Az angliai York középkori belvárosában, nem messze az Ouse folyó partjától, a North Streeten áll a Mindenszentek templom, amely nagyobb részt a 14-15. században épült. Néhány éve az egyházközség elhatározta, hogy – közadakozásból – eredeti formájában állítják helyre a templom egyik részét, az úgynevezett Miasszonyunk kápolnát, ahol 1421-ben egy apácának állítólag hétszer is megjelent a Szűzanya.

A rekonstrukció egyik legfontosabb eleme, hogy a kápolna olyan különleges kerámiapadlót kap, amilyet – mint arról a helyi The Press című lap is beszámolt – angol templomba több mint 400 éve nem építettek be. A középkori angol csempék replikáit az egyházközség megbízásából egy magyar keramikus, Pataki Mátyás készítette el, aki a Szeged melletti Újszentivánon található műhelyében évek óta kísérletezik régi technikákkal, illetve azok modern újraértelmezésével.

A képre kattintva megnézheti galériánkat

Pataki Mátyás újszetiványi műhelyében

Stiller Ákos

A Pataki Mátyás által rekonstruált csempék úgynevezett intarziás módszerrel készülnek, vagyis a rajtuk látható minták nem festettek, hanem a kerámia anyagába égetik: a még nyers agyagba nyomják bele a minta negatívját, majd a mélyedést más színű agyaggal töltik ki. A máz és a színezés csak segít kiemelni a mintákat, illetve végtelen változatosságot kölcsönöz a terméknek. A replikák mellett készülnek kortalan, egy mai konyhába vagy fürdőszobába is felrakható csempék, ugyanabban a minőségben, kézi munkával.

Középkori, modern és kortalan

A műhelyben folyamatosan megy a kísérletezés, az új anyagok, formák és színek keresése. Mátyás felesége, Eszter azt mondja: időnként alig bírja berángatni a férjét a műhelyből. Az intarziás csempék mellett finoman, szinte csipkeszerűen mintázott, és egyszínű darabok is készülnek. Utóbbiakból, a smaragdzöld, türkizkék, vörös, ezüst vagy arany színek kombinálásával egészen különleges felületeket lehet létrehozni, amelyek annak ellenére nagyon modernnek hatnak, hogy a kézi munka miatt nincs a csempék közt két teljesen egyforma.

Egy modern fürdőszoba, kézműves csempékkel

Stiller Ákos

„Én nem keramikusnak tanultam, így gátlástalanabbul tudtam hozzányúlni az anyaghoz” – mondta a hvg.hu-nak Pataki, aki hosszú utat járt be addig, míg úgy döntött, hivatásszerűen készít csempéket. Édesapja ismert festőművész, ő eredetileg szobrász akart lenni, dolgozott is egy ideig egy kőfaragó vállalatnál. Aztán a kőről átnyergelt a fémre, és ezüstműves tanuló lett az Állami Pénzverdében, végül pedig fémműves és fémipari formatervezőként végzett az Iparművészeti Főiskolán. Ennek örökségeként néha még ma is készít egyedi ékszereket.

Patakit azonban minden anyag érdekli. Eszter szerint a padlás is tele van mindenféle régi építőanyaggal, de a szenvedély látszik a házukon is, ahová beépítettek régi gerendákat, vagy a Szegedi Egyetemről származó, különleges mosogatókat is. A kerámiával Mátyás még Angliában kezdett ismerkedni: a Temze partján cserepeket gyűjtött, és mozaikot készített belőlük. Egy festő barátja mutatta be néhány „őrültnek”, akik magyar ésszel felfoghatatlan dolgokat gyűjtöttek. Restaurátorként dolgozott például az egyik ilyen gyűjtő porcelánkészletén.

Az intarziás csempék végtelen számú variációban előállíthatók

Stiller Ákos

Egy villa Positanóban

A középkori csempékkel is egy barátja ismertette meg, amikor mutatott neki néhány eredetit, és megkérdezte, tudná-e ezeket reprodukálni. Sokáig rakosgatta, de aztán elkezdett kísérletezni, és ez azóta is tart. Azt mondja: a szakma önmagát tanítja, és lényegében még ma is prototípusokat készít. Saját bevallása szerint két évvel ezelőtt valószínűleg még igent mondott volna, ha ott felkínálnak neki egy tervezői állást egy kerámiaüzemben. Ma viszont már úgy látja, számára nincs másfelé út, csak előre: arról sző terveket, hogyan bővíthetné két segéddel dolgozó műhelyét egy ötfős kisüzemmé.

A professzionalizmus felé tartó út döntő lépése egy olaszországi megrendelés volt: az Amalfi-part egyik településén, Positanóban mór stílusú - apró csempedarabokból összeálló, geometrikus - burkolatot készített egy villa belső tereiben. Az arabok eredetileg nagy lapokat készítenek a csempékből, majd vésővel pattintják le a szükséges apróbb darabokat, de Pataki más módszert eszelt ki: a csokoládétáblákhoz hasonló, bordázott csempéket készített, amelyeket el lehetett törni, így kapta meg a szükséges méretű, kissé szabálytalan formájú darabokat.

Színek és formák kavalkádja

Stiller Ákos

Fél év munka és számtalan álmatlan éjszaka kellett hozzá, de mikor elkészült a villa burkolata, Pataki úgy érezte: „ez az igazi gazdagság”. Innen már nem volt visszaút, minden nehézség ellenére sem. Egy olyan kis manufaktúrában, mint a Pataki csempe, mindent egyszerre kell csinálni: Mátyás tervező, technológus, munkás és főnök is. A szegedi bábszínházban díszlettervezőként dolgozó Eszter viszi az adminisztrációt, a levelezést, frissíti a weboldalt, de a szépérzékére is szükség van a döntések meghozatalánál.

Nyitott műhely

„Szerencsére mindig csörög a telefon” – mondja Mátyás arról, hogy lassan beérik a befektetett munka gyümölcse, olyannyira, hogy ma már várólista kezd kialakulni, mert nem tudnak minden megrendelést azonnal teljesíteni. Pedig marketingre nem költöttek, termékük jórészt önmagát reklámozza, illetve egyik vevő ajánlja a másiknak. Az értékesítést persze meg kell szervezni, Londonban például Mátyás egyik belsőépítészként dolgozó barátja kínálja a csempéket, de van egy üzlet is, ahol láthatók a mintakollekciók.

Stiller Ákos

A Pataki-műhely ma is nyitott, a megrendelő a saját szemével figyelheti meg, hogyan készül a csempe, a konyha pedig maga a kiállítóterem: a pult fölötti falat, a mosogatót és a padlót is saját csempéjük díszíti. Mátyás tervei közt azonban az is szerepel, hogy egy régi ház felújításával létrehoznak egy olyan kiállítótermet, ahol a látogatók megismerhetik a kerámiakészítés teljes folyamatát. Újabban Csehországba készülnek, ahol egy hipermodern, csúcsminőségű bútorokat gyártó cég szeretne együttműködni velük.

Ma Magyarországon az ipar nem szívja fel a tervezőket, a piacnak nincs igénye a minőségi formatervezésre – mondja Pataki – ezért a hozzá hasonló emberek kénytelenek önállósulni, ha meg akarják valósítani az ötleteiket. Ez az út azonban csak azok számára járható, akik igazán szeretik azt, amit csinálnak, és az egész életmódjukat képesek hozzáigazítani a mesterségükhöz.