Elzárta a Dunakanyarban lévő Kisoroszit az árvíz, a helyeik csak révvel tudnak kijutni a településről – az élelem is ezen az úton érkezik. A gátakon még mindig több mint százan dolgoznak, hogy ne jusson be a faluba a víz, ami ott jártunkkor is percről percre emelkedett. A veszély ellenére jó a hangulat a faluban, szinte összekovácsolta a közösséget az idei árvíz.
„Szentendréről jöttem át, ott már befejeztük a munkát, most itt próbálok segíteni” – mondta az egyik gáton pakoló, a szomszédos városban lakó férfi. Az utca végén gyermekes családokkal találkozunk, ők a zsákokat töltik. „A gyerekek először látnak ilyen nagy vizet, nagyon kíváncsiak voltak, ezért is jöttünk ki” – meséli a környéken lakó házaspár. Pánik vagy félelem egyáltalán nem érződik a faluban.
A falu szélén található Kemping utca környékén a lakóházakat védik – eddig eredményesen, mivel egyiket sem árasztotta el még a víz. Az utcához kirendelt katasztrófavédelmi szakértőtől megtudjuk, hogy még jó pár napig folyik majd a munka, a víz még nem érte el a legmagasabb szintet, a tetőzés vasárnapra vagy hétfőre várható – addig még mindenképpen duzzasztani kell a gátakat.
Pénteken napközben három kritikus területen folytak a legnagyobb munkálatok: a Kemping utcában, a Szentendre és Leányfalu határán lévő Határ Csárdánál, és a 11-es út mentén, hogy ne öntse el az utat a víz.
Államtitkár a gáton
Kisoroszit valójában már csütörtökön elzárta a víz. A falu a Szentendrei-szigeten fekszik, a szomszédos Tóthfaluba vezető hídon még át is lehet kelni, de a két települést összekötő, a szigeten vezető bekötőút félig víz alatt van, itt rendőrök állják el az autósok útját. A faluba menet találkozunk egy zsákokat töltő államtitkárral is. „Egyelőre még kezdő vagyok, a helyiektől rengeteget tanulok, ugyanis a homokzsák-pakolásnak is megvan a technikája” – mondja az úton feltűnt Rétvári Bence. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára a tárca önkénteseivel érkezett menteni.
A kishajó viszont Visegrádról óránként jár, a helyiek tíz perc alatt a faluban vannak. A hajón éppen homokzsákokat és élelmet szállítanak. „A víz nagyon gyorsan tör előre, a mai napon is mintegy 200 méterrel kintebb van a medréből, a tetőzést vasárnapra várjuk” – mondja a hvg.hu-nak Molnár Csaba polgármester, aki maga is kint dolgozik a gáton. A számítások szerint az idei árvíz akár a 2006-osat is felülmúlhatja, akkor 8 méter felett tetőzött a Duna, a hétvégén elérheti a 9 métert is.
Mivel a gátakat – a katasztrófaturistáktól tartva – műveleti területnek nyilvánította a kormány, csak a helyi rendőr, Roland kíséretében figyelhettük meg a munkálatokat. A körzeti megbízott azt mondja, terepjárójával akár öt-hatszor is megfordul egy nap. „Mindig szükség van valamire”.
Nem árvíztől, a hordalékától félnek
Kisorosziból eddig mintegy 10 embert, 3 családot kellett kitelepíteniük. A mélyebb részeken élnek, most rokonkhoz mentek, más településre. Ám a vészhelyzetben, az ár folyamatos emelkedése ellenére sem állt meg a faluban az élet. Ugyan a többség nem ment a munkahelyére – helyette a gátakon vannak –, tanítási szünet nincs, pedig az iskola kertjébe is befolyt a víz. Azok, akik más településre járnak dolgozni, a falun kívül hagyták autóikat.
Pénteken mintegy 150 ember, főként helyi lakos, de mellettük számos önkéntes, a honvédség emberei, katasztrófavédelmisek és vízügyi szakemberek dolgoztak a gátakon. A munkálatokat végzők fáradtan, de jó kedvvel adták egymás kezébe a zsákokat a tűző napon. „Már reggel hat óta kinn vagyok, nagyon elfáradtam, a hátam fáj már, de még pár órát mindenképpen maradok” – mondta az egyik helyi lakos. „Ma gulyáslevest főztünk, körülbelül 140 adag ment ki a gátakra” – meséli Rácz Lajos, a helyi vendéglő tulajdonosa. „Jó a hangulat, a legtöbben nem félnek, inkább összehozta a közösséget az árvíz, sok mindent ilyenkor jobban meg tudunk beszélni egymással.”
Az autót végül mi is lecseréltük kenura, így megnézhettük, hogyan festenek azok a területek, amelyeket már részben vagy egészben elöntött a víz. Ezek közé tartozik egy kisebb büfé is, amit rendszerint kirándulók látogatnak. Az árvízre számítottak, a helyiséget már napokkal ezelőtt kipakolták. Amikor elhajózunk a büfé mellett, Rácz konstatálja, hogy egy nap alatt 20-30 centivel is feljebb ment a vízszint – vasárnapra valószínűleg az ablakokat is eléri. Közben két kajakozó helybéli lánnyal is találkozunk, ők is az elárasztott utcákat és házakat szemlélik.
De nem az árvízvédelem, a gátépítés a legnehezebb munka: a 2002-ben és a 2006-ban már egy-egy árvizet megtapasztalt helybeliek szerint az elöntött területek rendberakása még nagyobb kihívás lesz, és akkor az önkéntesek sem lesznek majd. Egy ház rendbetétele akár hónapokba is telhet – „el kell távolítani a víz hordalékát, a rengeteg sarat, fertőtleníteni kell és kifesteni” – tette hozzá a kajakozáson velünk tartó vendéglős.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
