Ha a külföldi baltás gyilkossal elnéző is a magyar kormány, ugyanezt nem feltétlenül engedheti meg magának a hazai erőszaktevőkkel – ez lehet az üzenete a parlament hétfői döntésének, amely szerint az előzetes várakozásokkal, nyilatkozatokkal és országgyűlési felszólalásokkal ellentétben a T. Ház mégis érdemben tárgyalja majd a családon belüli erőszak kriminalizálását, amely egy sikeres civil kezdeményezés nyomán került a képviselők elé. A tíz KDNP-s tartózkodás melletti egyhangú döntés látványos változás a honatyák hozzáállásában, de korántsem garancia a törvénybe iktatásra. Az új paragrafus részleteit egy bizottság dolgozza majd ki, amelyet nem az igazságügyi tárca képviselője, hanem Balog Zoltán erőforrásminiszter vezet. Határideje nincs a munkájuknak, csak az tűnik biztosnak, hogy a regulát, ha megszületik, „párkapcsolati” erőszaknak hívják majd, hogy a „család” kifejezés úgymond pozitív üzenete ne csorbuljon.

Tüntetés a Kossuth téren
Túry Gergely
Pillangóeffektusnak nevezte a HVG-nek Halász Pálma, a százezer aláírást összegyűjtő civil kezdeményezés szervezője azt, hogy a múlt hét elején a hajnali órákra, gyér képviselői érdeklődés mellett napirendre tűzött téma egy hét alatt elnyerte a kormánypártok támogatását. A paradigmaváltásban reménykedő Halász optimizmusa nem tűnik megalapozottnak. Az éjszakára száműzött vita során felszólaló kormánypárti képviselő, Varga István otromba, az asszonyverést és a nők karriervágyát összefüggésbe hozó beszédével a Fidesz politikai zsákutcába navigálta magát. Az elődjénél, Lázár Jánosnál rugalmasabban politizáló Rogán Antal frakcióvezető felmérte a négymillió potenciális választó letenyészkancázásának kockázatát, még ha szüksége is volt ehhez néhány napra. Valamint az internetes közösségi oldalaktól a köztéri demonstrációkig tartó közfelháborodásra, amelyekből világossá válhatott: Varga képviselő szavai a nők közül „csak” azokat sértették vérig, akik szültek már és akik nem, akiket vernek és akiket nem, akik építettek karriert és akik nem, miközben az emberi jogok egyenlőségében hívő férfiakat is fölháborították. Márpedig ebből a helyzetből nem maradt más kiút, mint az előremenekülés, nyitva hagyva persze a kiskaput, hiszen a hatalom arra hoz létre bizottságot, amit voltaképpen egyáltalán nem akar elintézni.
Varga képviselő hírhedtté vált szavai legfeljebb stílusukban térnek el attól, amit a Fidesz, illetve a Fidesz uralta kormányzatok üzennek, a sparhelttől a szülőszobáig jelölve ki a kívánatos mozgásteret a nőknek. Tehetik és tették ezt pozitív módon, gazdasági szabályozókkal támogatva a szívüknek kedves családmodellt (gyes- és gyedszabályok, családi adókedvezmények bevezetése, lehetőség a nők nyugdíjára 40 év munkaviszony után), az ideálok szimbolikus jogszabályokban való deklarálásával (a magzati élet védelmének alkotmányba foglalása). Tették azonban negatív eszközökkel is, így zárta ki például a családvédelmi törvény „család” meghatározásából – „alapja férfi és nő házassága, egyenes ági rokonság vagy gyámság” – nemcsak a melegek kapcsolatát, de a különnemű párok közötti élettársi viszonyt is, miközben olyan jogszabályok tervezgetését szivárogtatják ki, amelyek alapján ugyanannyi szolgálati év után alacsonyabb nyugdíj járna a gyermektelen nőknek. Ezt a családmodellt erősíti a felsőoktatási rendszer is, amennyiben azokon a szakokon (jogász, közgazdász, bölcsész) szűnnek meg vagy csökkennek minimálisra az államilag támogatott helyek, amelyeken évek óta nagyobb arányban tanulnak lányok. A szóbeli alázás sem ritka: képviselőnő parlamenti kisanyámozása, polgármester asszony lekancázása a közelmúltban, szinglihordázás néhány évvel ezelőtt, Képviselőné Háztartásbeli Andrea mintanév a vagyonnyilatkozatokon. Emlékezetes a jelenleg miniszterelnökségi államtitkár Lázár 2010-es beszólása Lamperth Mónikának (MSZP), amely szerint ő meg van győződve róla, hogy Navracsics Tibor miniszter sem be-, sem letámadni nem kívánja a képviselőnőt (a felszólalást harsány férfiröhej fogadta).

