HVG Zrt.

Az ellátókapacitások újraosztásánál betarthatatlan szempontnak bizonyult, amit a törvény előír, hogy „legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó járóbeteg-szakellátó intézmény elvi elérhetősége 30 percnél kevesebb legyen”. Az ÁNTSZ munkaasztalán közelinek tűnő pilisvörösvári rendelőt a solymáriak felének több mint egy órába telik tömegközlekedéssel elérni, de a II. kerületiek egy része sem jut ennél előbb a Duna túlpartjára, a Péterfy Sándor utcába, ahová fizioterápiás kezelésre utalják be. Ugyanide küldik például a leányfalui lakosokat is, noha a szomszédos Szentendrén, az uniós pénzből felújított szakrendelőben is van ilyen gyógyszolgáltatás. Feltehetően a XII. kerületi kismamák is megdöbbennek, hogy az érdi rendelőbe kell utazniuk ultrahangos ellenőrzésre. Arra sem kínálkozik elfogadható magyarázat, hogy például a Veszprém megyei Litérről miért kell pszichoterápiára vagy gasztroenterológiai ultrahangvizsgálatra a fővárosba utazni, oda-vissza hat órát töltve buszon-vonaton.

A járóbeteg-beutalás tragikomikumba hajló további részleteiről a HVG e heti számában olvashatnak.