkosság volna bevezetni ma Magyarországon. A nagy ambícióval tevékenykedő, 63 éves Salamon szakértőként sem akárkiket alkalmaz az alkotmányozó testület szakmai stábjában. A 45 fős bizottság tagjaihoz hasonlóan tiszteletdíj nélkül dolgozó tanácsadók egyike az a Varga Zs. András volt legfőbbügyész-helyettes, aki szerint a királyság helyreállításának a lehetőségét is meg kellene vizsgálni (HVG, 2010. október 16.) az új nemzeti charta kidolgozása során, vagyis épp ezekben a hónapokban.

A Fidesz alkotmányozó prominensei kevésbé óhajtják a történelmi alkotmány felé venni az irányt. A Horthy-korszakban pár éves szünet után egyszer már feltámasztott felsőház ismételt felállítását a vezető kormánypártban sokan túlzásnak tartják, a Salamon-bizottság jövő heti ülésén ezért állítólag ki is fogják szavazni a végleges dokumentumból. A testület fideszes alelnöke, Gulyás Gergely fontosabbnak vélné, hogy az új alaptörvény kimondja a halálbüntetés tilalmát – a 29 éves jogász e véleményével azonban kisebbségben maradt a kormányoldalon. A miniszterelnök egyik alkotmányügyi tanácsadója, Szájer József brüsszeli fideszes képviselő pedig többek közt azt kifogásolja, hogy az állami zászlóra hivatalosan feltennék a koronás címert. E lépés kétségkívül megszüntetné a két nemzeti szimbólum több mint húsz éve fennálló „csendes pluralizmusát” Magyarországon. Míg a konzervatív jobboldal inkább a koronás címert, a liberálisok és a demokratikus baloldal elsősorban az alkotmányban most szereplő csupasz nemzeti trikolórt érezhette ugyanis eddig közel magához, annál is inkább, mivel az első és a második köztársaság idején állami zászlóként többnyire a dísztelen lobogót használták.

Nem lesz negyedik köztársaság – a tizenegy oldalas alkotmánykoncepciónak történelmi léptékkel nézve kétségkívül ez a legfőbb üzenete. A pár éve még félelnöki rendszer bevezetésének a gondolatával játszó Orbán Viktor hosszabb távon is a jelenlegi közjogi berendezkedés keretei között fogja levezényelni a „kétharmados forradalmat”. Nem lesz tehát sem közvetlenül választott államfő, sem nyolcéves elnöki ciklus, sem a Sándor-palotából irányított nemzetstratégiai kormányzás. A nemzeti együttműködés rendszerének becézett szisztéma „gránittalapzata” első látásra alig fog különbözni a zavarosnak mondott átmeneti korszak eddigi alkotmányos fundamentumától.

Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a harmadik köztársaság ezentúl is éppen olyan lesz, mint az elmúlt 21 évben volt. Sokat elárul a változások irányáról például az, milyen alkotmányos normákat kíván kihajítani a „közös hajóból” a jelenlegi vezetés. Az egyik ilyen „ballaszt” minden jel szerint az állam és az egyház szétválasztásának deklarálása lehet, amely már az interneten olvasható alkotmányszüzsében sem kapott helyet. Ugyancsak szükségtelen nehezéknek tekinti a hatalom újabban az Alkotmánybíróság (AB) legerősebb – törvénymegsemmisítő – jogosítványait is. Hogy e hatáskörét végül is elveszti-e, s ha igen, pontosan milyen terjedelemben a Donáti utcai bíróság, azt egyelőre sűrű homály fedi. Az alkotmánykoncepció eufemisztikusan csak annyit mond, hogy a testület „felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. Alkotmányellenesség esetén megállapítja annak jogkövetkezményeit.” Salamon elnök az alkotmány-előkészítők egyik novemberi ülésén sokat sejtetően felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ő már 2003-ban javasolta az AB törvénymegsemmisítési jogának megvonását a kétharmados törvényekkel kapcsolatosan.

A részletkérdésekről persze lesznek még viták, s néhány, ma még dugdosott rendelkezés is helyet kap majd a tervezetben. A jelenlegi dokumentumból hiányzik például a vasárnapnak mint munkaszüneti napnak a védelme, holott biztosra vehető e személyesen Erdő Péter bíborostól származó javaslat kodifikálása. Nem minden indítvány fut majd be ilyen simán. A fenntartható fejlődés elvére hivatkozva az alkotmány-előkészítő grémium közpénzügyekkel foglalkozó tagjai szerint azt is szükséges volna végre rögzíteni az alaptörvényben, hogy „egyetlen generáció sem hagyhat a következő generációkra több adósságot, mint amit ő maga örökölt”. Ugyancsak ők kőbe vésnék, hogy „az állam adóssága nem nőhet jobban, mint az infláció”. A puritán pénzügyi filozófiáról árulkodó sarkos tételek egyelőre azonban nem olvashatók a tervezetben.

Félig-meddig teljesítve a jelenlegi alkotmány híveinek igényét, az új alaptörvény több ponton csak precizírozni fogja a jelenlegi rendelkezéseket. Az államfőtől minden jel szerint megvonják a (soha nem használt) törvénykezdeményezési jogot. A 2006. őszi belpolitikai krízisre hivatkozva a köztársasági elnök súlyos belpolitikai válság esetén felhatalmazást kapna viszont arra, hogy feloszlassa a parlamentet. A jogásztársadalom régi kívánságát teljesítve a leendő nemzeti charta visszaállítja majd az 1896 és 1949 között már működött önálló Közigazgatási Bíróságot, s várhatóan hat évről kilencre emeli fel – a legfőbb ügyész mandátumához hasonlóan – a következő főbíró (régi-új nevén kúriai elnök) megbízatásának az idejét. Egy szépészeti beavatkozásra ugyancsak sor kerül: a koronás címert ezentúl tölgyfalevelek veszik majd körül az állam hivatalos jelvényén.

Az új alaptörvény paragrafusokba öntött majdani tervezetét az ellenzék a jelek szerint nem azért fogja elsősorban kritizálni, ami benne van, hanem azért, amit kihagynak belőle. A kormánypártok a dokumentum kidolgozása során voltaképpen az úgynevezett magalkotmány koncepcióját követték, vagyis számos forró téma szabályozását – a határon túli magyarok szavazati jogától kezdve az AB hatáskörének pontos meghatározásáig – későbbre halasztották. Ugyancsak a majdani kétharmados („sarkalatos”) törvények fogják meghatározni – az eddigiekhez hasonlóan – az alkotmányos jogok tartalmát is. E tekintetben rossz ómennek számít, hogy az alkotmánykoncepció olyan gyanús gumifogalmakkal operál – „közbiztonság”, „közegészség”, „erkölcsök védelme” –, amelyek 1989 előtt voltaképpen arra szolgáltak, hogy a magyar állam az emberi jogoknak csak a minimumát garantálja polgárainak.

BABUS ENDRE