Orbán személyes sérthetetlenségét tette kockára Hoffmannért

Még alapkérdéseken is folyik a vita a kormánypártok között a közoktatás jövőjét hosszú távon meghatározó törvénytervezet kapcsán. Jövő héten már a módosítókról szavaznának.

Orbán személyes sérthetetlenségét tette kockára Hoffmannért

A köznevelési törvény tervezetét a kormány elfogadta, ezért aki azt alkalmatlannak minősíti, az a kormányt, sőt személy szerint őt minősíti annak – mondta a hírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök november közepén a Fidesz-frakció ülésén. Fura módon azonban mindez éppen azt jelezte, hogy teljes a bizonytalanság a törvénytervezettel kapcsolatban a Fidesz frakciójában, hiszen Orbán gyakorlatilag az utolsó fegyverhez, saját személyes sérthetetlenségéhez nyúlt a Hoffman Rózsa államtitkársága által jegyzett tervezet védelmében.

A bizonytalanság érthetetlen: a Fidesz gyakorlatilag évek óta készülhetett a kormányzás átvételére, s közben végig hangoztatta, hogy az oktatás rendszerét mindenképpen új alapokra helyezi. Lett volna tehát idő a felkészülésre, s a parlamenti kétharmad lehetőséget is adott a pártnak, hogy elképzeléseit akár azonnal törvénnyé tegye. Ennek ellenére már másfél éve zajlik a birkózás a Fidesz oktatási szakértői, illetve a KDNP-s államtitkárság között, ami azt jelzi, hogy nem folyt érdemi műhelymunka ezen a területen a későbbi kormánypártokban. A köznevelési törvény első koncepciója is csak a választások után fél évvel, tavaly ősszel látott napvilágot, amit annyira nem övezett konszenzus még a koalíción belül sem, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter konfliktusa a Fidesz etikai bizottságát is megjárta.

Gyerekrajzok a bezárásra ítélt Janikovszky iskolán. Torzóban
Bánkuti András

Pedig lenne min változtatni, hiszen például fel kell készíteni a közoktatást a rohamosan csökkenő gyerekszámból adódó gondokra éppen úgy, mint a szűkös anyagi forrásokra. De komoly kihívást jelent az is, hogy a magyar oktatási rendszer nemhogy csökkentené a családi körülmények miatti hátrányokat, hanem inkább növeli a különbségeket, s a társadalmi mobilitás megakadni látszik. Külön problémaként nehezedik az oktatásra és megoldásra vár a cigány tanulók helyzete, főleg a kis településeken élőké, ahol az úgynevezett (az Egyesült Államokban a feketék által is lakott körzetekben megfigyelt) „white flight” jelenség, azaz a nem cigány lakosság gyermekeinek más iskolákba vitele miatt gettósodás figyelhető meg.

Az oktatási államtitkárság tervezetéből kiderül, hogy érzékelik e problémákat, s válaszokat is próbálnak kínálni rá. Az egyik ilyen, szinte csodaszernek tekintett megoldás az iskolák államosítása. A tervezet szerint az iskolák teljes egészében az állam fennhatósága alá kerülnének, fenntartásukat, a tanárok fizetését, sőt az oktatás tartalmát illetően is. Azt azonban egyelőre nem látni, milyen anyagi terhet vesz ezzel magára az állam, hiszen egyes becslések szerint jelenleg a közoktatásra fordított összegeknek már több mint a felét az önkormányzatok állják. Ez persze kevésbé igaz a falusi kisiskolákra, sokkal inkább a komolyabb adóbevételű városok iskoláira. Az államnak ezt a kieső önkormányzati forrást valahonnan pótolnia kell, amihez nyilvánvalóan az önkormányzatok adóbevételeit lehetne elkonfiskálni.

