Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
„Ha elég a négyórás munka, akkor nincs is igazán szüksége az állásra” – szakemberek szerint gyakran ez a munkáltatók hozzáállása, amikor egy kisgyermekes anyuka rövidített munkaidőben szeretne visszamenni a munkahelyére. Pedig a rugalmas munkaidő lehetősége látszik az egyik olyan megoldásnak, amely elősegíthetné a gyermekvállalást.
Az ugyanis nagyon rosszul áll: tavaly soha nem látott mélypontjára zuhant a magyarországi születések száma, közel tíz százalékot csökkent az előző, szintén kevés gyermeket hozó évhez képest. A szülőképes korú nők 1,24-re csökkent termékenységi rátája már olyan alacsony, hogy az unióban egyedül Lettország áll ennél rosszabbul. (A népesség reprodukciójához 2 fölötti rátára lenne szükség.) A jelenlegi helyzet az ország népességének zuhanásszerű csökkenését vetíti előre, amely népesedéspolitikai intézkedésekkel már alig-alig korrigálható. Ráadásul a kormány adós a koherens programmal: különböző műhelyek dolgoznak ugyan a helyzet feltárásán, a javaslatok összegyűjtésén, ám a cselekvés várat magára. A Nemzetgazdasági Minisztérium egyik munkacsoportja a múlt héten hozta nyilvánosságra Új baby boom című vitaanyagát, amelynek alcíme értelmében „a középosztály gyermekvállalási forradalmát” szeretnék elősegíteni, ám a konkrétumokkal csínján bántak a dokumentum szerzői.
Egyszeri, s ráadásul a problémahalmazból önkényesen kiragadott intézkedésekkel nem is lehet sokra menni. A népesedéspolitikai intézkedések – a történelmi tapasztalatok szerint – önmagukban amúgy sem igazán hoznak eredményt, így valószínűleg sokkal többet számít a stabil, kiszámítható gazdaság- és támogatáspolitika, valamint a társadalom családbarát értékrendje. Ezek közül jelenleg egyik sem látszik.
Az előző kormány például helyesen mérte fel, hogy az egyik kulcskérdés a foglalkoztatás, hiszen az európai adatok szerint szoros összefüggés van a nők foglalkoztatása és a termékenység között (lásd táblázatunkat). Az is feltűnő, hogy azokban az országokban, ahol a termékenység aránylag elfogadható szintű, az anyák több mint fele visszamegy a munkába gyermeke 3 éves kora előtt. Azt a tárca vitaanyaga is felismerte, hogy súlyos nemzetgazdasági károkat okoz, ha magasan képzett nők a gyermekük 3 éves koráig (vagyis a gyes, gyed teljes időtartamára) otthon maradnak. A szocialista kormányzás idején mindebből azt a következtetést vonták le, hogy csökkenteni kell a gyes idejét, s így nem törik meg a nők karrierje, hiszen ha hamar visszatalálnak a munkaerőpiacra, akkor össze tudják egyeztetni a gyermekvállalást és a munkát. Az elgondolás azonban több okból is tévesnek bizonyult. Nem vette ugyanis figyelembe, hogy a magyar munkaerőpiac rugalmatlan, a részmunkát például szinte alig ismeri, azaz ha kisgyermekes anya dolgozni szeretne, akkor csak a teljes munkaidő vagy a gyes között választhat. Szemben a megfelelő termékenységű országokkal, ahol lehetővé teszik az anyáknak a rész- vagy távmunkát.
Agyes idejének lerövidítésénél azt sem vették figyelembe, hogy Magyarországon hiányoznak a megfelelő gyermekellátási intézmények, ahol a kicsiket el lehetne helyezni. Az alacsony bölcsődei kapacitás mellett szűkösek az olyan alternatív elhelyezési lehetőségek, mint a családi napközi, s az is probléma, hogy sok esetben a „gyermekmegőrző” intézmények nem elég rugalmasak. Ma már nem lehet számítani a nagymamákra sem, hiszen a nyugdíjkorhatár felemelésével ők – jó esetben – még javában dolgoznak, amikor unokájuk megszületik. A vállalati bölcsik, ovik kapacitásait bővítő program pedig gyerekcipőben jár.
A feladat tehát mindazon intézmény és munkaügyi környezet megteremtése, amely lehetővé teszi a nők számára a gyermekvállalást és egyidejűleg a munkát. A Népesedési Kerekasztal, amelynek javaslatait a vitaanyag is tartalmazza, ezért például olyan munkaügyi kultúra kialakítását célozza, hogy a nők választhassanak: akár a gyermek 3 éves koráig is otthon maradnak, de ha dolgozni szeretnének, akkor annak ne legyen akadálya. A javaslat említést tesz a – ma legfeljebb még csak a vágyálmokban szereplő – családbarát felsőoktatásról is. Hiszen – az iskolázottsági szint emelkedésével is összefüggésben – az első gyermeküket szülő nők átlagéletkora már eléri a 30 évet, s a mostani 30 éves nők fele még gyermektelen.
A csökkenő népesség okai között említi a vitaanyag a magasan képzett fiatalok elvándorlását is. Az oktatási kormányzat erre nem éppen „családbarát” módon reagált: a felsőoktatási felvételi rendszer átalakítása a jelek szerint csak növeli majd az elvándorlást, a tandíjassá vált képzések pedig a kevésbé tehetős családok életét keserítik meg, s elgondolkodtatják a gyermeket tervezőket, hogy képesek-e finanszírozni csemetéik majdani tanulmányait.
Újszülött egy kórházban. Gyerekhiány
Fazekas István
Bár az Orbán-kormány számos olyan intézkedést hozott, amelyekről a vitaanyag szerzői úgy gondolják, segíthet a gyermekvállalásban, a hatása az adatok tanúsága szerint egyelőre nem látszik. „Hiába” maradt például családi adókedvezmény címen tavaly 155 milliárd forint a gyermeket nevelőknél, az összeg a termékenység szempontjából „elúszott”.
A középosztály gyermekvállalásának támogatását célzó vitaanyag adós maradt annak a definiálásával, mit is ért középosztályon. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi igazságosság ilyen támogatási struktúrában csorbát szenvedhet. Igaz, azt is figyelembe kell venni, hogy a dolgozó, adózó, gyermeket vállaló rétegek a társadalmi kohézió alapját képezik. S a középosztály szerepe nemcsak a társadalom reprodukciója, hanem békéje miatt is fontos, hiszen, mint arra például Nádas Péter tavaly karácsonykor megjelent, az ország helyzetét elemző tanulmányában figyelmeztetett: „erős középosztály nélkül a politikai időjárás szélsőségessé válik, s tartósan az marad”.
RIBA ISTVÁN
