Nyílt levélben kérnek tájékoztatást a szigetvári iskolaközpont dolgozói a helyi tankerületi igazgatótól arról, hogy a tantestület elsöprő többségének támogatása és Hoffmann Rózsa korábbi ígérete ellenére miért nem vezetheti tovább a volt igazgató az intézményt. A háttérben személyi konfliktusok állnak, ráadásul – nem meglepő módon – politikai szempontok is felmerültek.
Néhány nappal a tanévkezdés előtt nincs vezetője a Szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskolának. A közel 3500 diákot oktató és több mint 200 pedagógust alkalmazó, oktatási központként működő intézmény nincs egyedül ezzel a problémával: eddig mintegy 100 általános és középiskola esetében nem sikerült megtalálni az alkalmas igazgatójelölteket az államosított közoktatási rendszerben.
A Zrínyi esete abból a szempontból azonban egyedi, hogy nem csupán a tantestület és az önkormányzat, hanem a Hoffmann Rózsa közoktatási államtitkár által megfogalmazott elvek alapján is a korábbi igazgatónak, Szabó Attilának kellene vezetnie az intézményt, ám a helyi tankerületi igazgató, Kalapáti Attila Ádám másképp gondolja.
Nem csak egy kisvárosi iskola
Az idén 112 éves Zrínyi élére 2008-ban került Szabó Attila, aki a Fidesz országgyűlési képviselőjét, Pichler Imrét váltotta az igazgatói székben (az akkor 61 éves Pichler nem indult újra a posztért). Megválasztása nem volt zökkenőmentes: a tantestület a másik jelöltet, Reichmesz Ádámot támogatta csekély többséggel, ám az akkor baloldali többségű szigetvári képviselő-testület Szabót támogatta. Kettőjük viszonya nem volt felhőtlen, miután Szabó korábban többször bírálta Pichlert, aki szerinte összekeverte a politikusi és pedagógiai szerepeket. A hvg.hu birtokába került egy dokumentum, mely szerint még 2008 előtt az intézménynek szerződése volt egy irodahelyiség biztosítására "Fidesz iroda céljára". Persze a leköszönő igazgató hevesen ellenezte Szabó igazgatói ambícióit.
Pichler egyik igazgatóhelyettese Kalapáti Attila Ádám volt, akinek távoznia kellett posztjáról Szabó megválasztása után. Szabó úgy véli, ebből eredeztethető a köztük meglévő rossz viszony, ami meglátása szerint a fő oka az iskola körül kialakult káosznak.
Az elmúlt években a Zrínyi – amely az egyetlen középiskola a hátrányos helyzetű szigetvári kistérségben – lendületesen fejlődött. Új szaktantermeket kapott, négy új szakma oktatása indult meg, és a képzési kínálat esti tagozattal és emelt óraszámú angol oktatással bővült. A tornacsarnok korszerűsítésére 14,5 millió forintot költöttek, félmilliárdból újították fel az iskola épületét, és nőtt az iskola vonzereje: a gyerekszám csökkenése ellenére évről évre emelkedett a beiratkozók száma, egy helyett tavaly már két gimnáziumi osztály indult.
Annak érdekében, hogy egy uniós pályázat révén elnyerhető összeget maximalizálják, 2009-ben a kistérség összes oktatási intézményét egy egységbe vonták össze – ez lett a Dél-Zselic Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola, Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde. A kényszerházasság eredménye egy szétszórt telephelyekkel rendelkező, széttartó oktatási profilú monstrum lett, amely több ezer gyerekért felel hároméves kortól egészen 18 évesig. A középiskola igazgatójaként az új centrumban Szabó a főigazgató-helyettesi pozíciót kapta.
Az elszabadult tankerületi igazgató
A tankerületi rendszer létrehozása után a posztra a középiskola volt igazgatóhelyettese, Kalapáti Attila Ádám került, akinek kinevezése azért is meglepte a helyi pedagógustársadalmat, mert több forrásunk szerint is rendszeresen kritizálta a Fidesz–KDNP-kormány oktatáspolitikáját a tanári közösség előtt.
Az iskolakomplexum élére májusban írták ki a pályázatot, az eddigi vezetési szerkezettől eltérő módon: a főigazgatói posztot megszüntették, és összevonták a középiskola igazgatói posztjával. A kiírásra két pályamű érkezett, az egyik Szabóé, a másik pedig 2008-as vetélytársáé, Reichmesz Ádámé. Bár 2008-ban Reichmesz pályázatát valamivel nagyobb arányban támogatták az iskola dolgozói, Szabó ötéves igazgatói munkája a jelek szerint meggyőzte őket, hiszen most 80 százalékos támogatást kapott tőlük.
Az iskola sajátos szerkezetéből adódóan a pályázatokat meglehetősen sok érintett szervezet – a szigetvári önkormányzat, kisebbségi önkormányzatok, a kereskedelmi és iparkamara – véleményezte, és Szabó pályázatát mindegyikük támogatta. Az összhangból csupán a tankerületi igazgató, Kalapáti Attila Ádám maradt ki, aki mind a két pályázatot alkalmatlannak találta. Az igazgató állítása szerint még júliusban megosztotta Szabóval szakmai fenntartásait – minderre Szabó úgy emlékezik, hogy miután egy véletlen találkozó során rákérdezett a pályázatokra, Kalapáti azt felelte, hogy a pályázat túl kevés figyelmet fordított az általános iskolai képzésre.