 Persze ehhez a jobban működő önkormányzatoknak is lenne egy-két szavuk, mint ahogy a törvénytervezethez benyújtott fideszes módosító indítványokból ki is derül. A tervezet lehetővé teszi ugyanis, hogy egyes gazdagabb önkormányzatok visszaigényeljék iskoláikat az államtól, s állami segítséggel ugyan, de a működtetést vállalják. Ez azonban meglehetősen ködösen és röviden van megfogalmazva a törvénytervezetben, ezért a párt két erős és ugyanakkor komoly önkormányzat élén álló embere, Pokorni Zoltán és Kósa Lajos módosító javaslatokkal próbálta konkretizálni, mi is lenne az önkormányzatok és mi az állam feladata ebben a felállásban. A kormány képviselői azonban a bizottsági vitákon eddig minden módosító javaslatot visszautasítottak, fenntartva a jogot, hogy a részleteket majd később, minisztériumi rendeletben bontsák ki.

Az államosítás másik része, amely az oktatás tartalmi felét illeti, egyelőre szintén homályos. Minden korábbi ígéret ellenére az államtitkárság a törvény elfogadásáig nem teszi ugyanis közzé a Nemzeti alaptanterv (Nat) új változatát, így egyelőre csak annyit lehet tudni róla, hogy meghatározná azokat a minimumkövetelményeket, amelyeknek minden diákhoz el kell jutniuk. Az államtitkárság szűkíti a helyi tanterv készítésének lehetőségét, kikezdve ezzel a szakmai autonómiát. Az is igaz azonban, hogy ez utóbbi az iskolák nagy részében csak illúzió, sokan egyszerűen csak máshonnan átvett tantervekkel dolgoznak. A tervek szerint a jövőben központilag készített tantervek közül választhatnak majd az iskolák, amelyek a tananyag tíz százalékát tölthetnék ki saját elképzelésük szerinti tartalommal.

A legnehezebb kérdés az esélyegyenlőség javítása. Ehhez akár Lázár János fideszes frakcióvezető, hódmezővásárhelyi polgármester is szolgálhatna például, hiszen a városában a legtöbb szakértő szerint mintaszerű átszervezést hajtott végre, olyan integrált iskolákat alakítva ki, amelyekben mindenhol együtt tanulnak a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok a többiekkel. Maga Lázár mondta azonban, hogy ez a megoldás csak ott működik, ahol a hátrányos helyzetű diákok száma legfeljebb a 20-25 százaléka a tanulókénak. A falusi kisiskolák számára tehát ez nem megoldás, ezért ott más utat kell keresni a diákok integrálására.

Kőbányai kisdiákok. Kupaktanács
Túry Gergely

Az oktatási államtitkárság a korai óvodáztatást és az egész napos iskolát látja olyan eszköznek, amivel a hátrányos helyzet mérsékelhető lenne. A tervek szerint az óvoda hároméves kortól kötelező lenne, ezzel viszont az a gond, hogy egyelőre kevés a férőhely. Az egész napos iskolával hasonló a helyzet, s az is kérdéses, milyen tartalommal töltenék meg a délutáni képzést.

Pokorni Zoltán mindenesetre mind az államosítást, mind az óvodai ötletet, mind az egész napos iskolát fenntartásokkal fogadja. Álláspontja szerint az államnak azokat az iskolákat kellene a kezébe vennie, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak fenntartani, s amelyekben olyan sok a hátrányos helyzetű diák, hogy a központosítás indokolt. Szerinte az óvodáztatást sem érdemes minden családnál már hároméves kortól kötelezővé tenni. Ha viszont kivételeket lehet tenni, kérdés, hol lesz ennek a határa, s ki, mi alapján fog az egyedi ügyekben dönteni. Az egész napos iskola szintén nem azoknak a diákoknak kellene hogy szóljon, akik délutánonként eddig is különórákra jártak, hanem hogy például nyelvtanulási, sportolási lehetőségeket kapjanak a hátrányos helyzetűek is.

A Fideszben zajló oktatási vita odáig fajult, hogy a kormány törvénytervezetéhez a kormánypárti képviselők adták be a módosító javaslatok többségét. Ezeket azonban egyelőre az oktatási államtitkárság ellenzi, nem adva teret a változtatási szándékoknak, így újra Orbán Viktorra maradt annak eldöntése, szabad folyást enged-e a módosítókról szóló szavazáson a képviselőknek, vagy kötelezi őket a kormánytervezet melletti kiállásra.

RIBA ISTVÁN