A bíróság Kovács Attila vezette tanácsa a 42 éves Manuel Werner Kronschnabelt és a 46 éves Thorsten Behrendtet társtettesként előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek. Az ügy harmadrendű vádlottját, Kronschnabel 27 éves élettársát ugyanakkor felmentették a bűnpártolás vádja alól.

A vádlottak korábban egy háztartásban éltek Németországban. Manuel Werner Kronschnabel és Anja Bauer élettársi viszonyban álltak, Thorsten Behrendt pedig a barátjuk volt, de Kronschnabel gyakran a testvéreként mutatta be őt.

A két férfi és a nő ellen pénzmosás, valamint csalás miatt elfogatóparancsot adott ki a német hatóság, ezért úgy gondolták, Magyarországra költöznek. Az interneten, egy ingatlanközvetítő közreműködésével kerültek kapcsolatba a Baranya megyei Monyoródon lakó 68 éves nővel és 71 éves élettársával. Bérelt autókkal 2009 januárjában Magyarországra jöttek, és megállapodtak a nyugdíjasokkal, hogy két évig bérlik, majd 60 ezer euróért megvásárolják az egyik házukat. Erre azonban nem volt fedezetük.

A vádlottak céget alapítottak, és területet béreltek Mohácson, hogy ott áruházat építsenek. Közben baráti kapcsolatba kerültek a jómódú, jelentős összegű készpénzzel, nagy értékű ékszerekkel és több ingatlannal rendelkező idős párral. Egy idő után már napi szinten találkoztak velük. Segítettek nekik a ház körüli munkákban, állataik etetésében. Kronschnabel felajánlotta a nyugdíjasoknak, hogy segít felépíteni egy házat a Bár községben található telkükön. A munkák ott és a mohácsi telken is folytak.

Az idős nő időközben végrendeletet készített, amelyben vagyonát Kronschnabelre hagyta. Arra, hogy ezt kényszer hatására tette volna, nem volt bizonyíték.

A vádlottak és későbbi áldozataik az év augusztus 30-án együtt ebédeltek Monyoródon, majd felvetődött, hogy menjenek el megnézni a Bárban folyó építkezést. Kronschnabel és Behrendt a nyugdíjas párt a bérelt mohácsi telekre vitte, ahol élve egy korábban ásott munkagödörbe dobta, és munkagéppel betemette őket. Az áldozatok holttestében később nyugtató nyomaira bukkantak, de az nem bizonyosodott be, hogy gyilkosaik adták be nekik.

A két férfi és a nő ezután birtokba vette az idős pár ingatlanjait. Irataikat felhasználva értékesítették ingóságaikat, autójukat, bankkártyájukkal pedig több mint 14 ezer eurót emeltek le a számlájukról. A nyugdíjasokról érdeklődőknek pedig azt mondták, Görögországba utaztak nyaralni, majd pedig azt, hogy Spanyolországban vannak, és már vissza sem térnek Magyarországra.

Az eltűnésükkel kapcsolatban azonban egyre több volt a gyanús körülmény, ezért a rendőrség figyelni kezdte a környezetüket, és az év november 17-én, öt-hat méter mélyen, a földben elásva megtalálta a nő, egy nappal később pedig a férfi holttestét. A feltételezett gyilkosok ellen ezután eljárás indult.

A Pécsi Törvényszék az ügyben beszerzett bizonyítékok, szakértői vélemények, tanúvallomások alapján egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy a gyilkosság a két férfi terhére róható, társuk ebben nem vett részt, nem is segítette őket.

Kovács Attila kiemelte: az állítólag mobil-átjátszóállomás építéséhez szükséges munkagödröt minden előzmény nélkül azon a vasárnapon temették be, amikor a nyugdíjasok eltűntek, a helyét pedig később le is aszfaltozták. A gödör betemetésére alkalmas munkagéphez csak a két férfi férhetett hozzá.

A gyilkosok a bűntett előtt azzal hitegették áldozataikat, hogy befizetik őket egy nyaralásra, remélve, arról beszélni fognak a környezetükben élőknek, és így eltűnésük legalább egy ideig nem szúr szemet. Még valótlan levelezést is folytattak a párral, igazolva, hogy a "barátaik" valóban elutaztak.

A bíró a Magyarországon adható legsúlyosabb büntetés kiszabását azzal indokolta, hogy a két férfi társtettesként, többszörösen minősített emberölést követett el, és bár külföldön, de mindketten voltak már büntetve. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlottak és védőik fellebbeztek ellene.