Villámgyorsan a maga képére formálta a magyar alkotmányos demokráciát a kétharmados többséggel kormányzó Orbán Viktor, legalábbis autokratikus színezetet adott a jogállamnak. Az utóbbi kilenc hónapban a végrehajtó hatalom a „közérdek” és az „igazságosság” oltárán sok mindent feláldozott, miközben hatékonyabbá akarja tenni az államot.
Mind kaotikusabb az új alkotmány kidolgozásának folyamata. Habár az Országgyűlés Salamon László vezette különbizottsága még tavaly karácsony előtt letette az asztalra a leendő társadalmi szerződés 13 oldalas koncepcióját, aminek alapján gőzerővel folyik a normaszöveg tervezetének a kidolgozása a közigazgatási és igazságügyi tárcánál, Orbán Viktor kormányfő most mégis úgyszólván elölről indítja az egész folyamatot a nemzeti konzultáció múlt heti meghirdetésével. A közvélemény szondázása egyszer pedig már megtörtént. A Ház alkotmány-előkészítő testülete eleve szakmai és laikus vélemények (több hónapon át tartó) begyűjtése után foglalta írásba a jelen pillanatban még hivatalosnak tetsző verziót. Más kérdés, hogy a parlamenti plénum mindeddig nem tárgyalta meg az alkotmányszüzsét, így formálisan felhatalmazást sem tudott adni a végrehajtó hatalomnak a konkrét tervezet kidolgozására.
A Szájer József fideszes EU-képviselő vezényletével összeállítandó, minden egyes háztartásba elküldeni kívánt alkotmányozási totó nyilván az új konstitúció megalkotásának demokratizmusát lesz hivatott még egyszer aláhúzni. Ennek azért érezheti szükségét a koalíció, mert az ellenzék (nevezetesen az MSZP és a Jobbik) egyre makacsabbul ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotmányt ne a parlament, hanem közvetlenül a választók fogadják el. Halálbüntetés, a magyar föld forgalomképtelenségének deklarálása, Szent Korona-tan – Orbánék vélhetően e jobboldali és rendpárti toposzok esetleges felvetése miatt óvakodnak a népszavazás kiírásától, ami pedig a Fidesz politikai filozófiája alapján kétségkívül logikus volna. Elképzelhető, hogy a kormányzat tart az ígéretlicit beindulásától a szociális jogok esetében is.
A nemzeti konzultációt részben ugyanazok vezetik, akiket tavaly nyáron Orbán alkotmányozási tanácsadónak felkért, s akikről azóta sem tudni igazán, mit is javasoltak a kormányfőnek. Szájeren és Pálinkás József akadémiai elnökön, az első Orbán-kormány miniszterén kívül még két Fidesz-közeli személyiség, Járai Zsigmond volt jegybankelnök és Csák János londoni nagykövet vesz részt a vállalkozásban. A testület ötödik tagja az MSZP-renegát Szili Katalin exházelnök, aki ezzel lényegében csatlakozott a Bihari Mihály-, Warvasovszky Tihamér-, Pozsgay Imre- és Szűrös Mátyás-féle vonalhoz, vagyis a Fideszhez átállt volt baloldali prominensek csoportjához.
A formális logika azt diktálta volna, hogy Magyarország első uniós elnökségének idején, 2011 első felében legalább átmeneti belpolitikai fegyverszünetet kezdeményezzen a kabinet. Súlyos érvek szólnak amellett, hogy e kivételes periódusban, amihez hasonló legközelebb csak 2025 táján következhet majd el, a sikeres magyar elnökségnek lett volna indokolt alárendelni itthon lehetőleg minden érdeket. Az eredményes uniós szerepvállalás tekintélyt szerezhet a kormánynak, és bizalmat ébreszthet Magyarország iránt. Orbán Viktor ehhez képest éppen 2011 első napjára időzítette a politikáját a nemzetközi színtéren is súlyosan kompromittáló médiatörvény hatálybaléptetését. A jövő héten kezdődő tavaszi parlamenti szezon első hónapja pedig a gazdaságpolitikai csomag meghirdetésének az időszaka lesz. Március közepétől április 25-éig az alkotmányozó nemzetgyűlés idején ugyancsak a legnagyobb fordulatszámmal működik majd a parlament gépezete. Annak érdekében, hogy egyetlen év alatt lezáruljon a közjogi rendszer korrekciója, 2012 elejétől pedig az új sarkalatos törvények is életbe lépjenek, Orbán két végén égeti a gyertyát.
Pedig az új alaptörvényről folytatott „nemzetgyűlési” vita újabb súlyos konfliktusokhoz vezethet, kivált ha csak kormánypárti támogatással fogadják majd el a dokumentumot. Hogy a nemzeti konzultáció ürügyén milyen változtatást kíván majd végrehajtani a kormányfő az alaptörvény tervezetén, az csak lassan körvonalazódik. Az államadósság mértékének alkotmányos maximálását (ami a német és a lengyel minta követését jelentené) Orbán mindenesetre már kilátásba helyezte. Az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságában gyanúsan nagy volt a csend a bírósági önkormányzat, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács körül is, holott annak felállítását 1997-ben a komplett jobboldal élesen ellenezte. S persze változatlanul ketyeg az időzített bomba az Alkotmánybíróság (AB) alatt, amelyről egyelőre azt sem tudni, hogy a jövőben is megsemmisítheti-e majd az alkotmányba ütköző törvényeket.