Varga virággal engesztel
Túry Gergely
Macsópárt-e a Fidesz, s ha igen, mikor vált azzá? A kezdetekről két egykori fideszes politikus, Ungár Klára és Szelényi Zsuzsanna beszélt Petőcz György Csak a narancs volt című könyvében – meglehetősen eltérő benyomást közölve. Szelényi szerint az erő abszolutizálása, a dominanciára törekvés, a megegyezés gyengeségként értelmezése – vagyis az úgymond férfias viselkedés a kezdetektől fogva jellemezte Orbán Viktort és körét. Ungár (később az SZDSZ országgyűlési képviselője, jelenleg a Szabad Emberek Magyarországért liberális párt elnöke) megértőbben emlékezik valahai csapatára. Szerinte női szemmel az egész rendszerváltó parlament légköre szörnyű volt, jellemzőek voltak a sértő viccelődések, ám épp az ősfideszesek képeztek kivételt: puritán, fiatal családapák voltak, a szó jó értelmében tradicionálisak.
A változás a Fidesz konzervatív fordulatához köthető, Ungárnak például az 1998. őszi első pápalátogatás tűnt választóvonalnak: a nyár elején hivatalba lépett kormányfő egyik első külföldi útja a Vatikánba vezetett, ahová a családja is elkísérte. Ez a gesztus – illetve a jelenlegi miniszter Balog sajtóbeli kitárulkozása, amely szerint ő Orbán lelki vezetője, továbbá az a pont, amikor a fiatal jogász kora óta nős Orbán néhány évvel ezelőtt elkezdte nyilvánosan viselni a jegygyűrűjét – azt szolgálta, hogy elhitessék a váltást a konzervatív választókkal: harcosan vallásellenes újpogányokból keresztény politikusok lettek. Rimay Andrea, a nők közéleti szerepét kutató szociológus szerint a száz–százötven évvel ezelőtt konzervatívnak, a XXI. században azonban inkább elmaradottnak, civilizálatlannak nevezhető családfelfogás a KDNP-vel való totális szimbiózis kezdetéhez köthető (jellemző módon a családon belüli erőszak kérdésének napirendre vétele ügyében tartózkodó tíz KDNP-s között volt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes). Az ortodox elvek hangoztatása és esetenkénti kodifikálása kezdetben gesztusnak tűnt Semjénék irányába, amit újabban – például az abortusztabletta forgalmazásának ellehetetlenítésével – tettek követnek. Mindez azonban aligha váltható szavazatokra, tekintve az önálló KDNP hibahatáron mozgó népszerűségét.
