Bajnai: a magyarok remélhetőleg megelégelték ezt a szemfényvesztést

– Megnézte már a gáz- és villanyszámláját?

– Átutalással fizetek, de persze tudom, hogy elvileg 10 százalékkal csökkent a rezsi. Vagyis beindult a választási kampány, jól hangzó, ám fenntarthatatlan, álságos ígéretekkel. Az olcsóbb gáz és áram árát a lakosság sokszorosan megfizeti, például a drágább kenyéren – hiszen a pékek energiaszámlája még nőtt is. A kormány úgy tesz, mintha az emberekért harcolna, a balhét azonban másokkal viteti el. Az egyes ágazatokra, szolgáltatókra, bankokra kivetett adókat nem ő hajtja be, hanem az, aki az extra terhek miatt magasabb szolgáltatási díjat szed. Ez a jó kormány és a gonosz vállalkozók mesebirodalma.

– Az önök most bemutatott gazdasági stratégiája is megállapítja, hogy Magyarországon már csaknem annyian tartoznak a rezsivel, mint a Balkánon.

– A gond valós. Az ok az, hogy a gazdaság lejtőn van, munkahelyek szűnnek meg, a jövedelmek vásárlóereje csökken, a nettó minimálbéré például egy hónapnyival zsugorodott az elmúlt három évben. A középosztály alsóbb rétegei lecsúszó pályán vannak, a legszegényebbek elnyomorodtak.

– A rezsicsökkentés számukra havi néhány ezer forintos többletet jelent. Miért hatnának rájuk az önök érvei?

– Ma már látják az emberek, hova juttatta Magyarországot a hamis ígérgetés politikája. Ezt nem szabad folytatni. Olyan pályára kell állítani a gazdaságot, hogy több állás legyen, és nagyobb bér. Ehelyett most arra kényszerítik a szolgáltatókat, hogy veszteséggel adják el a gázt és az áramot, emiatt munkahelyek szűnnek meg, nem lesz fejlesztés. A magyar társadalom remélhetőleg megelégelte ezt a szemfényvesztést, és nyitott az őszinte beszédre. Magyarországról menekül a tőke és a munkaerő. Nincs beruházás, már az elhasználódott gépek, berendezések megújítására sem futja, és a nemzetgazdasági miniszter szerint félmillió magyar vágott neki a nagyvilágnak. Az adócsökkentés kormánya összességében jóval több adót von el, mint mi 2010-ben. Ez a gazdaságpolitika feléli a jelent, és ellopja a jövőt. Ezzel szemben mi nem Kánaánt ígérünk, hanem fokozatos javulást. Hatéves kitekintést készítettünk – megfelelő gazdaságpolitikai fordulattal a negyedik év végére Magyarországon ismét 2-3 százalék közötti, fenntartható növekedés lehet.

– Gondolja, hogy ez mozgósító erejű? Néhány év múlva bekövetkező 3 százalékos növekedést a kormány fél kézzel is beígér.

– Hiába, ha nem hiteles. Hadd emlékeztessek arra, hogy 2013-ban reálértéken 4500 milliárd forinttal kisebb a GDP annál, mint amit 2010-ben erre az esztendőre prognosztizáltak. Ezért is kényszerül a kormány szüntelenül megszorításokra. Csak tavaly ősszel 700 milliárddal korrigálta utólag a költségvetést.

– Önök szerint miből lesz itt növekedés?

– Abból indulunk ki, hogy leginkább a bizalom hiánya mérgezi a gazdaságot, azt kell visszaszerezni. Ma a vállalkozó nem bízik a hivatalokban, a beruházó nem mer ide pénzt hozni, mert nem tudja, hogyan változnak – akár visszamenőlegesen is – a jogszabályok. 2011-ben az adótörvényeket 26-szor változtatták meg. Az állampolgár sem bízhat az állammal kötött hosszú távú megállapodásban, hiszen a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott megtakarításokat elvették. Ha a gazdaság zsugorodik, a költségvetési hiány kordában tartása is aggályos lehet.

– Miért ne lenne bizalom? A dollárkötvény túljegyzése azt mutatja, vannak befektetők, akik hajlandók finanszírozni ezt a gazdaságpolitikát.

– Létezik az a haszon, amiért megteszik, mivel a világban megint pénzbőség van. Ám a dollárkötvényeket így is rendkívül magas kamatozással adtuk el, Románia és Kolumbia is olcsóbban újította meg lejáró hiteleit. A költségvetés évente 100-120 milliárd forinttal fizet több kamatot, mint ha a józan ész pályáján járnánk. Az országkockázatot jelző kamatfelár 2010 áprilisában, amikor megbízatásom lejárt, 1,7 százalékpont volt, most 3 százalékpont. A bizalom helyreállítására mi sok eszközt bevetnénk, hadd emeljek ki közülük hármat. Egyrészt a kiszámítható üzleti környezet törvényi garantálására adóalkotmányt hoznánk létre, amely rögzíti, hogy adót változtatni évente csak egyszer, megfelelő felkészülési időt hagyva, az érintettekkel egyeztetve lehet, és meg kell szüntetni azokat a kisadókat, amelyekből nincs legalább évi 20 milliárd forint bevétel. Másrészt a stabilitás jegyében a makrogazdasági keretekről középtávú társadalmi-gazdasági megállapodást kötnénk a jogaikba visszahelyezett szakszervezetekkel és az újra partnernek tekintett munkaadókkal. Harmadrészt véget vetnénk a hivatalok öncélú, pénzbehajtó működésének. Bevezetnénk a sárga lap rendszerét. Most csak piros lap van, a hivatal sokszor pénzbehajtó szándékkal vizsgálódik, és ha szabálytalanságot lát, azonnal büntet. A legtöbb ügyben ezt meg kell előznie egy írásos figyelmeztetésnek.

