Az egyházak hitvallásából eredeztetett erkölcsi parancsokat testálna több területen is az alapvetően világias magyar társadalomra a Fidesz–KDNP. A koalíció hittérítő buzgalmának hitelessége megkérdőjelezhető.
Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt, régi világot képviselnek, amely soha többé nem fog visszatérni Magyarországra – mondta Orbán Viktor a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán. Tévedett – vagy időközben meggondolta magát. A fideszes politikusok, akik hajdan előszeretettel használták a „keresztény kurzus” kifejezést Antall József kormánya működésének jellemzésére, ma már legfőbb szövetségesként tekintenek az általuk egykor gúnyolt kereszténydemokratákra. Orbán – akit Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter 1992 februárjában még azért rótt meg a parlamentben, mert „ha kormányoldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás elhangzik, akkor a Fidesz frakcióvezetője itt mögöttem elkiáltja magát, hogy térdre imához, vagy hogy énekeljük el a Himnuszt” – ma már jóval többet tesz a történelmi egyházak társadalmi tanításához illeszkedő törvények megszületéséért, mint az egykor általa klerikálisnak bélyegzett Antall-kabinet. Pedig ma nincs olyan kényszer, hogy a KDNP nélkül – amely kizárólag a Fidesz pártfogásának köszönheti, hogy még a színen van (lásd Keresztutak című írásunkat) – ne lenne kormányzóképes erő.
A kereszténydemokraták a tavalyi választások óta a történelmi egyházak afféle szakszervezeteként transzmissziós szíj szerepet töltenek be a koalícióban. De Orbán egy ideje maga is különös fogékonyságot mutat a KDNP által pártfogásba vett témák iránt (HVG, 2010. december 4.), amelyek így a Fidesz hivatalos célkitűzéseivé váltak. Ennek eredményeként az egyházak egy sor olyan „vívmányban” is részesültek, amelyeket korábban nem kértek. Az Orbán-kormány tavaly például kötelezettséget vállalt a járadékkiegészítés bevezetésére, amely a katolikusoknak évi 5 milliárd forint többlettámogatást jelent az idők végezetéig. Eközben számos egyházi iskola még a normatív támogatáshoz sem jut időben hozzá, amire – mint mondják – még a szocialista kormányok idején sem igen volt példa.
Az egyházak által képviselt értékek állami elismerését a kormány tavaly jogszabályi szinten – a katolikusokkal kötött megállapodásban – is deklarálta. Ugyanez a szándék fejeződött ki abban, hogy Orbán a kereszténydemokraták hitbizományává tette az oktatáspolitikát. A hajdan az állampárt oktatási tárcájánál dolgozó, világnézeti ügyekben a rendszerváltás után „megvilágosodott” Hoffmann Rózsa államtitkár jelentős részben az egyházi iskolák tanáraiból verbuvált gárdával állította össze az új közoktatási törvény tervezetét. A jövőben az állami, önkormányzati iskolarendszerben is elvárás lesz, hogy az ismeret- és az értékközvetítés – ahogy a tárcánál mondják – „kéz a kézben járjon”. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője a napokban a Magyar Nemzetben úgy fogalmazott, hogy a tanulás továbbra is szabad lesz, „a tanítás szabadságát viszont korlátozni kell”. Ennek részleteit a kidolgozás alatt álló új nemzeti alaptanterv tartalmazza majd.
Az irányokat illetően nem sok kétséget hagyott a parlament a nemzeti összetartozás napja iskolai bevezetését megalapozó, a trianoni békediktátumról megemlékező törvény elfogadásával, amely az első kísérlet volt Isten nevének jogszabályba foglalására. „Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura” – szól a törvény preambuluma. A Trianon-törvény elfogadása után akár meghátrálásnak is tűnhet, hogy Isten neve az új alkotmány tervezetébe már csak áttételesen, a Himnusz első sorának beidézésével kerülne be.
Vallási credókat, „hiszekegyeket” idéz az új alaptörvény Nemzeti hitvallás című bevezető része is. A szakrális utalás az új hatalom egyfajta üdvtörténeti küldetését hivatott jelezni. S bár a KDNP-s Salamon Lászlónak a kétkamarás parlamentre vonatkozó ötletét – amely újra intézményesítette volna az egyházak részvételét a törvényalkotási folyamatban – a Fidesz elvetette, az Országgyűlés arra készül, hogy elmossa a határokat a köztársasági, illetve az archaikusabb államformák között. A „Köztársaság” nélküli Magyarország elnevezés tág teret ad arra, hogy a kormány az 1946 előtti közjogi berendezkedéshez közelítő változat felé terelje az államhatalmi intézményrendszert. Ebbe az irányba mutat az olyan, múltba révedő közjogi fogalmak felélesztésének szándéka is, mint a vármegye vagy a kúria.
Bekerülne az új alaptörvénybe a kereszténység is, amelyről a veretes szöveg „nemzetmegtartó erőként” emlékezik meg. Ezzel azonban olyan kultúrtörténeti szövegkörnyezetbe ágyazza a fogalmat, ami épp annak lényegét torzítja el. A kereszténység ugyanis mindenekelőtt vallás, a szónak abban az értelmében, hogy az Isten és az ember közötti bensőséges kapcsolatot jelenti; kívülálló tehát nem illetékes, és nem is képes a megítélésére, világi jogszabályban pedig eleve kifejezhetetlen. A kereszténység semmit nem nyer azzal, hogy egy banális mondatot belefogalmaznak róla az alkotmányba. Sőt, úgy tűnik, inkább ront a helyzetén, hiszen ezt egy politikai irányzattal igyekszik azonosíthatóvá tenni.
