Új eljárást rendelt el az UD Zrt.-ügyben lehallgatási anyagok nyilvánosságra hozása miatt megvádolt Szilvásy György, Dávid Ibolya és Herényi Károly esetében a Fővárosi Törvényszék szerdán. 

A másodfokú bíróság az ügyészség fellebbezésének e három vádlott esetében helyt adott, és a tavaly áprilisi, elsőfokú felmentő ítéletet súlyos eljárási szabálysértések, illetve megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte a Gyurcsány-kormány volt titkosszolgálati minisztere és a két volt MDF-es politikus esetében. 

A negyedik vádlott, Tóth Károly a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egykori szocialista alelnöke esetében ugyanakkor jogerőre emelkedett az elsőfokú felmentő ítélet. 

A vád személyes adattal visszaélés, Dávid Ibolya esetében még kényszerítés is volt. Az ügy sértettje a vádhatóság szerint Kövér László jelenlegei házelnök és Demeter Ervin, mindketten volt fideszes titkosszolgálati miniszterek, valamint Almássy Kornél volt MDF-es országgyűlési képviselő. 

A vád szerint 2008 szeptemberében Szilvásy és Tóth a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak kiosztotta a Kövér László és Demeter Ervin akkori ellenzéki országgyűlési képviselők és az UD Zrt. biztonságtechnikai cég egyik akkori vezetője közötti lehallgatott telefonbeszélgetések személyes adatokat is tartalmazó anyagát. Dávid Ibolyának és Herényi Károlynak pedig azt rótta fel az ügyészség, hogy a máig ismeretlen helyről származó, titokban rögzített telefonbeszélgetések hangfelvételeinek nyilvánosságra hozásával visszalépésre kényszerítették az MDF 2008. szeptemberi tisztújításán elnökjelöltként - és ily módon Dávid Ibolya riválisaként - indulni kívánó Almássyt.

Boross Péter volt miniszterelnök, MDF-es politikus az elsőfokú eljárásban tanúként arról beszélt: otromba beavatkozási kísérlet történt a párt életébe, ő jobban megérti a vádlottak padjára kerülteket, mint a feljelentőket, 2008 szeptemberében pedig ő maga azért vetette fel Almássy eltávolítását a pártból, mert a fiatal politikus azt ígérte, tud hozni kétmilliárd forintot az MDF-nek, de a pénz eredetéről nem kívánt mondani semmit.

A Dávid Ibolya birtokába került lehallgatási anyagokon többek között az UD Zrt. egyik akkori vezetője beszélt Csányi Sándornak, az OTP elnök-vezérigazgatójának az MDF-elnök elleni adatgyűjtésről, illetve egy esetleges MDF-en belüli hatalomváltásról. (A beszélgetések egyes résztvevői vitatták, hogy ezekről a kérdésekről lett volna szó, és félreértésnek minősítették ezeket az értelmezéseket.) A vádlottak mindvégig következetesen tagadták bűnösségüket. 

A másodfokú bíróság szóbeli indoklása szerint az elsőfokú büntetőper azért "siklott félre", mert az ügyészség és ez alapján az elsőfokú bíróság a sokféle vádbeli cselekményt a személyes adattal való visszaélés fogalmában próbált "betuszkolni". 

Ugyanakkor Szilvásy esetében a vádban rögzített tények alapján hivatali visszaélés megtörténtét kellett volna vizsgálni, ami azonban első fokon nem helyi bíróság, hanem törvényszék hatáskörébe tartozik, így a Pesti Központi Kerületi Bíróság el sem járhatott volna az ügyben első fokon. E vonatkozásban másodfokon már a törvényszék sem vizsgálhatta a volt titokminiszter bűnösségét. Ez a megismételt, immár a törvényszéken induló új elsőfokú büntetőper feladata lesz. 

Tóth Károly esetében, aki a vád szerint felbujtója volt a tettesként eljáró Szilvásynak, a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy országgyűlési képviselőként mentesség illeti meg, továbbá esetében nem merült fel adat a hivatali visszaélésre. Ezen túlmenően a bíróság osztotta az ügyben tanúként meghallgatott Jóri András volt adatvédelmi biztos véleményét és úgy értékelte: Tóth Károly tevékenységével kapcsolatban "legfeljebb jogellenességet el nem érő aggály" merülhet fel. Nyilvánosságra hozatal nem is történt, csupán adattovábbítás megfelelő jogalappal, célhoz kötött módon az arra jogosult, titoktartásra kötelezett személyi kör, a nemzetbiztonsági bizottság tagjai részére, ami a vádban rögzítettekkel ellentétben az ott megjelölt sértetteknek nem okozhatott érdeksérelmet, "pláne nem jelentőset".

Dávid Ibolya és Herényi Károly vonatkozásában is megállapította a másodfokú bíróság, hogy a vádban rögzített eseménysorozatnak csupán az utolsó mozzanata lehet személyes adattal visszaélés, összességében kényszerítésről lehet szó, melynek célja Almássy visszaléptetése lehetett a pártelnöki székért folyó versengéstől. A szóbeli indoklás során Almássyval kapcsolatban találónak minősítette a büntetőbíróság az egyik polgári ügyben eljáró bíróság megfogalmazását, amikor az "a jogellenesség gyanúját felvető súlyosan erkölcstelen cselekedetről" beszélt. 

A másodfokú bíróság szerint a vádbeli események során a két megvádolt politikus pártja demokratikus működését veszélyeztető tevékenységet észlelhetett, a közélet megtisztítása, az erkölcstelen politikusok onnan történő eltávolítása pedig lehet jogilag méltányolható érdek, a kérdés az, hogy ebben az ügyben csupán erről van-e szó. Szóbeli indoklásában a bíró kitért arra, hogy ellentmondóak a rendelkezésre álló tanúvallomások és más bizonyítékok, ezeket pedig nem oldotta fel, illetve nem vizsgálta kellő körültekintéssel az elsőfokú bíróság. Adat van arra is, hogy Dávid Ibolya az Almássyval kapcsolatos lehallgatási anyagok nyilvánosságra hozását attól tette függővé, hogy riválisa nyilvánosan bocsánatot kér és "elhúz-e a közéletből", ami megvalósíthatja a kényszerítés bűncselekményét.

A bíróság nem foglalt állást Dávid Ibolya és Herényi Károly bűnösségét illetően, ez is az új elsőfokú eljárás feladata lesz majd. Arra azonban rámutatott a törvényszék, hogy az események során szembenálló csoportok közül nem csupán az egyiknél merülhettek fel politikai célok, ezért egyforma mértékkel kell mérni a különböző vallomásokat.