hvg.hu: Majdnem egy éve adott interjút, akkor azt mondta, nem baj, ha az egyház úgymond kijön a templom falai közül, de veszélyesnek látja, ha politikai szerepre tör. Most viszont úgy tűnik, a politika menne a templomokba, legalábbis erre utal Kovács Zoltán államtitkár levele, amiben azt kérte az egyházaktól, harangozzanak június 4-én.

Fabiny Tamás: Látható tendencia van arra, hogy az egyházak belső életével kapcsolatban is igényeket fogalmazzon meg a hatalom és a politika. Ezt elutasítottuk a Gyurcsány-kormány idején is: akkor sem azért ítéltük el a Magyar Gárdát, mert felszólított erre minket Hiller István vagy Gyurcsány Ferenc – mert ez is megtörtént –, hanem mert úgy tartottuk helyesnek. Nyilvánosságra is hoztuk az evangélikus egyház állásfoglalását, hogy valós problémákra adott nagyon rossz válasznak tartjuk a gárdát, és felelősségre vontuk azt az evangélikus lelkészt, aki ott volt az avatáson. De akkor is kiálltunk azért, hogy ez ne felszólításra, hanem önként kell, hogy történjen. Ez volt a hiba június 4-én is, irritálta az egyházi vezetőket, hogy a hatalom csak egy ornamentikának gondolja az egyházat: hogy úgy gondolják, jó, ha a megemlékezéseken ott ülnek az egyház képviselői. Nyilván sok helyi egyházközösség magától is megtette egyébként, és harangozott, erre utalt Gáncs Péter kollégám nyilatkozata is, hogy a protestantizmusban eleve saját maguk hozzák meg a döntéseket. De a közös üzenet lényege az volt, hogy nem kívánunk biodíszletet képezni egy állami ünnepségen, nem jó, ha kiültetnek minket csak azért, hogy egy kormány demonstrálja: az egyház a mi természetes szövetségesünk. Az egyház nem biodíszlet, hanem ennél több.

hvg.hu: Varga László KDNP-s képviselő levélben tiltakozott az egyházaknál a központi harangozás elmaradása miatt.

F. T.: Ismerem Varga Laci bácsit, aki lelkipásztor, azért vagyok zavarban, mert a református egyházban élve tudnia kell, és tudja is, hogy ilyet nem lehet központilag elrendelni. Ha egy gyülekezet úgy akarja, harangoznak, ha nem, nem.

Horváth Szabolcs

hvg.hu: Tapasztalnak a kormány részéről máskor is olyan törekvéseket, hogy biodíszletnek használja az egyházat saját politikájához?

F. T.: Ez a legnagyobb jóindulatból fakadóan is megvan sokszor. Helyi szinten is: a papokat, lelkészeket egy ünnepségen kiültetik a fő helyre, hogy mindenkinek megmutassák, az egyház támogatja őket.

hvg.hu: Ön szerint ez a gyakorlat nem helyes?

F. T.: Ha az egyház magától részt vesz ezeken az eseményeken, az helyes. Az a baj, hogy sokszor ilyenkor némaságra kárhoztatják a papokat: csak üljenek ott, legyen külső megnyilvánulás, miközben a véleményünkre kevésbé kíváncsiak. Erre a tavalyi egyházügyi törvény jó példa, amikor nem kérték ki a véleményünket, pontosabban a Fidesz az utolsó pillanatban egy teljesen más szöveget fogadott el. Ez elsősorban – ahogy láttam – a katolikus egyházat irritálta, a kormány ugyanis a Vatikáni Szerződést is érintő dolgokat kezdte el feszegetni, vagy az iskolai hit- és erkölcstan kérdését, amit úgy kommunikáltak, hogy milyen jó lesz majd az egyházaknak, hogy nagyobb teret kap, miközben Erdő Péter ezt nem is kérte. Azt is hiába mondjuk régóta, hogy az egykulcsos adó bevezetésével gyakorlatilag becsődölt az egyszázalékos rendszer, elmaradt kifizetések vannak az állam részéről a normatívákban is, ami nagyon komoly működési zavarokat okoz. Ilyen kérdésekről nem hallgattatunk meg, az egyházi ünnepnapokról sem kérdeznek meg minket, csak eldöntik az egyház feje fölött.

hvg.hu: Nem emlékszem arra, hogy a történelmi egyházak hangosan tiltakoztak volna az egyházügyi törvény ellen.