Feltűnő ugyanakkor, hogy – ellentétben az Antall-kormány retorikájával, amely még következetesen zsidó-keresztény gyökerekről beszélt – a második Orbán-kormány csak a kereszténységet nevesíti olyan történelemformáló erőként, amely meghatározta Európa, és benne Magyarország arculatát.
A készülő alkotmány azt a képet igyekszik sulykolni, mintha a mai Magyarország Európa egyik legvallásosabb országa lenne. Pedig a két évvel ezelőtti kötcsei polgári találkozón még Balog Zoltán lelkész, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke is azt hangsúlyozta, hogy jó, ha az emberek egyharmada érti ma Magyarországon „a keresztény nemzeti gondolkodás nyelvét”. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a rendszerváltás óta végzett szociológiai kutatások szerint az emberek elenyésző része gyakorló keresztény (lásd ábránkat), akkor még a Balog által említett egyharmados arány is túlzó. Innen nézve különösen anakronisztikus az a fajta hittérítő buzgalom, amellyel a kormány tagjai, köztük a magánéletükben sokszor egyáltalán nem keresztényi elvek szerint élő politikusok (például magukat katolikusnak mondó, mégis elvált, illetve a hétköznapokban előszeretettel trágárkodó honatyák) olyan törvényi környezet kimunkálásán dolgoznak, amelyben erkölcsi elvek alapján ítéltetnének meg bizonyos cselekedetek. Ilyen alapból kiindulva ad absurdum még az is előfordulhatna, hogy világi törvény büntesse a házastársi hűség megszegőit, amely fogalmat az előző ciklusban a szocialisták kigyomlálták ugyan a polgári törvénykönyvből, ám most – igaz, általános megfogalmazásban, mint a családi és nemzeti összetartás egyik alapvető értéke – az alkotmányba is bekerülne.
A Fidesz persze nagyon is tisztában van azzal, hogy nem mehet büntetlenül szembe a választói elvárásokkal. Ezért, egyelőre, nem is nyúlnak például az abortusz – a KDNP által egyébként túlságosan liberálisnak tartott – szabályozásához. Az új alkotmányba viszont olyan megfogalmazás kerülne, amelynek segítségével a „piszkos munkát” – az abortusztörvény alkotmányellenességének kimondását – könnyen átháríthatják a taláros testületre. A magzat élethez való jogát ugyanis az új alkotmány nem deklarálja majd, ellenben kimondja, hogy a magzat életét a fogantatás pillanatától védelem illeti meg.
A házasság kérdésében is azonosult a kormány a történelmi egyházak álláspontjával. Fidesz-körökben már vicc is született, miszerint: a házassághoz a jövőben „két igen, és két nem” kell (utóbbin azt értve, hogy csak férfi és nő léphet törvényes frigyre). Abban viszont már a koalícióban is ellentmondás van, hogyan ítéljék meg a gyakorlatban a „melegügy” kezelését. Amikor például idén februárban a Budapesti Rendőr-főkapitányság a homoszexuálisok felvonulását korlátozó rendelkezést hozott, a KDNP üdvözölte a döntést, míg a fideszes Szájer József öngólnak nevezte.
Továbbra is nyitott kérdés ugyanakkor a polgári és az egyházi esküvő egyenjogúsítása. A Fidesz hol akarja, hol visszatáncol attól, hogy a templomban kimondott igen jogilag is érvényesítse a házasságot. Utóbbi egyébként nem az egyházak követelése volt, sőt egy időben kifejezetten tiltakoztak is ellene, például azért, mert az adminisztrációs pluszterheket hárítana rájuk. Elvi okokból is fenntartásokkal kezeli a katolikus püspöki kar azt a Szőcs Géza kulturális államtitkár által bedobott ötletet is, hogy építsék vissza az egykor a Városliget szélén állt, 1951-ben lerombolt Regnum-templomot (HVG, 2011. március 5.). Erre nemcsak kereslet nincs – hiszen a környék meglévő templomai még vasárnap sem telnek meg –, de attól is tartanak, hogy a Jobbik által is szorgalmazott templomépítés megvalósulása esetén a hely szélsőjobboldali kultuszhellyé változna.
Sokáig úgy tűnt, az esetleges népharag és a kieső adóbevételek kockázata visszatartja a kormányt attól, hogy a régi KDNP-sek követelését megvalósítva megtiltsák az üzletek vasárnapi nyitva tartását. Az utóbbi hetekben azonban már e téren is puhulni látszanak a fideszes álláspontok. A kabinetnek most azt kell mérlegelnie, mivel vállal nagyobb rizikót: ha szembenéz a fogyasztók esetleges nemtetszésével, és 24 órára lakatot tetet az üzletekre, vagy attól tartva, hogy a KDNP ettől teszi függővé az alkotmány megszavazását, mégis enged.
A jövőre nézve nem túl biztató jel, hogy a kormány eddig lényegében csak egyetlen ügyben nem adta be a derekát a KDNP-nek: a Nemzeti Színházat vezető Alföldi Róbert annak ellenére a helyén maradhatott, hogy a kereszténydemokraták a választások óta követelik a menesztését. Az idő előtti direktorváltást (Alföldi mandátuma 2013-ban jár le) egyébként nemrég már Halász János, a szaktárca parlamenti államtitkára sem zárta ki, csupán annyit mondott, hogy a döntést gondos előkészítésnek kell megelőznie.
DOBSZAY JÁNOS
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
A Michelin-csillag után egy újabb elismerést sepert be az Őrségben található Pajta.
2023-ban még 4,1 milliárdot termelt az állami támogatásokkal kitömött lánc.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
Új helyzet van.
