Kiszámíthatatlanul, a gazdasági folyamatoktól és a mérsékelt pártok politikájától látszólag függetlenül tör előre vagy esik vissza az európai szélsőjobboldal – derült ki a Friedrich Ebert Alapítvány szerdai konferenciáján, amelyen magyar és külföldi politológusok és újságírók sorra vették a szélsőjobb ellen eddig bevetett és a jövőben követendő politikai stratégiákat. A résztvevők egyetértettek: nincs egyetlen, mindenhol alkalmazható helyes stratégia, azonban a tiltás, elhallgatás vagy a démonizálás minden esetben kontraproduktív.

A konferencián apropója egy, a napokban elkészült, azonos témájú tanulmány, amelyet a Friedrich Ebert Alapítvány a Political Capital elemzőivel közösen készített. A tanulmány szerzői az európai szélsőjobboldali mozgalmakat és az ellenük való fellépést hasonlították össze, illetve eloszlatnak több, a szélsőjobboldallal kapcsolatos tévhitet. Ilyen például az, hogy a szélsőséges mozgalmak a tanulatlanabb, szegényebb rétegek körében népszerűbbek, holott például a magyar Jobbik és a görög Arany Hajnal is népszerű például a friss diplomások körében, vagy az a képzet, hogy Európában a harmincas évekhez hasonló folyamatok játszódnak le.

Nem szégyen a szélsőjobbtól tanulni

A tanulmányt ismertető Krekó Péter rámutatott: Európában közel sem lehet egy egységes szélsőjobboldalról beszélni: míg Dél- és Kelet-Európában ma is a fasiszta nosztalgiát felélesztő mozgalmakat (köztük a Jobbikot) értjük radikális jobboldal alatt, addig nyugaton ennél jóval modernebb, liberális alapelveket valló és főleg a bevándorlást támadó pártokról beszélhetünk, mint például a Svéd Demokraták vagy a holland Geert Wilders Szabadságpártja. Krekó szerint nem állja meg a helyét az az elképzelés sem, hogy a ’30-as évekhez hasonlóan a gazdasági világválság miatt egész Európában egyfajta fasizálódás megy végbe. Bár Magyarországon, Franciaországban vagy Görögországban megerősödtek, más országokban, amelyeket szintén súlyosan érintett a válság, például Belgiumban, Olaszországban és Norvégiában gyengültek a radikális mozgalmak, Lengyelországban pedig egyenesen eltűnt a korábban a szélsőjobboldalt vezető Lengyel Nemzeti Párt.

Mozgósításban kétségtelenül hatékonyak a szélsőjobboldali mozgalmak

Túry Gergely

A Jobbikkal kapcsolatban Krekó szerint le kell számolni néhány tévhittel, köztük azzal, hogy a párt a rendszerváltás veszteseit szólítja meg, és hogy erősödése jogi eszközökkel megelőzhető. Ehelyett Krekó azt javasolta, jobb, „tanuljunk a szélsőjobbtól”: a Jobbikhoz hasonlóan a többi pártnak is erős helyi szervezeteket és személyes kapcsolatokat kellene kiépítenie a kistelepüléseken, és nyugodtan alkalmazhatnák a „pozitív értelemben vett populizmus” eszközeit.

„A mérsékelt jobboldal felelőssége”

Ulrich Dovermann, a Bundeszentrale für Politische Bildung (BPB, Állampolgári Oktatás Szövetségi Ügynöksége) a szervezet munkáját mutatta be. Mint mondta, a BPB az elmúlt években kiemelten foglalkozott az illegális, gyakran erőszakos szélsőjobboldali mozgalmakkal, és egyre többször közvetlenül a radikálisok híveit szólítják meg. Németországban, ahogy a másik német előadó, Britta Schellenberg, a Müncheni Egyetem oktatója bemutatta, rendkívül szigorú törvényi szabályozás van érvényben a szélsőjobboldalinak minősített tevékenységekkel szemben, ennek ellenére a neonáci mozgalom a föld alatt továbbra is virágzik, ráadásul kapcsolatokat épített ki alvilági szervezetekkel, vagy a Német Nemzeti Párt (NDP) formájában, szalonképesebb köntösben születik újjá.

„Úgy gondolom, a szélsőséges mozgalmak tagjai gyakran kisiklott életű emberek, akik azért fordultak a radikalizmus felé, mert már nem bíznak a hivatalos intézményekben.” – mondta a hvg.hu-nak Dovermann – „Csak úgy lehet megakadályozni azt, hogy a hasonló embereket beszippantsák a radikális mozgalmak, ha oktatást kapnak arról, hogyan kezeljék helyesen a problémáikat. Akik már bekerültek egy ilyen közegbe, azokat sem elhallgattatni kell, hanem meghallgatni és esélyt adni nekik a változásra.” Dovermann szerint a jobboldali pártok felelőssége abban áll, hogy egyértelmű választóvonalat húzzanak aközött, mi az, ami elfogadható és mi nem. Szerinte Németországban is probléma, hogy nincs egyértelmű határ jobb és szélsőjobb között, amit a baloldal ki is használ az ellenfelei támadására. Így gyakran olyasmiért is megkaphatja az ember a szélsőjobboldali, vagy antiszemita bélyeget, mint Izrael politikájának kritizálása.