Elvileg a végső szót a pályázatok esetében hivatalosan Hoffmann Rózsa mondja ki, ám minden jel arra utal, hogy az esetek túlnyomó többségében a döntések a tankerületi igazgatók szintjén születtek meg. Egy pedagógus forrásunk a pécsi Janus Pannonius Gimnázium fennállásának századik évfordulója apropóján elhangzott államtitkári tájékoztatón elhangzottakat ajánlotta figyelmünkbe, ahol a közoktatási államtitkár azt közölte az összegyűltekkel, hogy a végső szó kimondásakor csak a tankerületi igazgatók véleményére ad.
Van, amikor a kétharmad sem elég
Mindezt Hoffmann a napokban egy interjúban úgy fogalmazta meg, hogy az igazgatók véleményét „kiemelten fontos információként kezelte”. Bár ugyanebben az interjúban az államtitkár azt is bevallotta, hogy az ellenmondásos esetekben a jelöltekkel is beszélt, a szigetvári nem tartozott ezek közé, hiszen Szabó a hvg.hu-nak azt állította, őt senki nem kereste a minisztériumból, mindössze egy "szabvány" e-mailt kapott, amelyben pályázata elutasítása mellett további eredményes munkára buzdítják. A másik pályázó nem akart nyilatkozni arról, hogy őt megkereste-e Hoffmann államtitkársága. Mint a hvg.hu-nak elmondta, "túl van" az ügyön, nem kíván róla beszélni, majd letette a telefont.
Pedig a közoktatási államtitkárság a szigetvárihoz hasonló helyzetek kivédésére egy olyan elvet fogalmazott meg, amely alapján a második ciklusukat megkezdő igazgatók automatikusan elnyerik a hosszabbítás jogát, amennyiben legalább a tantestület kétharmada támogatja őket. Hiába volt már Szabó igazgató, és hiába támogatták a kétharmadot jóval meghaladó arányban, a hivatalos indoklás szerint a 2008-ban elnyert igazgatói cím nem számít első ciklusnak, miután a 2009-ben létrehozott iskolaközpontban a gimnázium-szakközépiskola egy tagintézmény csak. Más kérdés, hogy miután Szabó főigazgató-helyettesként dolgozott (a korábbi főigazgató, a Konrád Ignác Körzeti Általános Iskola vezetője nem pályázott), és az iskolaközpont csúcsintézménye a középiskola, a kontinuitás nyilvánvaló lehetne.
Igazgató hiányában az igazgatóhelyettesek vezetik tovább ideiglenesen az iskolát, akiket a helyi tankerületi igazgató nevezhet ki. A helyzet az augusztus 21-ei tanévkezdő tanári értekezleten tovább bonyolódott, miután a korábbi megállapodás ellenére (ennek értelmében a két már hivatalban lévő helyettes dolgozott volna tovább az átmeneti időszak alatt) Kalapáti bejelentette az egyik helyettes felmentését, és helyére egy olyan pedagógust nevezett ki, akinek bár a végzettsége megvan a poszt betöltéséhez, tapasztalattal még nem rendelkezik.
Az itt történtek a tantestületnél is kiverték a biztosítékot, akik másnap nyílt levélben fordultak Kalapátihoz, azt kérve, hogy mutassa be nekik a sorsukat meghatározó igazgatói pályázat elutasításának szakmai okait, ám ezt a tanári értekezleten Kalapáti megtagadta. A közoktatási államtitkárnak és a polgármesternek elküldött nyílt levélre a tankerület igazgatója annyit válaszolt, hogy miután a végső döntést nem ő hozta meg, nem áll módjában tájékoztatást adni. A szülők eközben aláírásgyűjtésbe kezdtek Szabó mellett, többen pedig már azt is jelezték, hogy ebben a bizonytalan helyzetben inkább a 30 kilométerre lévő Pécsre küldik gyerekeiket. A helyzetet egy új pályázat oldhatja meg, amelyen mint mondta, Szabó már „csak azért is” el fog indulni. A történelem-földrajz szakos tanár úgy véli, hogy a kialakult helyzet túlmutat Szigetváron, és tökéletes példája az egyszemélyes döntéseken alakuló irányítási rendszer súlyos hiányosságainak.
Természetesen mind Kalapáti Attila Ádámot, mind a közoktatási államtitkárságot megkerestük, többek között azt kérve tőlük, hogy ismertessék a döntés hátterében húzódó szakmai indokokat, és értékeljék a pályázati rendszer működését. Az igazgató egy „előzetes beszélgetés” után írásban kérte kérdéseinket, amelyeket még a múlt héten elküldtünk neki, ám válasz cikkünk megjelenéséig nem érkezett, az államtitkárság sajtószolgálata pedig türelmet kért – amint megkapjuk, válaszaikat természetesen közöljük.
A városvezetés szerint nem tehettek mást, mint hogy rábólintanak a kérelemre, a lakók viszont nem akarnak a szomszédságba vegyi üzemet. Különösen az eljárást nehezményezik, mert a polgármester a testület nélkül döntött a gyártó beköltözésének lehetővé tételéről.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
