Mintha védelmi pénzt szedne, nem pedig elővigyázatossági kölcsönért folyamodna – páratlan napokon ezt a benyomást keltik az arrogáns kormányzati és kormányfői nyilatkozatok, amelyekben a magyar politikusok kioktatják partnereiket, az ország szövetségeseit és reménybeli hitelezőit, elfogultsággal vádolják meg őket, ajánlásaikat pedig merő dacból nem teljesítik.

Páros napokon viszont udvariaskodnak és azt hangsúlyozzák, hogy előfeltételek nélkül készek a tárgyalásokra. Kétévi kormányzás után Orbán Viktor a múlt héten végre megmagyarázta híveinek e kettősséget: a saját ténykedése méltatására összerántott konferencián sokadjára is bírálta az uniós válságkezelést, mivel szerinte a „brüsszeli bürokraták” javaslatai ártalmasak Magyarország számára, majd hozzátette, hogy ezt az elutasítást a „diplomáciai táncrend” miatt úgy kell előadni, mintha „barátkozni szeretnénk”.

Az immár kormánypolitikaként deklarált alakoskodás aligha tekinthető bizalomerősítő gesztusnak, holott a magyar gazdaságnak momentán erre volna a legfőbb szüksége. A hiteltelennek ítélt politika felerősíti, a hiteles csillapíthatja a nemzetközi piaci folyamatokból induló kilengéseket.

Ennek következményeiről részletesen az e heti HVG-ben olvashatnak.