F. T.: Volt egyfajta lapítás, ez kétségtelen. Nem magamat fényezve, de talán egyedül hangoztattam, nem jó, hogy a parlament dönt egy-egy egyház státuszáról, és nem a bíróság, hisz így a politika ráteszi a kezét az egész ügyre. Egyes egyházak mellett is voltak – nagyon óvatos – kiállások, például az adventisták, metodisták mellett. De itt is közbeszólt a politika, például Iványi Gáborék egyházával kapcsolatban. Akkor is elmondtam nyíltan, hogy szerintem ott lenne a helyük az elismert egyházak között. De az biztos, hogy nem az a koncepció valósult meg, amit a szakértők kidolgoztak, hanem amit felülírt a politika az elfogadás előtti utolsó éjszakán.

hvg.hu: Közös nyilatkozatban ítélték el a történelmi keresztény egyházak az utóbbi napok antiszemita támadásait is. Ezt sokan üdvözölték, de azt is megjegyezték: sajnos korábban is lett volna ilyen alkalom, de az egyházak hallgattak.

F. T.: Én inkább azon lepődtem meg, hogy Erdő Péter részvétele az Élet menetén akkora hír volt, pedig ennek természetesnek kellett volna lennie mindenki számára. Az, hogy most Schweitzer József ügyében ennyien megszólaltak, jó, és szerintem olyan lapításról, amivel egyes sajtótermékek vádolnak minket, nincs szó. 2006-ban a székfoglalómban azt mondtam, hogy minden szélsőségesség elutasítandó, tavaly novemberben az egyházkerületi közgyűlésünkön arról beszéltünk, hogy meg kell akadályozni az iskoláinkban sajnos terjedő cigányellenes és antiszemita beszédet, Gyöngyöspata vagy a Magyar Gárda ügyében is felemeltük a szavunkat. Igaz, talán mi sem vagyunk elég hatékonyak, mert a sajtó sokszor ezeket a megnyilvánulásokat nem veszi észre.

hvg.hu: Bölcskei Gusztáv ugyanakkor ott volt Debrecenben, amikor Horthy Miklósnak avattak emléktáblát.

F. T.: Ezt nem akarom kommentálni, az ő döntése volt, de biztosan tudatában volt annak, hogy ez egy demonstratív kiállás valami mellett.

hvg.hu: Tavaly óta mennyire romlottak a közállapotok ilyen szempontból Magyarországon ön szerint?

F. T.: Nagyon, a türelmetlenség nagyon megnőtt. Egyre több olyan eset történik, mint amit Schweitzer Józsefnek kellett elszenvednie, akár zsidók, akár keresztények ellen is. A híveink sokszor elmondják, hogy szóbeli inzultus éri őket, ha énekeskönyvvel mennek a templomba, még ha nem is mennek nyilvánosság elé vele feltétlenül. Borzasztó, ha ez polgárjogot nyer, nagyon határozottan fel kell szólalni mindenki esetében ez ellen. Remélem, hogy ez a szomorú eset legalább felhívja a figyelmet, hogy az emberek merjenek szólni, és mindig legyen valaki, aki odaáll a megtámadott mellé. Jó lenne, ha az egyház a nyugalmat tudná sugározni. Jó lenne, ha ki tudnánk állni, és azt mondani: nyugalom!

hvg.hu: Most ezt megteszik ön szerint az egyházak? Képesek ma egy ilyen szerepre?

F. T.: Én azt gondolom, nagyobb mértékben teszik meg, mint amiről hírt adnak. Persze van pár ostoba lelkész is, aki tűrhetetlen dolgokat mond a szószékről, vagy máshol, ez gyakran nyilvánosságra kerül, de ha valaki megbocsátást prédikál, ha arról beszél, hogy a zsidózásnak, cigányozásnak nincs helye, az sokkal kevésbé, pedig a papjaink hivatásuknál fogva ezt teszik. De ez nem ment persze egy cigányellenes megnyilvánulást sem, vagy egy összekacsintást akár a Jobbikkal vagy a Magyar Gárdával, vagy azt, ha valaki csak félelemből nem szólal meg.

hvg.hu: Most ért haza Finnországból, egy nemzetközi egyházi rendezvényen vett részt. Hogy látnak minket külföldről?

F. T.: Nagyon kritikusan több szempontból is, nem csak ott, Svédországban, Németországban is. Nagyon komolyan figyelik, a kétharmados többséggel hogyan tud élni a kormány, milyen szerepet hagy az ellenzéknek, sokszor rákérdeznek az új alkotmányra, a médiatörvényre. A kinti egyházak nagyon kritikusak. Én azt szoktam mondani, az én hozzáállásom a kritikus szolidaritás, ahol valamikor a kritikus, valamikor a szolidaritás kifejezésre kerül a hangsúly.

hvg.hu: Tavaly is mondta már, hogy az egyházak erejükön felül vesznek át oktatási intézményeket, azóta ez a folyamat is csak felerősödött. Most mi a helyzet?

F. T.: Van egy önkormányzati pánik, hogy mi lesz az iskolákkal, nem tudják majd fenntartani őket szeptembertől, ezért egyre többen keresnek minket is. Ez nem jó. Csak nagyon indokolt esetben kellene már egyházat bevonni az iskolaátvételbe.