Vérmes reményeket az eddigi közjogi berendezkedés hívei aligha táplálhatnak. Orbán kilenc hónap alatt szisztematikusan számolta fel a súlyok és ellensúlyok kifinomult rendszerét, s szedte szét a hazai alkotmányos mintademokráciát. Mikor, ha nem most? – egy-egy kemény intézkedés kapcsán, mint hírlik, így ösztökélik egymást a kormányüléseken a miniszterek. Azt a kisebbfajta közjogi forradalmat, amit első kormányzása idején Orbán még csak megkezdett, a Fidesz alapító generációjához tartozó Körösényi András politológusprofesszor már annak idején a populista demokrácia megteremtéseként értékelte a Századvég című folyóiratban. Pártjának tavalyi kétharmados választási győzelme óta a kormányfő ennek a vezérdemokráciaként is emlegetett kormányzati berendezkedésnek a kifejlett változatát is megteremtette. Hozzá lojális vezetők (jelentős részben volt fideszes káderek) kinevezésével egymás után foglalta el a Sándor-palotát, a Legfőbb Ügyészséget, az Állami Számvevőszéket, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, a Gazdasági Versenyhivatalt és az új médiahatóságot. Az AB hatáskörét megtorlásként formálisan a parlament csonkította meg, miután a bírák egy törvény kapcsán ellent mertek mondani a kormányzó hatalomnak. Egyáltalán nem biztos, hogy a konkurens hatalmi központ megfegyelmezése ezzel végképp be is fejeződött. A Fidesz által még ellenzékben kikövetelt független Költségvetési Tanácsnak ugyancsak vége, elnöke január utolsó napjaiban jelentette be a távozását. A koalíció tavaly nyár óta havi rendszerességgel módosítja aktuális érdekeinek megfelelően az alaptörvényt, többnyire nem is a kabinet, hanem egyes kormánypárti képviselők indítványára. A harmadik köztársaság intézményes rendszere mára annyira képlékennyé vált, hogy a kormányfő a napokban – anélkül, hogy különösebb felhördülés kísérte volna kijelentését – közölte: „nem érdemes abban bízni, hogy az AB megváltoztathatja az új (nyugdíj)rendszert”.
A politikai intézmények korrekciójára, illetve az alkotmányos szervek megszállására nem előzmények nélkül került sor. Néhány tekintélyes, s nem is okvetlenül azonos világnézetű jogász és politológus kutató – például Pokol Béla, Ágh Attila, Sárközy Tamás – már legalább egy évtizede hangoztatja, hogy Magyarországon a rendszerváltás időszakában túl sok hatalmi központtal
extrém módon széttagolt állami struktúra jött létre. Ez – állítják – jelentős mértékben korlátozza a kormányok cselekvési szabadságát és az államapparátus teljesítőképességét. Az MSZP szakértői garnitúrájához tartozó Ágh például már az ezredforduló idején arra az álláspontra helyezkedett, hogy a túlságosan sok vétóhellyel rendelkező magyar demokrácia előtt lényegében két út áll, a különböző hatalmi központok hatásköreinek összecsiszolása vagy a központi kormányzat megerősítése. A Fidesz elnöke 1998-ban, majd 2010-ben is ezen a második úton indult el. Orbán, kétharmados többségével élve, ám időnként a tudatos félelemkeltés eszközétől sem visszariadva, fokról fokra gyűrte maga alá a konkurens hatalmi intézményeket – talán csak a Magyar Nemzeti Bankot és a bíróságokat kivéve.
Az alkotmányos gépezet fölötti meghatározó befolyás megszerzésével párhuzamosan a második Orbán-kabinet kétségkívül ambiciózus társadalom- és gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtásába fogott. A fideszes „populista demokrácia”, amelynek egyértelműen negatív értelmezését egyes hazai politológusok ma már megkérdőjelezik, többek közt mindenkinek munkahelyet és megfelelő közszolgáltatásokat ígér, valamint közbiztonságot és életlehetőségeket az elszegényedett kistelepüléseken. A negyedik évtizede tartó demográfiai krízis hatásának csökkentése érdekében a kormány ez évtől megkezdte kivonni a gyereknevelés költségeit az adózási terhek alól (elsőként a három- és többgyerekes munkavállalók esetében). A nemzet egészének a kohézióját erősíti a két és fél millió határon túli magyar számára az anyaországi állampolgárság felvételének a lehetősége is. Egy volt államtitkár, az ugyancsak az eddiginél komfortosabb közhatalom kialakítását szorgalmazó Pulay Gyula közgazdász egy tanulmányában nemrég úgy fogalmazott, hogy Magyarországon a kezdetben vonzónak tetsző (csupán moderátorszerepre vállalkozó) éjjeliőr állam helyett inkább afféle fekvőrendőr állam épült ki, amely meg akarja ugyan akadályozni a „rosszat”, de könnyűszerrel átléphető, megkerülhető.
Az Orbán-féle kétharmados forradalom első kilenc hónapjában a „közérdek” és az „igazságosság” oltárán nemcsak számos független intézmény vérzett el, hanem több jogállami axiómának tetsző alkotmányos előírás is. Ennél már csak az meghökkentőbb, amikor a miniszterelnök – régi szokása szerint – saját politikai elképzeléseit rendre a választók akarataként próbálja az embereknek eladni, a „nemzeti egyetértés rendszerétől” kezdve egészen a nyugdíjak „megvédelmezéséig”.
BABUS ENDRE
Belső feszültségek, rég elvétett politikai ritmus, tévedhetetlensége látszatát veszítő vezető – számos jel szerint mély sebeket ejt a Fideszen, hogy Magyar Péteren nem tud fogást találni. Forrásaink szerint a közvélemény-kutatások miatt nő a feszültség a pártban, de az egység még nem bomlott meg.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
A MagNet Bank helyi fiókját próbálták meg kirabolni. A rendőrség keresi az elkövetőt.
Még lakat sincs a kapun.