A párt által sugallt nőkép Orbán demokráciafelfogásának a része – vallja egybehangzóan a politikus és a szociológus is. Rimay emlékeztet: a Fideszben semmi sem ad hoc, és főképp nem nélkülözi Orbán személyes vízióját. A KDNP családmodelljének lízingelése is hatalmi eszköz. A családi férfihatalom az országon belüli férfiuralom makettje, amely egy bezárkózó, lépten-nyomon ellenségeket kereső, konfrontálódó ország állammodelljét, az „ország családfőjének” uralmát szolgálja. A nőideál együtt értelmezendő a családképpel, illetve az oktatáspolitikával: a hároméves kortól a nemi sztereotípiák szerint nevelt kisóvodásokkal, a hatéves kortól – egyebek mellett erkölcstant – tanuló, délután is köznevelt állami iskolásokkal, akiknek tanárait az állam foglalkoztatja, nevezi ki vagy távolítja el, s akik csak akkor tanulhatnak felsőfokon tovább relatíve ingyenesen, ha előbb hűségnyilatkozatot tesznek a nemzeti együttműködésnek. „Áll a kétharmad, mint a cövek” – idézi Ungár Orbánnak a kőszegi Tranzit Fesztiválon augusztus végén elhangzott kijelentését, emlékeztetve, hogy az efféle megszólalások elképzelhetetlenek voltak a kilencvenes évek elejének Fideszében. Nemcsak alpáriságuk okán, hanem a szexista áthallásért is: ami erős és fontos, az bizonyosan maszkulin. „Nem az idealizált családképpel van a gond. Ha valaki konzervatív módon akar élni, és megtalálja hozzá a párját, élhet tökéletes életet. A baj e szerepfelfogás ráerőltetése a társadalomra” – mondja a szociológus. Ráadásul végtelenül hipokrita, ha ez a szépségkirálynőkkel, bulvárcelebekkel körülvett Habony Árpád Orbán-tanácsos koreográfiája alapján történik.
Életrajzírói (Pünkösti Árpád, Kende Péter) szerint Orbán maga is családon belüli erőszak áldozataként nevelkedett. Márpedig a bántalmazott gyerekek felnőve gyakran az „emberré válást” segítő mankóként emlékeznek az egykori makarenkói pofonokra. Ha így van, nehéz munka vár még a családon belüli erőszak tiltását szorgalmazókra – már az elnevezés megváltoztatása is erre utal, hiszen a „párkapcsolati” szó azt sugallja, a sallereket, kokikat a felnőtt partnerek adják egymásnak, a gyerekeket vagy adott esetben az idősebb hozzátartozókat nem bántalmazzák. Holott elegendő az újságok bűnügyi rovatait átfutni, hogy tudatosuljon az ellenkezője.

A múlt hét végén az derült ki, hogy a hagyományosan konzervatív magyar társadalomnak ez a felfogás – legalábbis így, vargásan zanzásítva – sok. Ma már a nők vannak többségben a felsőoktatásban, s a jelenleg szülőkorú, kisgyerekes hölgyek olyan családban nőttek föl, ahol az édesanya – megélhetési kényszerből vagy becsvágyból – dolgozott. Talán éppen ezért mutat a Fidesz másféle mintát is. A pártszóvivő, Selmeczi Gabriella például igazi yuppie, a 35 feletti sikernők mintaképe lehet: szolárium, hangsúlyos smink, igényes öltözet, harsány viselkedés. Ezzel együtt tényleges politikai hatalom soha nem volt női kézben a Fideszben – talán a legtöbb éppenséggel Ungáréban, aki az esélytelenek nyugalmával indulhatott Demszky Gábor ellenében az első főpolgármester-választáson, majd a fővárosi frakciót vezette –, a nőtagozat súlytalan, az egyetlen női miniszter, Németh Lászlóné voltaképpen Simicska Lajos oligarcha strómanja. A háttéremberek ázsiója is változó. A valaha Orbán bizalmasának mondott Schmidt Mária történész befolyása – alighanem a sokat emlegetett, bár nem bizonyított királypuccskísérlet okán – sokat fakult, évtizedek óta töretlen hatással van viszont a kultúrpolitikára Hankiss Ágnes, a médiaügyekben pedig megkerülhetetlen Szalai Annamária. S bár okkal érheti számos kritika az új Orbán-kedvenc főtanácsadó Hegedűs Zsuzsát – például amikor a háziállatával utazik szolgálati kocsin segélyt osztani a cigánysorra –, ő sem a tipikus megtestesítője a Fidesz–KDNP által kívánatosnak tartott nőideálnak.
RÁDI ANTÓNIA