Képviselői juttatások: megemelik a magukét

Képmutató és bonyolult – minden politikai oldalon így írták le az utóbbi években a parlamenti képviselők 1990-ben kialakított javadalmazási rendszerét. Tiszta lesz és világos – ígérte kétharmados országgyűlési többsége birtokában a Fidesz–KDNP, amikor az idén nekifogott a juttatási rend teljes átalakításának. Mivel a munkálatokat Lázár János Fidesz-frakcióvezető irányította, biztosnak látszott a siker: a 232 ezer forintos havi bruttó alapdíjat a helyettes államtitkári szintre (most 750 ezer forint) ígérték emelni 2012. szeptember 1-jétől, azzal, hogy megszűnnek az ilyen-olyan pótlékok, megrostálják a kedvezményeket, megszüntetik a trükközési lehetőségeket (HVG, 2011. október 1.).

A sokszor szolgalelkű szavazatnyomóként viselkedő kormánypárti képviselők most ellenálltak. Pontosabban az ötlet fizetésemelési része elnyerte a tetszésüket, ám a megszorítások már nem voltak a kedvükre. Így aztán Lázár hosszas egyeztetésekre kényszerült frakciótársai és szövetségesei körében, hogy végül megszerezze a kétharmadhoz szükséges igen voksok ígéretét – sarkalatos törvényről lévén szó, ez kell az ellenzék nélküli biztos sikerhez. Ezért azonban komoly árat kellett fizetnie a frakcióvezetőnek.

Több településről származó lisztadomány a nemzet kenyere elkészítéséhez

Túry Gergely

Kevésbé képmutató és kevésbé bonyolult – így jellemezhető a múlt pénteken beterjesztett Lázár-javaslat. Az ígért képviselői fizetésemelés bekövetkezik, a frakcióvezetők pedig „legfeljebb” miniszteri, a helyettesek és a bizottsági elnökök államtitkári javadalmazást kaphatnak (ami 1,2 milliós, illetve 997 ezer forintos havi plafont jelentene). A jövőben azonban csak kivételes esetben húzhatna törvényhozó máshonnan állami fizetést, a felmentettek – például a kormánytagok, a kormány- és miniszteri megbízottak – pedig csak törvényhozói fizetésük 30 százalékát vehetnék fel. Egyértelművé tennék azt is, hogy „az országgyűlési képviselő a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak, tiszteletdíja nem önálló tevékenységből származó, járulékalapot képező jövedelemnek minősül” (most az önálló tevékenységre vonatkozó szja-szabályok alapján fizetik a közterheket).

A pénzben kiutalt jelenlegi fizetéskiegészítések megszűnnek, ám azokat – jórészt a kormánypárti frakciók nyomására – ingyenes juttatások pótolják. Nem lesz választókerületi pótlék, de a képviselők – túl azon, hogy a tömegközlekedéshez nem kell jegyet-bérletet venniük – benzinkártyát kapnak, amivel lakóhelyüktől, választókerületüktől függően havi 2–5 ezer kilométert autózhatnak. Korlátozás ebben is lesz: akik például önkormányzati vezetőként költségátalányt kapnak, nem használhatnak majd parlamenti üzemanyagkártyát. A fővárosi irodán kívül választókerületi is jár a Ház tagjainak (telefon-, internet-, tévé-előfizetéssel), s a minimálbér 30 százalékáig az Országgyűlés Hivatala állja a mobiltelefon-számlát. Törlik a most havi 116 ezer forintos szállásköltség-támogatást is, ám minden törvényhozó – ha neki vagy vele élő közeli hozzátartozójának nincs fővárosi lakóingatlana, illetve ő nem kapott szolgálati lakást – igényt tarthat 35–50 négyzetméteres budapesti ingatlan használatára a rezsi ellenében, de választható – nem állandó tartózkodásra – szállodai szoba is.

A segítők száma nő majd, az eddigi egy helyett hármat alkalmazhatnak a képviselők, ebből az egyik politikai tanácsadó lehet, egy pedig választókerületi munkatárs. Számukra összesen a mindenkori képviselői tiszteletdíj 65 százaléka számolható el majd – nettóban, vagyis járulékok vagy számlás konstrukciónál áfa nélkül (a hármak egyikét a választókerület önkormányzata, országos listás képviselőknél az Országgyűlés Hivatala fizeti). 

 Nem kétséges, hogy a fizetésemelésre szükség volt, hiszen a magyar alapdíj nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. Lázár hivatkozik is arra, hogy a környező országokban jóval több a tiszteletdíj (havi 450 ezer forintnyitól indul, de van, ahol 1,2 millió forintnyi). Ez persze csalóka, hiszen a magyar törvényhozók többsége nem az alapdíjából él – most is elérhető egymillió forint fölötti országgyűlési jövedelem a pótlékok révén (HVG, 2011. március 19.). A Lázár-verzió aligha lesz komoly támadások célpontja a vita során. Biztosra vehető például, hogy az ellenzék óvakodni fog a kiadásnövelő módosító indítványoktól. Ugyanakkor megeshet, hogy politikai megfontolásokból az oppozíció egy része nemet nyom majd vagy tartózkodik a végszavazáskor.

Hogy a „jó és olcsó államot” ígérő Fidesz valóban takarékosabb törvényhozást teremt-e ezzel a javaslattal, még nem tudható. Eleinte aligha. Országgyűlési jóváhagyás esetén a költségek 2012 őszétől megugranak, ám a parlamenti létszám csak a következő választással, vagyis minden bizonnyal 2014-től csökken 386-ról a mostani tervek szerint 199-re. A képviselői kiadások egy része persze továbbra is elbújtatható, ha például a frakciók pénzkeretét növelik – ahogy tervezik is –, vagy a helyhatóságokra hárítják a költségek mind nagyobb részét.