A kormány betartja a kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentésére vonatkozó szabályt május 31-i hatállyal megsemmisítő alkotmánybírósági határozatot, de nem áll szándékában, hogy a határidőig moratóriumot vállaljon – így reagált Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára az Alkotmánybíróság (AB) határozata után. Lapunknak is ezt a választ ismételte meg a tárca, amikor arról érdeklődtünk, hogy a jelzett időpontig terveznek-e további elbocsátásokat, illetve számítanak-e ezzel kapcsolatban perekre. Bár a KIM csupán ismételte önmagát, illetve államtitkárát, de reagált, míg a többi megkeresett minisztérium semmilyen választ nem adott kérdéseinkre.

Nem dönthetett volna másként az Alkotmánybíróság – mondta lapunknak Drinóczi Tímea, a Pécsi Tudományegyetem Állami és Jogtudományi karának docense a kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentését lehetővé tevő, az AB által alkotmányellenesnek minősített, de május 31-ig érvényben lévő jogszabályról. Az alkotmányjogi tanszék vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy az Ab által alkotmányellenesnek ítélt jogszabályokat – főszabály szerint – a kihirdetést követő nappal semmisítik meg, de erre most nem kerülhetett sor. „A kifogásolt szakasz – ahogy az az indoklásban is szerepel – nem csak az elbocsátásra, hanem egy mondaton belül a lemondásra is vonatkozik. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot ez azt jelenti, hogy ennek a szabálynak a hiányában nem csupán elküldeni nem lehet valakit, de önként sem távozhat. Az AB-nek ugyanakkor jogszabály-módosításra nincs lehetősége, köztes megoldás nem volt, ezért kellett az egész szakaszt megsemmisíteni” – magyarázza az egyetemi docens. Hozzátette, hogy a jövőbeni időpont kijelölése – az alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelően – gyakoribb a taláros testület döntéseiben, mint a visszamenőleges hatályú megszüntetés.

A kérdésre, hogy miért van ez így, s nem sérül-e a jogbiztonság elve, azt mondja: éppen a jogbiztonság érdekében tartózkodik az Ab a visszamenőleges hatályú megsemmisítéstől. „Akit érint egy jogszabály, amelyet később alkotmányellenesnek ítélnek, joggal kérdezi, hogy miért nincs visszamenőleges hatálya az AB döntésének. A testületnek ugyanakkor mérlegelnie kell, hogy a jogszabály által létrejövő, erre épülő egyéb jogviszonyokat is érintené a megsemmisítés, amely így esetleg a jelenleginél komolyabb jogbizonytalanságot jelentene” – fogalmaz Drinóczi Tímea. A tanszékvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az AB – többek között – a legmagasabb rendű alapjogra, az élethez és emberi méltósághoz való jogra hivatkozva ítélte alkotmányellenesnek a kormánytisztviselők elbocsátásának szabályait, így a jogalkalmazónak erre tekintettel kellene lennie május 31-ig – azzal együtt, hogy a jelzett időpontig gyakorlatilag megvan a lehetősége az indoklás nélküli elbocsátásra, hiszen addig még hatályos a jogszabály.

Bánkuti András

Bár jogszabály és Ab-döntés nem kötelezi erre, erkölcsi kötelessége lenne a kormánytisztviselők foglalkoztatójának a törvény szellemének megfelelően eljárni, s vagy nem küldeni el senkit május 31-ig, vagy indoklást fűzni az elbocsátáshoz – ez már Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnökének véleménye. Bár egyes jogszabályok megsemmisítése esetén, a jogbiztonság miatt valóban szükség lehet egy jövőbeni időpont kijelölésére, ameddig felkészülhet a törvényalkotó és az alkalmazó az új helyzetre – mondja –, véleménye szerint ez most nem feltétlenül volt indokolt. „Az AB bármit megsemmisíthet, akár egy vesszőt is. Úgy gondolom, lett volna lehetőség a kihirdetés napjával való megsemmisítésre, legfeljebb egy darabig szüneteltek volna a felmentések. Az adott helyeztben ez jelentette volna a kisebb súlyú jogsérelmet, és a jogalkotó legalább rá lett volna kényszerítve, hogy mihamarabb új jogszabályt alkosson. A most alkotmányellenesnek ítélt törvényt egy köztársasági elnöki vétóval együtt is sikerült átverni körülbelül egy hónap alatt, így az új törvényre sem kellett volna talán túl sokáig várni” – véli a Helsinki Bizottság munkatársa.

