Egy fiatalabb olvasó számára akár meglepetésként is hathat, ha megnézi a Google találatait a „féregirtás” címszóra: a különböző szolgáltató cégek oldalai mellett egy 1996. március 15-i esemény, Torgyán József kisgazda pártelnök nevezetes beszéde is előkelő helyen szerepel. A kormánybúcsúztatónak nevezett budapesti tömegrendezvényen elhangzott szónoklat ugyanis így kezdődött:

„Álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat, és amíg a liberális férgek belülről rágják édes hazánk nemes testét, addig a liberális dögkeselyűk kívülről tépik, szaggatják az ezer sebből vérző, Trianonban megcsonkított, Párizsban továbbkurtított szerencsétlen nemzetünket. De mi nem engedjük! Nem engedjük, hogy Magyarországot 1100 éves Kárpát-medencei tartózkodása idején ellehetetlenítsék... Elfogadhatatlan, hogy nemzetünket széthordják, hogy nemzeti kincseink hetven százalékát elprédálták, idegen kézre juttatták, elfogadhatatlan, hogy másfél millió munkahelyet szüntettek meg, és a szorgos-dolgos magyar népből munkanélküliek seregét tették. Ne engedjük a nemzetet tönkretenni!"

Az kiabál, aki fél?

A hangnem értékeléséhez tudni kell, hogy az FKGP az 1994-es választásokon elég gyengén szerepelt, mindössze 26 mandátumot szerzett. Az MSZP-SZDSZ koalíció 72 százalékos parlamenti többsége mellett az ellenzék akkor éppen öt frakciója együtt véve is erőtlen volt, és a parlamenti ciklus első felében az sem látszott, hogy 1998-ban kormányváltás történhet. Ugyanakkor ezidőtájt kezdtek hatályba lépni a gazdasági stabilitást szolgáló 1995-ös Bokros-csomagnak az Alkotmánybíróság közbelépése miatt halasztott megszorító intézkedései. Mindenesetre 1996. március 18-án, az ünnep utáni első parlamenti ülésen a Torgyán-beszéd volt a téma napirend előtt.

Torgyán az övéi között

Kis Kuntler Árpád

Szájer József Fidesz-frakcióvezető (jelenlegi EP-képviselő, a 2012-től hatályos új alaptörvény megszövegezője), aki még nem sejtette, hogy Torgyán József alig több mint két év múlva Orbán Viktor kormányának lesz minisztere, elsőként kért szót. Persze a kormány bírálatát se hagyta ki, de hangsúlyozta, hogy az ellenzéki szolidaritás nem határtalan:

„Egy magát demokratának, parlamenti politikusnak valló személy arcáról lehullott az álarc, elveszítve önkontrollját, politikai ellenfeleit kiirtással, akasztófával és kötéllel riogatta. (Zaj, közbeszólások az FKGP soraiban: Hazudsz! Hazugság!) Ez a személy nemcsak meggyalázta a legszebb nemzeti ünnepünket, a magyar szabadelvűség napját... (Dr. Kávássy Sándor: Hazugság!).., Deák, Kossuth és a többi demokrata politikus hagyományát, hanem egyben saját pártjának hagyományát is arcul köpte. (Zaj, moraj a Kisgazdapárt padsoraiban.) … Torgyán József a kormánypárti intézkedések hullámlovasa. A gyed, a gyes megszüntetése, az energiaár-emelés és a további, polgárokat sújtó intézkedések növesztik azt a dühöt, amely a demagógok karjába kergeti ezt az országot. … Torgyán József tevékenysége eddig is a koalíció malmára hajtotta a vizet. A koalíciónak alapvető érdeke, hogy azt tudja mutatni, hogy nincsen más olyan erő, amely nem radikális és fel tudja őt váltani a hatalomban.”

Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője ekkor a kormánykoalíció kisebbik pártját képviselte: „Egy kormányt bírálni, szidni szabad a demokráciában, sőt ajánlatos is olykor. Szabad utcai tüntetést is szervezni... Az ellenzéki kritika fájhat a kormánypártoknak, a kormánynak, de soha nem téveszthető össze az uszítással. … most egy parlamenti párt vezetője élt vissza az elégedetlen emberek elkeseredettségével, és bizony uszította őket. Tömeget heccelni, hogy az ellenfelet tekintsék ellenségnek, s akár fizikailag is semmisítsék meg, az uszítók felelőtlensége és gyengeségükből fakad.”

Torgyán fenyegetett

A nagyobbik kormánypárt, az önmagában is abszolút többséggel rendelkező MSZP frakcióvezetője, Szekeres Imre (mérnök, egykori KISZ-, majd tanácsi funkcionárius, később a Gyurcsány-kormányban honvédelmi miniszter) azt mondta: „Március 14-én Torgyán József nem a kormányt búcsúztatta, hanem immár véglegesen ő mondott búcsút a politikai, a parlamenti demokráciának. Lelepleződött Torgyán József, mert beszédében a halál és a börtön voltak a kulcsszavak.”

Demeter Ervin, aki aztán 2000-2001-ben fideszesként mint titkosszolgálati miniszter együtt ült az Orbán-kormányban a kisgazda pártvezérrel, ekkor még az MDF frakcióvezetője volt, és igyekezett egyszerre elhatárolódni mind Torgyántól, mind a kormánytól: „Mi is történt? A tegnap ígérgetői és a ma ígérgetői harcolnak egymással, és nem átallják, nem szégyellik magukat március 15-ét belekeverni.”

Maga Torgyán mindenkit büntető feljelentéssel fenyegetett, aki szerinte tévesen idézte az ő beszédét, de jól tudta: ilyen ügyekben az Országgyűlés sosem függeszti fel a mentelmi jogot, tehát ezekből a nagy garral beígért perekből nem lett semmi. Ezen kívül arra hivatkozott, hogy pártja „kénytelen volt a magyar népet megszólítani”, mert egy tanácsadó cégnek az Európai Unió megbízásából készített anyaga azt tartalmazza a magyar lakosságról, „hogy a demokrácia fejlődésével 20 százalék elégedett, 77 nem, és arról, hogy jó irányba halad-e az ország, 10 százalék mondja, hogy jó irányba halad, 79 pedig rossz irányba.”

Ez volt az 1994-1998-as ciklus egyik legviharosabb politikai eseménye. Megtárgyalták napirend előtt, majd áttértek a napirendi pontokra, egyebek közt a természetvédelmi törvényjavaslatra és az értelmi fogyatékosokat segítő országos érdekvédelmi szervezetek költségvetési támogatására szolgáló keret elosztására. Mára „hozzádurvult” az általános hangnem Torgyán egykori stílusához.