Zsúnyi Illés Bácskában, Temerinben születtet, s1944-ben települt át Magyarországra, ahol az év decemberében, tizennyolc évesen oroszok fogságába került. A kivégzést alig tudta elkerülni, tíz évre ítélték. 1953-ban került haza, Magyarországra, 56-ban házassága révén Nagydorogra, ahol ma is él.

A Gulagon töltött évekről írt könyve, a Nehéz idők már ötödik kiadásánál tart. Zsúnyi Illés rendről rendre magán kiadásban jelenteti meg, hogy általa minél többen megismerjék a történteket, és így állítson emléket egykori sorstársainak. Most, egy újabb mementóként, emlékharang öntését támogatná.

Sebestyén-Molnár Árpád plébános elmondta, hogy az 1934-ben épült római katolikus templomuknak nincs nagy harangja, csupán két "kicsi", egy körülbelül húsz 20 és egy 130 kilós. A település kiterjedése nagy, a harang hangja nem tölti be a teret, a templomtól távol nem hallani, ha harangoznak. Az egyházközségnek nincs pénze harangra, az elszomorító állapotban lévő plébánia felújítása köti le figyelmüket.

Zsúnyi Illés, aki buzgó híve a katolikus egyháznak, egymillió forintot ajánlott fel új harang öntésére, ám azzal a kéréssel megtoldva, hogy az ne csak a nagydorogiakért szóljon majd. Ő maga kilenc évig volt a Gulag fogja, sok társa vele ellentétben nem tért haza - nekik szeretne emléket állítani.

„Olyanokért szólna, akikért harang még soha sem szólt, mert anélkül temették, kaparták földbe azokat, akik megfagytak, belepusztultak a kínokba vagy leölték őket” – sorolta a pap. Ahogy Zsúnyi Illés könyvében fogalmazott: „Csontjaik küszködnek a szibériai zord hideggel, és sírjaik az ismeretlenség homályába vesztek. Hantjukon soha nem volt virág, s könny sem öntözte sírjaikat.”

A plébános szerint ez a kegyeletteljes mementó még nem valósult meg sehol, nem készült még sehol emlékharang: ha ez Nagydorogon megtörténne, az azért lenne jó, mert "Illés bácsi személyében ott hiteles tanúja él még az eseményeknek". Sebestyén-Molnár Árpád azt is elárulta, hogy nem túl optimista, bár még reménykedik, hogy teljesül egy munkatábort megjárt idős ember utolsó, önzetlen kívánsága. Közlése szerint a megfelelő méretű és minőségű harang 4,6 millió forintba kerülne. Zsúnyi Illés útmutatásai alapján levelek tucatjait küldte el, segítséget kérve, de máig nem találtak támogatóra, sokan még csak válaszra sem méltatták őket.

A ma 85 esztendős egykori fogoly fizikai ereje már nagyon megfogyatkozott, nem úgy szellemi frissessége. Felidézte a hatvan évvel ezelőtti eseményeket, mesélt fogságba esésének történetéről, arról a végtelen hosszúnak tűnő utazásról, amelynek végén Szibériában találták magukat, az ott töltött évekről, amelyek alatt az éhezés, a hideg, az embertelen körülmények és a kegyetlen fogva tartók tizedelték soraikat.

Zsúnyi Illésnek – fedte fel a nagydorogi plébános – nem a mostani az első önzetlen felajánlása. Elsősorban az ő buzgalmának köszönhetően épült fel a szomszédos Pusztahencse temploma: nyugdíjasként minden erejét és tudását a szervezésnek, építésnek áldozta. A templomot 1990. augusztus 19-én szentelték fel.