Egyelőre azonban életben van az alkotmányellenesnek minősített törvény, s a jogorvoslati lehetőségek sora sem hosszú, ellenben igen időigényes. Az elbocsátás után 30 napja van a munkavállalónak, hogy munkaügyi bírósághoz forduljon, ha úgy véli, jogellenesen járt el a munkaadója az elküldésekor. Az indoklás nélküli felmentett munkavállalók (akár az AB-döntés előtt, akár azután, május 31-ig történt/történik elküldésük) azonban hiába hivatkoznak a perben arra, hogy egy alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály miatt veszítették el állásukat. A bíróság ugyanis csak az alapján ítélhet, hogy az eset idején milyen szabályok voltak érvényben. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti: bár kimondta az AB, hogy indoklás nélkül elbocsátani egy kormánytisztviselőt alkotmányellenes, ugyanakkor május 31-ig ezt következmények nélkül megteheti a munkaadó, esetünkben az őt foglalkoztató állam. Ugyanakkor – kivételes esetekben – itt is lehet mód arra, hogy mégiscsak indokolni kényszerüljön a munkaadó. „A jogszabály azt mondja, nem kell indokolni az elbocsátást, de ez nem jelenti azt, hogy az indokolás nélküli elbocsátás minden esetben rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül. Ettől még előfordulhat, hogy az elbocsátás nem jogszerű, s ebben az esetben munkaügyi bíróságon megtámadható a felmentés, hiszen ezekre az esetekre is igaz, hogy valós ok nélkül, csupán azért, mert nem szimpatikus valaki, vagy régóta van az adott pozícióban, elküldeni nem lehet, s ezt a tárgyalás során vizsgálni kell” – magyarázza Kádár András Kristóf.

Akkor is bírósághoz fordulhat a munkavállaló – indoklás ide vagy oda –, ha úgy véli, diszkrimináció történt. Ilyen esetekben ráadásul megfordul a bizonyítási teher, vagyis az egykori munkaadónak kell igazolnia a bíró előtt, hogy nem diszkriminatív megfontolások alapján, hanem egyéb okból küldte el a munkavállalót – vagyis mégiscsak indokolnia kell döntését. „Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy diszkriminációra hivatkozva akkor lehet pert indítani, ha egyrészt valakit hátrány ért, ebben az esetben nyilvánvalóan az, hogy felmentették. Emellett azonban egy védett tulajdonság is szükséges a perindításhoz, ilyen lehet valakinek a kora, terhessége vagy éppen a politikai szimpátiája” – mondja a Helsinki Bizottság munkatársa..

Ha a munkaadó mindent a törvényi előírásoknak megfelelően végzett, s diszkrimináció sem bizonyítható, akkor is van még egy lehetősége az elbocsátott kormánytisztviselőnek – hosszas és költséges úton – keresnie az igazát. A Helsinki Bizottság ugyanis az AB-döntés kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy bár kevés esély van a munkaügyi perekben nyerni, ha valaki kimerítette a jogorvoslat összes lehetőségét, akkor ő maga is fordulhat az Alkotmánybírósághoz. „Alkotmányügyi panasz formájában kérheti a testületet, hogy mondják ki az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét. Ha az AB kedvezően határoz – amit a február 15-i döntés fényében jogosan várhatnak a testülethez fordulók –, az érintett perújítási kérelemmel élhet. Így elérheti, hogy újratárgyalják az ügyét – immár az alkotmányellenes rendelkezés alkalmazása nélkül” – mondja Kádár András Kristóf.

Az AB ugyanis kétféleképpen gyakorolhat normakontrollt. Egyrészt absztrakt módon, amikor a hozzá érkező beadványok alapján egy jogszabályról eldönti, hogy alkotmányos-e vagy sem – ahogy történt most a kormánytisztviselőket érintő törvénnyel. A másik eset azonban az, amikor valaki saját, egyedi ügyével fordul hozzá – ilyen esetekben akár visszamenőleges hatállyal is értékelheti a beadványban foglaltakat, s ez egy perújítás alapja lehet. „Az AB esetjoga nem egyértelmű abban a kérdésben, hogy ha egy jogszabállyal kapcsolatban már elvégezték az absztrakt normakontrollt, akkor az utóbb ugyanazzal a rendelkezéssel kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszok vizsgálhatók-e, vagy az eset úgynevezett ítélt dolognak (azaz már eldöntött és ezért nem vizsgálható ügynek) minősül. Egy korábbi hasonló esetben az ítélt dologra hivatkozva a testület elutasította az alkotmányjogi panaszok vizsgálatát, de az akkori döntéshez öt különvéleményt csatoltak, vagyis erősen megosztott a testület a kérdésben. Elképzelhető ezért, hogy változna a gyakorlat, hiszen nehezen tartható, ha éppen arra hivatkozva tagadják meg a védelmet a hozzájuk fordulóktól, hogy ennek a jogszabálynak az alkotmányellenességét már megállapították” – hangsúlyozza a társelnök.

A köztisztviselők elbocsátását is ugyanilyen módon szabályozta a parlament, így vélhetően ezzel kapcsolatban is várható döntés az AB-től. „A testület a konkrét beadványokat vizsgálja, s annak alapján dönt az alkotmányellenességről. Célszerű lenne egy olyan beadvánnyal fordulni az AB-hez, amely a kormánytisztviselőket érintő döntés érveit használja fel” – mondja Kádár András Kristóf.

Az Alkotmánybíróság szóvivője azt közölte lapunkkal: bár a köztisztviselői törvényre vonatkozó beadványok már érkeztek, a mostani AB-döntésre hivatkozó még nem.