Elvéreztek a hosszú vitákon a bolgár nacionalisták

Kiril Avramov, a bulgáriai Political Capital munkatársa a bolgár Ataka példáján mutatta be: kelet-európában hullámokban „támad” a populizmus, de egy-két választási ciklusnál nem szokták tovább bírni az iramot a radikális pártok. „A 2004-ben felemelkedett Ataka ma már gyengülőben van. Ahogy a parlamentbe gyakrabban kellett komoly politikai vitát folytatniuk, kiderült, hogy nincs valódi programjuk, és az ideológiájuk csupa össze nem illő elképzelésből lett összetákolva. ” – mondta. Avramov szerint a mérsékelt jobboldali pártok „puha populizmussal” kifogták az szelet Ataka vitorlájából, ami követendő példa lehet más országokban is, különösen, mivel egyes rétegeket, például az első szavazókat csak egyszerű retorikával lehet megszólítani. Hozzátette: el kell azonban dönteni, hol van az a határ, amelyen túl a populizmus már gyűlöletet szít.

„Az Ataka a Jobbikhoz elég hasonló pályát futott be. Indulása óta rendszerellenes retorikát használt, kívülállóként lépett fel. Kihasználták a hagyományos intézményekkel kapcsolatos bizalmatlanságot és számos protest-szavazatot gyűjtöttek be, főleg fiataloktól. A média nemigen tudta kezelni ezt a jelenséget, eközben az Ataka megteremtette a saját alternatív nyilvánosságát, külön tévécsatornát indítottak, ahol a műsorok szándékosan amatőrnek tűntek, hangsúlyozva a párt rendszeren kívüliségét.” Avramov szerin végül a hivatalos intézményekkel szembeni bizalmatlanság és az újdonságok iránti kereslet roppantották meg az Atakát. „Ahogy bekerült az establishmentbe, az Ataka lassan elvesztette a hitelét, a protest-szavazókat bejáratott pártként már nem tudta megnyerni, a tudatosabb választókat pedig elriasztotta, hogy a párt rendre alulmaradt a komoly vitákban.”

Avramov többször hangsúlyozta a viták fontosságát: szerinte a szélsőséges pártok a viták elején előnnyel indulnak, mivel ők adják a legegyszerűbb, legérthetőbb válaszokat, a mélyebb, szakmai vitákhoz viszont már nem tudnak hozzászólni és a választók is ahhoz fordulnak, aki tud válaszokat adni. A politológus szerint elképzelhető, hogy az Atakához hasonlóan a Jobbik is visszaszoruljon, bár ma még az elején vagyunk egy olyan ciklusnak, mint amilyen az Ataka erősödését és hanyatlását hozó pár év volt. „A mostani gazdasági helyzetben természetes a radikális mozgalmak erősödése.” – mondta.

Hiányzik a vitakultúra

A rendezvény végén Bíró András jogvédő, Juhász Attila politológus, Stumpf András, a Heti Válasz újságírója, valamint Závada Pál író a program szerint „A szélsőjobboldal nyelve és a szélsőjobboldallal szembeni nyelvhasználatról” folytatott próbált kerekasztal-beszélgetést folytatni, – ahogy arra a moderátor, Baló György is rámutatott – kevés sikerrel. Stumpf András arról beszélt: a Jobbikot ő személyesen nem tartja jobboldali pártnak, sőt, szerinte egységes pártról sem lehet beszélni a Jobbik esetében, mivel legalább háromféle irányzat dominál a pártban: egy főként budapesti, volt MIÉP-es kör, akik erőteljes antiszemita retorikát folytatnak és követelnek meg, illetve egy vidéki, főleg az úgynevezett cigánybűnözés miatt aggódó vidéki réteg, a szavazók jelentős része pedig az MSZP-től pártolt át. Később megjegyezte: bár van egy cigányellenes közhangulat, amire a Jobbik „rátelepedett” nem lehet valódi rasszizmusról beszélni a magyar társadalomban, ezt igazolja például a különböző tévés tehetségkutatókban induló roma szereplők sikere.

Závada Pál az eredeti felvetéssel kapcsolatban utalt Parti Nagy Lajosra, akinek az írásait „részben lehet úgy jellemezni, mint szélsőjobboldallal szembeni nyelvhasználat.” Szerinte a nyelvi eszközök közül a humor lehet az egyik, amellyel ártalmatlanná lehet tenni a szélsőségesek nyelvhasználatát, megoldásként a szélsőjobboldali propaganda „vizsgálatát, elemzését, és röhejessé tevését” javasolta. Hozzátette: sajnálatos, hogy ma nem ez a jellemző, ehelyett „a szélsőjobboldali nyelvezet, ízlés és gondolkodásmód középfelé hat, a Fidesz kultúrpolitikájában jobbikos elvárásokat teljesít.”

A sikertelen vitára Bayer József politológus reflektált, arról beszélt, az egyik legnagyobb probléma, hogy a rendszerváltás után Magyarországon nem alakult ki vitakultúra: „Ma sem a médiában, sem az egyetemeken nem folyik politikai vita. Sőt, az egyetemeken egyenesen törvény tiltja ki a politizálást, amelyet hiába próbáltunk eltöröltetni mind a baloldali, mind a jobboldali kormányokkal. Nem csoda, hogy a Jobbik is itt alakult ki.”