– A bizalom nem garantálja automatikusan a növekedést.

– A növekedésnek három tényezője van: az exporttöbblet, a beruházások és a fogyasztás. Az utóbbi kettő drámaian csökken, amit a kiviteli többlet tavaly már nem tudott ellensúlyozni, emiatt került recesszióba a gazdaság. Át kell állni a beruházás által vezérelt pályára, meg kell teremteni a versenyszférában a további exportbővülés és foglalkoztatás alapjait.

– Ha felfutnak a beruházások, és az államháztartás hiánya nem növelhető, aligha marad forrás az életszínvonal érzékelhető javítására.

– Már többször bebizonyosodott, hogy a nagy osztogatásból előbb-utóbb nagy szenvedés lesz, erről szó sem lehet. Ám arra van lehetőség, hogy helyreállítsuk a szolidaritást, mert nem igaz, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, amint az egy városházi beszélgetésen elhangzott. A csődöt mondott egykulcsos személyi jövedelemadó helyett át kell állnunk a progresszív adózásra, visszahozva az adójóváírást. Ezzel az alacsony és közepes keresetek adóterhelését lényegesen csökkenteni lehet, a felső tíz százalékba eső jövedelmeket pedig nem túl magas többletadó terhelné. Az adójóváírás megszüntetésével a Fidesz egyhavi minimálbért vett el, ezt akarjuk korrigálni. Bár az utcai plakátokon engem vádolnak, hogy csökkenteném a minimálbért, ez nem igaz, sőt az adójóváírás visszahozásával nőne a nettó összeg. Az egykulcsos szja az átlagjövedelemig mindenkitől pénzt vett el, a minimálbéren foglalkoztatottak költségeit pedig a harmadával megemelte, emiatt most 50 ezer minimálbér-közeli álláshely van veszélyben. Mi a minimálbér nettóját növelnénk, egyúttal a foglalkoztatás terheit csökkentenénk. E tekintetben aligha vonható kétségbe a hitelességünk, hiszen 2009–2010-ben 5 százalékponttal mérsékeltük a foglalkoztatás terheit.

– A szolidaritás helyreállításába belefér az ingatlanadó is?

– Nem. 2010 óta sokat romlott a devizahitelesek helyzete. Amíg ezt az állományt nem sikerül leépíteni, az értékalapú ingatlanadóról még gondolkozni sem érdemes. A kormány 170 ezer tehetős adóst kimenekített a végtörlesztéssel, de a többiek helyzetét súlyosbította. Aki az árfolyamgátat választotta, annak az elkülönített számláján halmozódik az adósság egy része, 300 forint körüli euróval átszámolva, lényegesen magasabb kamatokkal. Erre megoldást kell találni. A bank olyan szolgáltatás, mint a közmű, ha nem jön a csövön a gáz vagy a víz, a bank csatornáján a hitel, megbénul a gazdaság. Márpedig a vállalati hitelezés a 2008-as szint 80 százalékán áll, miközben az egész régióban meghaladja a válság előttit. A Magyarországon működő pénzintézetekkel egyezséget akarunk kötni a növekedésért, egy csomagban kezelve a bankadót, a devizaadósok helyzetét és a vállalati hitelezést, mindezt a fogyasztói érdekek védelmének megerősítésével. Az extrém mértékű bankadót fokozatosan az EU-átlag közelébe kell levinni, ám ezt össze lehet kapcsolni a hitelezési aktivitás növelésével. Hasonló növekedési paktumra törekednénk a különadóval sújtott nagyvállalkozások esetében is a beruházásokért cserébe.

– Feltalálták az orbáni stratégiai megállapodásokat?

– No nem, az színtiszta propaganda. A kormány úgynevezett stratégiai partnerei vagy szép csendben kiviszik a pénz egy részét, vagy három-négy évvel ezelőtt eldöntött beruházásokat aktiválnak most, mint a Mercedes, az Audi és az Opel. Három-négy év múlva viszont nem lesz mit ünnepelni.

– Ez a program a Fidesz nyelvén annyit tesz, hogy Bajnai továbbra is a bankok és a multik pártján áll. Márpedig a kormány támogatói szemlátomást hisznek az állami gyámkodásban, az államosításokban. Mi jöhet ki ebből?

– A Fidesz politikájában a hatalom megtartásának érdeke felülírja a gazdasági törvényszerűségeket. Biztos vagyok benne, hogy 2014 után is sokan lesznek, akik nem értenek egyet velünk. De van példa rá, hogy megváltozik a közhangulat. Ez történt Lengyelországban, ahol a Fidesz mai irányvonalához hasonló radikális, populista párt megbukott, és – bár híveik azóta is rendszeresen tüntetnek – a konzervatív-liberális kormány rövid idő alatt helyreállította a bizalmat, megfordította az ország szekerét, és megnyert egy újabb választást. Jó kormányzással stabilizálni lehet a gazdaságot. Mi nem azt ígérjük, hogy a 2014-es választás után azonnal fordítani tudunk, hanem azt, hogy izzadságos küzdelemmel a mostani zuhanás után elindulunk végre fölfelé.

FARKAS ZOLTÁN